1963-1968: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Somogyi József. 1969, 1971: KISZ-nagydíj; 1975: Munkácsy-díj; 1976: az V. Országos Kisplasztikai Biennálé I. díja, Pécs; 1982: Kodály Társaság diplomája; 1984: Művészeti Alap díja; 1986: érdemes művész; 1989: a Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás nagydíja; 1990: Magyar Művészetért életműdíj; a Berzsenyi Társaság elnökségi tagja; a Veszprémi Művészeti Céh tagja. 1992-től a Samu Géza alapítvány kuratóriumának elnöke; 1993-1996: a Magyarok Világszövetsége Képzőművészeti és Iparművészeti Tanács elnöke; 1994-től Nagypalád díszpolgára; 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Tanulmányutak: Lengyelország, Erdély, Olaszország, Görögország, Mongólia. 1978 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990-től a szobrász tanszék docense, 1991-től egyetemi tanár. 1992-től egy cikluson keresztül rektorhelyettese. 1998: Rendületlenül-diploma. 2001: Kossuth-díj. Budapesten él. 1968-ban míves kisplasztikákkal indul szobrászatának az a gazdag vonulata, amelynek legfőbb jellemzője egyfajta ízes, érzékeny, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus. Mintha a falusi gyerekkorból hozott különös mesékből lépnének ki figurái, egy soha nem volt ország soha nem élt lakói; ébenfa öregasszony fekete Idő-órával, körtefa néne óriás mesemadárral, diófa falu fölött repülő, csillagrúgó Táltos, az Ünnep menyecske-öregasszony párosa fényes égerfából, rézberakásokkal, ez utóbbi 1974-ben pogány szépségű köztéri szoborrá nő, hófehér kőből, kék üveginkrusztációval. Már korai szobrain jókedvű, pop-artos ötletek csillannak meg: Krisztus-arcú, hársfa Utcaseprőjére piros csíkos mellényt fest, diófa Kossuthját sujtásos filcmentébe öltözteti, tollas posztókalappal szépen faragott fején, így lesz belőle kicsit groteszk, népmesebeli „Kossuth apánk”. A hősi Lenin-szobrok idején vállába húzott fejű Lenint faragott, festett fakabátban: mintha Chagall félkézen álló, gonosz Lenin-bábuja ugrott volna a talpára. Balázs János cigányfestő arasznyi körtefa portrészobrocskáját, a Szárnykészítőt valódi „object trouvée” madárkalitkába ülteti, feje fölött organikus-nonfiguratív formák: színesre festett madárcsontok lebegnek. Sajátos művészkönyv-objekt az Anyám könyvei című munka: valódi tonettasztalkán – félrebillentve a levegőben – szépen faragott könyvszobrok. ~, a habitusában hagyományőrző, hagyománytisztelő művész szabadon jár-kel az időben: faszobrait színesre festi, mint az óegyiptomi mesterek, néha úgy farag, mint egy középkori oltárfaragó, néha úgy, mint egy hajdani pásztorember, s néha – nagy műveltségű sculptor doctus: tanult szobrász lévén – felhasznál egy-egy gesztust a XX. századi izmusokból, anélkül azonban, hogy bármelyik stílusirányzatnak elkötelezné magát. Sajátos, kézműves szürrealizmusát 1976-ban átemeli első nagyobb köztéri munkájába: a mohácsi Történelmi Emlékhely hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe – ez az együttes a mai napig egyedülálló jelenség emlékműszobrászatunkban. A faragott, festett, berakásos, szürrealisztikus munkák folytatása 1977-ben az Ady-pályázat Magyar Messiása: a sárgaréz rácsba beletört gyöngyös tollú csodamadár, a budapesti Fórum Hotelben Krúdy sosemvolt álom-Budapestjének hatalmas, színes fa domborműve és a bécsi Bankház kétméteres kakastáltoson lovagló tündérfiúja. Az életmű párhuzamos vonulata a királyok, szentek, hősök köztéri, kő és bronz szoborsora. ~ a ledöntött királyszobrok, összetört síremlékek, elpusztított hősarcképek, a csaknem jeltelenné lett történelem országában, Magyarországon, a 80-as évektől tudatosan keresi azokat a feladatokat, amelyekben újraállíthatja az országvigyázó képmásokat. Szondi György drégelypalánki kőszarkofágja – fekvő páncélosvitéz-portréval a tetején – XVI-XVII. századi magyar síremlékeket idéz, a jórészt eltűnt középkori magyar szobrászat szellemében faragja meg Géza fejedelem és István király veszprémi kő domborművét és a va-tikáni magyar kápolnában a három, Magyarországon is működött szent kőreliefjét. Királyszobrai közül kiemelkedik kézműves értékeivel: a bronz köntös dús „hímzéseivel”, a kard, a korona, a királyi jelvények ötvösremeknek is beillő megmintázásával Károly Róbert „mesebeli királyfi” hangulatú gyöngyösi oszlopszobra, s III. Béla közöttünk járó, méltóságos bronzalakja Baján. ~ a XX. század végi magyar szobrászat posztmodern vonulatába tartozik, ebben több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója.
