Artportal.hu

1945-1949: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bernáth Aurél. Párizsban, Zürichben, Budapesten él és dolgozik. 1955: Fiatal alkotók díja; 1958: Derkovits-ösztöndíj; 1963: H. Hertford Alapítvány ösztöndíja (New York); 1997: l' Ordre du Mérite lovagja; Magyar Festők Társaságának díja; 1998: Kossuth-díj; 2005: A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata kitüntetés. Piktúrája a modern magyar művészet meghatározó része. Tanulmányai elvégzése után kezdetben figurális stílusban dolgozott. 1958-ban Párizsban töltött féléves ösztöndíjának hatására igyekezett ötvözni a természetelvű és absztrakt kifejezésformát. 1959-1960-ban ismét Párizsban járt, s ez az út festésmódjának újabb változásához vezetett. Főként a vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokhoz hasonló. A művészetét meghatározó lírai nonfiguratív ábrázolásmódja a 70-es évek elején bontakozott ki. A modern magyar képzőművészetben igen erősek voltak a konstruktivista hagyományok (Kassák Lajos, Moholy-Nagy László), melyek a 60-as évek végén a hard-edge-dzsel ötvöződve ismét előtérbe kerültek (Bak Imre, Fajó János, Nádler István). ~ nem ebből a tradícióból merített, hanem épületekhez készített reliefjeinek is köszönhetően a stílus líraibb, oldottabb kifejezésmódját alakította ki. 1983 nyarán szerepelt Zürichben a Geometrische Abstraktion című bemutatón, melyen az irányzatnak olyan rangos képviselői mutatkoztak be, mint J. Albers, A. Herbin, F. Morellet, F. Picabia stb. Harmonikus színvilágú, vékony vonalakkal szabdalt, igényesen, mívesen megfestett képein különböző nagyságú, geometrikus elemek jelentek meg (Festmény szürke alapon, 1975; Akcentus, 1976). Az egymásra rakódó rétegeknek, az alapfaktúrának, a geometrikus alakzatoknak és a vonalak hálózatának forma- és kompozícióépítő szerepe van rajtuk (Prélude, 1994; Jel, 1998).

Mesterei: Bernáth Aurél.

