festőművész

Kontra Ágnes

festőművész

Születési hely: Heves
Születési dátum: 1977

Kiállítások az adatbázisban:

Mesterei: Szabados Árpád, Gaál József

1997-2002 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakára járt, mesterei Szabados Árpád, Gaál József voltak. 2001-2002 között ösztöndíjas a München Akademie der Bildende Künste, Sokrates-Erasmus program keretében. Prof: Jürgen Reipka, Darko Lesjak. 2002-ben Festőművész, Művészettörténet-Művészeti rajz tanári diplomát szerzett és 2002-ben belépett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.
 


 

„Kontra Ágnes képein is egy nagyon sajátos, hogy ne mondjam, képtelen mozgás tüneménye játszik velünk. Gomolygást látunk, de olyat, amelyben nem dönthető el, hogy a köd éppen felszáll, vagy sűrűsödik, hogy a táj, a horizont kibontakozóban van-e, vagy eltűnőben? Egyáltalán láthatunk-e mozgást egy festményen, ha igen, akkor hogyan?

Színtiszta érzéki, látáselvű festészetnek tűnik Kontra Ágnesé.

Kontra Ágnes képein a képmezőt vízszintesen osztó vonal óhatatlanul egy táj horizontjaként jelenik meg bennünk, ehhez aztán – továbbra is önkéntelenül – az alul lévő, sötétebb föld-síkot és a felül elhelyezkedő, világosabb ég-síkot társítjuk. Azután az egymást részben fedő festék- és színrétegek térbeli helyzetet hoznak létre, s ezáltal hajlamosak vagyunk teljes kis tájképet észlelni a festményen. Korábban valóban foglalkoztatta Kontra Ágnest a tájkép problematikája, de nem a természetfestés értelmében, hanem a lelki tájkép kérdése érdekelte. Így nevezhetjük a magyar festészetben Mednyánszky óta létező műfajt, ahol a táj lélekállapotok kifejezésére válik alkalmassá. Ne a romantikus vagy szürrealista pszichologizálásra gondoljunk, hanem Mednyánszky hatalmas méretű hegyi, vagy folyami tájképeire. Ne feledjük, hogy Egry József, az egyik legnagyobb és legeredetibb magyar festő fő festői problémája éppen a táj hangulatának és az emberi léleknek az összeegyeztetése, összekapcsolása volt. Kontra Ágnesnél is mi rakjuk össze a tájat, de mivel ennyire egyszerűek és tömörek a tájképre utaló formaelemek, az érzékelés és a lelki mozgások alapeseményeit váltják ki a nézőből. Egyszóval azt mondhatjuk, meditatív képek ezek a festmények. Jólesik szemlélni őket, és nemcsak a tekintetünket, de lelkünket is vezetik, miközben lelkünkben megteremtjük a látványt. S ez a látványteremtés valójában imagináció, hisz a mi belső tudattartalmainkkal teremtjük újjá Ágnes képeit.” (Sulyok Miklós)


 

„Kontra Ágnes festő. Művész. Ő a szín felé indult el. A színek születését fürkészi. A drámát, a dráma kifejletét – és végtére a föloldódásának folyamatát szemléli. Igen, ez az ő festészetének kulcsa: a szemlélés.

 

…De megtartotta a határt. A képeken – kicsiken és nagyokon egyaránt – fölismerhető a határvonal. A sáv (ha néha széles gyepű, máshol meg penge-éles vonal lett légyen is) elválaszt és összeköt. Innen távolodik el a tekintet, és ide közelít. A dráma ezen a határon fogalmazódik meg: van fönt és van lent, de mindkettő a másik felé nyújtózkodik. Mintha a határ mindkét oldalán ugyanaz akarna megfogalmazódni, csak éppen még nem tudják egymást elérni.

 

…Kontra Ágnes valóban a teret akarja megfesteni. Csakhogy neki ehhez a szándékához, ehhez az elemi vágyához át kellett értékelnie a tér fogalmát. Még ha tudatában sem volt a kihívásnak. Vagy ha csupán a tudata mélyén hánykolódott a festői, képalkotói gond: miért lesz mindig szín, ami tér akar lenni? Miért a színnel kínlódik, ha valójában a tér érdekli?

 

…A válasz a határ fogalmában rajzolódik ki. Ott ölt alakot. Fönt és lent összeolvadt. Még ha megmaradtak is a múltból a síkban pulzáló (görbülő, hánykolódó) diagonálok, hogy érzékeltessék a felszínen zajló drámát, ez a tény nem fedheti el a lényegi fölismerést: máshová helyeződött át a határ.

 

…A szín úgy lett szín, hogy a mélységében az! A határ immár nem a föntben és a lentben ölt alakot; nem ebben a dichotómiában testesül meg a kihívás. Nem az elhívás, fölmenetel, más-valóság, visszatérés, közlés, meggyőzés, szenvedés és kitaszítás a Visszatérő, a művész egyetlen lehetséges sorsa… Hanem a szín teremtette tér megalkotása. ”  (Mányoki Endre)

Egyéni válogatott kiállítások

2006 • Tér, West End - Volvo Szalon kiállítóterme, Budapest

2006 • Táj emlékek - Tér képzetek, Retorta Galéria, Budapest

2006 • TÉR, Eötvös Aula, Heves

2008 • Tér-Képek, Café Vian, Budapest Liszt Ferenc tér • Várakozás, TÜV Rheinland Magyarországi Csoport, Budapest

2010 • Harmatpont, Symbol Art Gallery, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

2007 • Tengertől tengerig, Zichy kastély, Budapest

2008 • Adventi Kalendárium, Budapest Vörösmarty tér

2009 • Színek és érvek [Kontra Ágnes, Vojnich Erzsébet, Váli Dezső, Szűts Miklós, Krajcsovits Éva kiállítása], Oberbank, Budapest

2011 • Fű, Gyep, Mező, Boltíves galéria, Budapest 

Művek gyűjteményekben
TÜV Rheinland Magyarországi Csoport, Budapest

Cs. A.
Képek