Irodalom
PASSUTH K.: Stúdió ''''70, Tükör, 1970. április 21.
KENESSEI A.: Ausstellungschronik: ~, Budapester Rundschau, 1972. március 27.
RÓZSA GY.: (kat. bev., Műcsarnok, 1972)
KOVÁCS GY.: ~ szobrai, Művészet, 1973/1.
VADAS J.: Holtpont után, Élet és Irodalom, 1973. december 15.
BIRKÁS I.: ~ kiállítása, Életünk, 1974/4.
RÓZSA GY.: ~ (kismonogr.), Budapest, 1976
AKNAI T.: Jegyzetek ~ kiállításáról, Dunántúli Napló, 1976. április 7.
LÓSKA L.: ~ Szárnykészítője, Művészet, 1976/4.
KERNÁCS G.: Ember és kalitka, Művészet, 1976/4.
NAGY Z.: Történelmi emlékhely Mohácson, Kritika, 1976/12.
JUHÁSZ I.-CS. KOVÁCS K.: A Szárnykészítő szabadsága, Mozgó Világ, 1979/8.
RÓZSA GY.: (kat. bev., Heves, 1980)
KOVALOVSZKY M.: Ketrec mérték után, Művészet, 1980/10.
WEHNER T.: Köz-tér, Művészet, 1983/2.
P. SZABÓ E.: Kalitkák és Árgyélusok, Művészet, 1983/8.
BODRI F.: A magyar középkor ihlete, Művészet, 1984/11.
MELOCCO M.: ~ (kat. bev., 1990)
ANTALL I.: Kõ kövön..., Hitel, 1991/15.
BELSŐ TÁRLAT: ~, Kráter, 1996
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai, 1992, Szombathely.
Film
KERNÁCS G.-B. FARKAS T.: A TV Galériája, ~, MTV, 1972
MAJOR S.-B. FARKAS T.: Szülőföldemen, ~, MTV, 1995.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1968 • Magyar Hajó- és Darugyár, Budapest
1969 • Madách Színház, Budapest
1970 • Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat
1972 • Műcsarnok, Budapest (kat.)
1973 • Törökszentmiklós [Péterfy Gizellával] • Nyíregyháza
1974 • Uitz Terem, Dunaújváros
1975 • Hatvani Galéria, Hatvan (kat.)
1976 • Helikon Galéria, Budapest • Városi Művelődési Központ, Hajdúszoboszló • Kiskunhalas [Sváby Lajossal] • Mohács
Karcag • Salgótarján [Péterfy Gizellával]
1978 • Velence [Péterfy Gizellával] • Kiskunmajsa [Péterfy Gizellával]
1979 • Debrecen • München
1980 • Műhely-sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Heves (kat.)
1982 • Várgaléria, Veszprém • Zalaszentgrót • Tatabánya • Celldömölk
1984 • Dürer Terem [Banga Ferenccel], Kölesd • Szekszárd • Gyöngyös • Visegrád [Péterfy Gizellával]
1985 • Erzsébetvárosi Galéria, Budapest • Siófok • Heves [Péterfy Gizellával]
1986 • Amszterdam • Vörösmarty Színház, Székesfehérvár • Budapest Galéria, Budapest (kat.)
1987 • Dortmund • Káptalant., Sopron
1988 • Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét • Szentes • Hajdúböszörmény • Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, Balassagyarmat
1991 • Várgaléria, Simontornya
1994 • Marosvásárhely • Sepsiszentgyörgy [Péterfy Gizellával]
1996 • Történelmi szobrok a millecentenárium tiszteletére, Veszprém
1997 • Ferences altemplom, Tábornokh., Eger (kat.)
1998 • Maczky Ház, Heves (állandó kiállítás).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1972 • Puskin Múzeum, Moszkva
1973 • Baja
1975 • III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
1976 • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Magyar művészet, Belgrád • Szarajevó
1978 • Magyar művészet, Linz • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest
1979 • Faszobrászat ’79, Csontváry Terem, Pécs
1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence
1989 • Magyar művészet, Worpswede (Német Szövetségi Köztársaság)
1995 • Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest (kat.)
1998 • Tiszai Galéria, Csongrád • Református templom, Budapest, Hegedűs Gy. u. [Szőnyi Endrével] • Vámosgyörk • Jászszentandrás • Kő Pál állandó kiállítás, Maczky-ház, Heves • Hannoveri világkiállításra Szerelem kapu.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Maczky Ház, Heves
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.