Egyéni kiállítások
1960 • Galerie Lambert, Párizs • Club Azziza Othmana, Tunis
1962 • P. H. Gallery, Washington • Gallery Kastellane, New York • Galerie du Haut Pavé, Párizs • Gallery Silvan Simone, Los Angeles
1963 • Galerie du Haut Pavé, Párizs • Silvan Simone Gallery, Los Angeles
1964 • Haus der Begegung, Hamburg • Stedelijk M., Schiedam-Rotterdam • Galerie Loubin, Angouléme
1965 • Galerie Boisserée, Köln • G. Trapez, Krefeld
1967 • Galerie Laubli, Zürich
1968 • Kunstlichting, Rotterdam • Centre Culturel, Hoogeveen
1969 • Fondation Bevilacqua la Masa, Venice • Art Museum, Austin (USA)
1971 • Stedelijk M., Schiedam-Rotterdam
1972 • Galerie Schlégl, Zürich
1974 • Galerie Art, Basel
1976 • Galerie Schlégl, Zürich
1977 • G. Nouvelles Images, Den Haag • Stedelijk M., Schiedam-Rotterdam • Galerie Cour St. Pierre, Genéve • G. Numaga, Auvernier • Art '77, Basel
1978 • Galerie Philippe Fregnac, Párizs • Galerie von Braunbehrens, München • Galerie Münsterberg, Basel
1979 • Musée des Beaux Arts, La Chaux de Fonds • Galerie Schlégl, Zürich
1980 • Galerie Koppelmann, Leverkusen • Galerie Hilger Schmeer, Duisburg • Xantus János Múzeum, Győr
1981 • Szépművészeti Múzeum, Budapest • Galerie von Braunbehrens, München
1983 • Galerie Schlegel, Zürich
1984 • Galerie Perrig, Basel • Tihanyi Múzeum, Tihany • Műhely Galéria, Szentendre • Városi Galéria, Sárospatak
1985 • Galerie Boisserée, Köln • Galerie E, Montreux • Herman Ottó Múzeum, Miskolc • G. Konstruktiv Tendens, Stockholm
1986 • Galerie Schlegl, Zürich • Arte Feira 86, Bologna
1988 • Galerie Schlegl, Zürich • G. Konstrukiv Tendens, Stockholm
1990 • G. Graf, Schelble, Basel • Xantus János Múzeum, Győr
1991 • Nemes Endre Múzeum, Pécs • Kecskeméti Képtár, Kecskemét
Vasarely Múzeum, Budapest • Galerie Franka Berndt, Párizs
1995 • Szombathelyi Képtár, Szombathely • Ludwig Múzeum, Budapest • Francia Intézet, Budapest
1998 • Galerie Pro Arta, Zürich • Rátz Stúdió Galéria, Budapest • Galerie Vekava, Párizs • Városi Művészeti Múzeum, Győr
1999 • Művészetek Háza, Pécs
2000 • VAM-Design Galéria, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások
1953 • Műcsarnok, Budapest
1954 • 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1955 • Fiatal Képző- és Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • 6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1957 • Ernst Múzeum, Budapest
1960 • Csók Galéria, Budapest • Tizenöt év a képzőművészetben, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1961 • Galerie Lambert, Párizs
1962 • Akadémia, Leyden
1963 • Musée d'Art Moderne, Párizs
1964 • III. International Young Artists Exhibition, Tokió
1965 • Musée d'Art Moderne, Párizs • Galerie Transposition, Párizs • 5. Graphikb., Leipzig • 4^e B. des Jeunes Peintres, Párizs
1966 • Galerie Lambert, Párizs • Galerie Soleil dans la Tête, Párizs
1968 • Galerie Lambert, Párizs
1969 • Galerie Jeanne Wiebenga, Lausanne
1970 • Galerie Zuninl, Párizs • Museum Pontoise Thompson, Zürich • Salon International d'Art, Basel
1972 • Réalités Nouvelles, Párizs • Graphikmesse, Zürich
1973 • Bertrand Russel Centenar, Nottingham • Réalités Nouvelles, Párizs • Salon International d'Art, Basel
1974 • Réalités Novelles, Párizs • Salon International d'Art, Basel
1975 • Galerie Iris, Párizs • Salon International d'Art, Basel
1977 • Kunstmuseum, Winterthur • Salon International d'Art, Basel • Fondation Nationale des Artists, Párizs
1979 • Presence Párizs - Budapest, Palais du Luxembourg, Párizs • Künstler zeigen Künstler, G. Schlegl, Zürich • Salon International d'Art, Basel • Objet préféré de l'artiste, G. Numaga, Auvernier • Musée des Beaux-Arts, Bern
1980 • Salon International d'Art, Basel • 10 Jahre G. Schlégl, Zürich
1982 • Geometrik Konstruktiv Tendens, Stockholm • Salon International d'Art, Basel • Spectrum der Farbe, G. Schlegl, Zürich
1983 • Geometrische Abstraktion, G. Schlegl, Zürich • Salon International d'Art, Basel • G. Konstruktiv Tendens, Stockholm
1986 • Collagen, Kunsthaus, Zug • Salon International d'Art, Basel
1987 • Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Salon International d'Art, Basel • Abstraction Geometrique 1934-1987, G. Konstruktiv Tendens, Stockholm • G. Desluis, Leidschendam
1988 • Szépművészeti Múzeum, Budapest • G. Konstruktiv Tendens, Stockholm • G. Desluis, Leidschendam • Salon International d'Art, Basel
1989 • Geometrie + Farbe, G. Arteba, Zürich
1990 • Barcsay Múzeum, Szentendre • Centre Culturel, Chauny • Konkrete Kunst in Europa, G. Fischer, Luzern
1991 • Konkrete Kunst seit 1910, G. Schlegl, Zürich • Geometrische Abstraction 1910-1990, Galerie Eremitage, Berlin • L'Esprit Constructif IV., Galerie Franka Berndt, Párizs
1992 • Hommage à István Schlégl, G. Schlegl, Zürich • Noir et blanc, Galerie Franka Berndt, Párizs • Kunsthaus, Zürich • G. Konstruktiv Tendens, Stockholm • Salon International d'Art, Basel • Fanal Edition, Basel
1993 • Budapesti Art Expo '93, Hungexpo • SAGA, Grand Palais, Párizs • G. G. Mathieu, Edition Fanal, Besançon
1994 • SAGA, Grand Palais, Párizs • Budapesti Art Expo '94, Hungexpo, Budapest • Zeitgenössische Kunst, G. Buchart, Luzern
1996 • Ernst Múzeum, Budapest • A művészeten túl, Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
1997 • ART 28 '97, Basel • Konszonancia, Ferenczy Múzeum, Szentendre • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest • Jenseit von Kunst, M. Hedendaagse Kunst, Antwerpen • Kollázs '98, Vigadó Galéria, Budapest • Kunst im Büro, Waser, Zürich • Ungarn Avantgarde im 20. Jahrhundert, Neue Galerie der Stadt, Linz
1999 • Transzkultúra, Nemzeti Múzeum, Varsó.

