Richard Lindner gyerekkorát Nürnbergben töltötte. A helyi Iparművészeti Iskola növendéke volt, majd 1926-tól egyik tanára, Max Körner aszisztense lett. 1927-1928-ig Berlinben dolgozott grafikusként. 1929-ben a müncheni Knorr & Hirth könyvkiadó művészeti vezetője lett. Hitler hatalomra jutásakor Párizsba emmigrált. A háború elől 1941-ben az Egyesült Államokba menekült, ahol grafikai munkáival, plakátterveivel, könyvillusztrációival rövid idő alatt ismertté vált. 1952-ben reklámgrafikáival elnyerte a New York-i Művészeti vezetők Klubjának tekintélyes díját, a Distrinctive Merit-et, és ugyanabban az évben a brooklyni Pratt Institute professzorává nevezték ki.
Grafikusi tevékenységét 1962-ig folytatva, 1950-ben festeni kezdett. Korát megelőző, sajátságos figurális festészete az amerikai absztrakt expreszionizmus virágzó korában sokáig nem talált megértésre. Első egyéni kiállítására 1954-ben került sor, de a széleskörű elismerés még közel egy évtizedig, a beat-korszak beköszöntéséig váratott magára. Szinte egyidőben figyeltek fel rá Európában és a tengerentúlon, és a felváltva Párizsban és New Yorkban dolgozó művész igen nagy hatást gyakorolt nemcsak az amerikai, de a következő nemzedék «Nouvelle Figuration» útját választó franciaországi festőire, így Rancillacra, Peter Klasenre vagy Niki de Saint-Phalle-ra is. 1957-ben elnyerte a William and Norma Coplay díjat.
Lindner alkotásain a nagyváros, sok esetben az éjszakai és alvilági élet figurái vegyülnek szimbolikus tárgyakban megfogalmazott önéletrajzi elemekkel. Igy például a női fűző, a harisnyakötő gyakran visszatérő motívumainak forrása gyerekkori emlék: Lindner serdülőkora kezdetétől kulcslyukon át leste meg a fűzőkészítéssel foglalkozó édesanyához érkező, fűzőt próbáló hölgyeket. A titokban megszerzett látvány élménye, az első találkozás az erotikával, olyan mélyen belévésődött, hogy élete végéig foglalkoztatta fantáziáját. Festészetéről leginkább a Pop Artról szóló könyvekben olvashatunk, és bár ahhoz formailag valóban közel áll, egészen más gyökerekből táplálkozott. Jól ismerte a német expresszionizmust, a Bauhaus és az Új Tárgyiasság törekvéseit, többek között Oscar Schlemmer, George Grosz, Otto Dix, Max Beckmann festészetét, Párizsban pedig elsősorban Picasso és Fernand Léger munkái hatottak rá. Alkotásaiban egy alapvetően a huszadik század első felének európai festészetére épülő, az amerikai társadalmat európai szemmel figyelő művész képi világával találkozunk.
Irodalom
Werner Spies: Lindner, Maeght Ed., 1980; J. Zilczer-P. Selz-C. loyall: Richard Lindner, peintures et aquarelles, 1948–1977, Hirschorn Museum and Sculpture Garden, Smithsonian Institution, Washington, 1997; Richard Lindner-Adults-Only, Musée de la Vie Romantique, Párizs, 2005.