1901-ben szerzett építészmérnöki diplomát a budapesti műegyetemen. Tanulmányai végeztével Lechner Ödön, majd Lajta Béla műtermében helyezkedett el. 1903-ban önállósította magát, s hol egyedül, hol pedig más építészekkel társulva az I. világháborúig főként lakóházak tervezésével foglalkozott. 1908-tól három éven át A Ház c. nagyhatású építészeti folyóirat főszerkesztője volt. 1913-ban Tálos Gyulával lépett társas viszonyba, a vele való együttműködés 1940-ig tartott. Építőművészete Lechner, majd Lajta nyomdokain indult el, de rövidesen túllépett mesterei elvein, s munkássága a magyar építészet új irányú fejlődésének szabott irányt. 1912-13-ban készült el fő műve, a Magyar-Cseh Iparbank budapesti székháza (ma az OTP központja a Nádor utcában). További munkái közül a pesti belső kerületekben – köztük a Szent István-parkban – emelt bérpalotái és a Kossuth-tér északi oldalát lezáró MÁK-szék- és bérház a legjelentősebbek, figyelmet érdemelnek továbbá bútor- és díszlettervei is, csakúgy, mint szakirodalmi tevékenysége.
Irodalom
MENDÖL Zs.: Málnai Béla, Bp., 1974.