Művek közgyűjteményekben
Stedelijk M., Rotterdam
Städtische S., Hamburg
McCory Coll., New York
Kunstmuseum, Winterthur
Musée des Beaux-Arts, La Chaux-de Fonds
Fonds National d'Art Contemporain, Párizs
Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
Prefecture, Cergy-Novelle Ville
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Walo Bürohaus, Zürich
Xantus János Múzeum, Győr
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Kassák Lajos Múzeum, Budapest
Patkó Gyűjtemény, Budapest
Bibliothèque Nationale, Párizs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Waser Bürohaus, Buchs
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
Ministére des Affaires Culturelles (Párizs), Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs.

Irodalom
Rákosi Z.: Művésztelepi Kiállítás Dunaújvároson, Szabad Művészet, 1952. szeptember
Wellisch J.: Tájképek a 6. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. Szabad Művészet, 1956. április
Hetven művész kiállítása az Ernst-Múzeumban, Magyar Nemzet, 1957. december 22.
~ párizsi tanulmányúton, Magyar Nemzet, 1958. április 9.
~ kiállítása a Lambert Galériában, Magyar Nemzet, 1960. február 2.
J. Farhi: ~, Masques et visages, 1960. március
Kiállítások. Tizenöt év a képzőművészetben, Művészet, 1960/5.
Dévényi I.: Két magyar festő kiállítása Párizsban, Vigilia, 1960. május
Ashbery, J.: Art and Artist, New York Herald Tribune, 1960. augusztus 3.
Vernissage au Club Olthmana. ~ et Cathrine Hetey, La Presse, 1961. június 16.
~: L'art hongrois actuel. La Presse, 1961. június 21.
Tassart, M.: ~, Le Párizsien Libéré. Ch. Chery: Peinture Fraiche - ~, Les Lettres Francaises, 1963. március 13.
Kuthy S.: ~ kiállítása Párizsban, Irodalmi Újság, 1963. május 1.
Seldis, H. J.: In the Galleries-Printmaking Glant Back on the Scene, Los Angeles Times, 1963. július 21.
Frenzel, Ch. O.: Hatmonisch in Farbe und Linien, Hamburger Abendblatt, 1964. november 27.
Felmming, H. Th.: Drei junge Ungarn und die Gruppe "T milano", Die Welt, 1964. november 27.
Sebestyén Gy.: Reisen in einem Sarg, Die Presse, 1965. december 24.
~, Magyar Műhely, 1967. szeptember 15.
Hetey Katalin és ~, Irodalmi Újság, 1968. április
Tournay, Cl.: ~, La Revue Modern, l975
~, Magyar Műhely, 1977. március 15.
Plazy, G.: ~, Le Quotidien des Párizs, 1978. május 16.
Schlégl, I.: ~ peintures 1974-1978, Monographie
Bodd F.: Hommage à Bartók, Élet és Irodalom, 1979. január 6.
Salamon N.: Egy város vonzásában - Bemutatjuk ~ festőművészt, Műhely, 1980/2.
Pákovics M.: A művészetnek "előérzete" van - Beszélgetés ~ festőművésszel, Kisalföld, 1980. szeptember 2.
Bodri F.: Jegyzetek ~ képeihez, Művészet, 1981/1.
Lóska L.: ~ festményei - Szépművészeti Múzeum, Új Tükör, 1981. február 15.
Sík Cs.: Művek, jelek, jelképek, Új Írás, 1983/8.
László P.: A gondolatmenet harmóniája. Beszélgetés ~, Művészet, 1985/7.
Fischer E.: ~ kiállítása Pécsett, Magyar Napló, 1991. szeptember 20.
Passuth K.: ~. Graphidoin album, előszó, 1994
Néray K.: ~ kiállítása elé (kat., Ludwig Múzeum, 1995).

Bővebb életrajz

Olyan családban nevelkedett, ahol a művészet a hétköznapok része volt. A lakást a festőművész dédapaképei, az anyai ősök közt szereplő Ferenczy István kisplasztikái díszítették, a fiatal Konok rajzait az építész nagyapa korrigálta, és esténként az egykori Hubay Jenő-növendék édesapa hegedűjátékának hangjai mellett merült álomba. Ugyancsak édesapja révén (akinek életművéből a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum készül albumot kiadni) a fotózással is megismerkedhetett. 1945-től, a győri bencés gimnáziumban folytatott tanulmányai mellett, a városi szabadiskolában rajzolni tanult, és a zeneművészeti konzervatórium növendéke volt. Ekkor még hegedűművésznek készült, az érettségi után azonban már a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol 1948–1953 között Bernáth Aurél, Berény Róbert és Barcsay Jenő voltak a mesterei.

A Főiskola elvégzése után az osztályidegennek minősített Konok nehéz körülmények között élt, és a győri textilművekben dolgozott dekorátorként. Helyzete csak akkor javult, amikoró 1955-ben felvették a Képzőművészeti Alapba. Ettől kezdve részt vehetett kiállításokon, és dolgozhatott művésztelepeken. Zsennyén és Sárospatakon ismerkedett meg többek között Kassák Lajossal, valamint Rozsda Endrével, Barta Lajossal és Bálint Endrével, akikkel később Párizsban is fenntartotta a kapcsolatot.

1957-ben Barcsay Jenő ajánlására Derkovits-ösztöndíjat kapott, ami lehetővé tette, hogy külföldi tanulmányútra pályázhasson. 1958-ban néhány hónapra Párizsba utazott, ahova a rákövetkező évben visszatért, majd amikor minden indok nélkül visszavonták útlevelét, és azonnali hatállyal hazarendelték, eldöntötte, hogy végleg külföldön marad. Párizsban, a születőben levő op art és újrealizmus, valamint az addig meg nem élt szabadság légköre fogadta. Mindez gyökeres változást idézett elő festészetében. Miután látványfestészeten alapuló addigi munkássága egyszerre értelmetlenné vált számára, a keresés korszaka következett. Monotípiákra felvitt kollázsokkal, vonalrajzokkal kezdett dolgozni. 1960-ban, a Galerie Lambertben nyílt meg első önálló kiállítása. Időközben Fejtő Ferencéknél megismerkedett későbbi feleségével, Hetey Katalinnal.

1962-ben a washingtoni P. H. Galleryben és a New York-i Gallery Castellanéban állított ki, majd 1963-ban, elnyerve a H. Hartford-alapítvány ösztöndíját, egy évig New Yorkban és Kaliforniában dolgozott. Ott készült munkáiból a Los Angeles-i Silvan Simone és ismét a P. H. Gallery rendezett kiállítást. Visszatérése után, 1964-ben a schiedam-rotterdami Stedelijk Múzeum mutatta be alkotásait, ez volt első múzeumi kiállítása. A hetvenes évek legelején zürichi építészekkel került kapcsolatba, és több, építészethez kötődő munkára, reliefek, faliképek, plasztikák készítésére kapott megbízást. Megismerkedett dr. Schlégl Istvánnal, akinek zürichi galériájában 1972-ben mutatkozott be először. (Éveken keresztül tartó baráti és munkakapcsolatuknak Schlégl tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála vetett véget.) Konok Tamás a hetvenes években egyre több időt töltött Zürichben. Ekkoriban kezdődött festészetében a letisztulás folyamata. „A művész ekkor – mintegy Svájc józanabb művészi közegéhez alkalmazkodva – szűkíteni kezdi látószögét, hogy ezáltal is tudatosabb és kritikusabb elemzés alá vonhassa a geometrikus absztrakciót.”

A mozgás, az idő és a tér kapcsolata kezdte foglalkoztatni, eszközeit redukálva térbeli ritmusvariációkat, vonalas és geometrikus formákból épülő struktúrákat hozott létre. Zürichben barátságot kötött Moholy Luciával, Leda Vordembergével, Richard Paul Lhosévalés Max Bill-lel. A Schlégl Galériában sorra kerülő egyéni és csoportos tárlatok mellett többek között Münchenben, Bázelben, Stockholmban, Hágában, Kölnben, Stuttgartban szerepelt, de több magyarországi városban, így Tihanyban, Sárospatakon, Szentendrén, Kecskeméten, Győrben és Pécsett is kiállított. 1981-ben Hetey Katalinnal közösen a Szépművészeti Múzeumban, 1995- ben pedig a budapesti Ludwig Múzeumban volt kiállítása. 2001-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kevéssé ismert montázsait mutatta be. 1985-től a Műszaki Egyetem rajztanszékén tanít, 1992-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1998 óta Budapesten és Párizsban él. 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 2004-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.