Artportal.hu

1860. július 24-én született a, Dél-Morvaországi Ivančiceben, szülei Amalie és Ondřej Mucha.

1879-ben Mucha kérte a művész Zelený támogatását a prágai Képzőművészeti Akadémián, de elutasították. Ősszel Bécsbe utazott dolgozni a színházi díszleteket és függönyöket gyártó Kautsky-Brioschi-Burghardt céghez. A cég támogatta a részvételét az esti rajztanfolyamokon. Bécsben a zenében Strauss, a festészetben Hans Makart (1840-1884) uralkodott akkoriban. Muchát teljesen elbűvölte Makart személyisége és fantasztikusan kidekorált műterme.

1881. december 10-én tűz pusztította el a bécsi Ringtheatert és Mucha elvesztette állását. Átmenetileg Mikulovban telepedett le, ahol a helyi emberekről készített arcképfestésből élt. Lefestett mindenkit, és az egész környéket. Kifestette a városi színházat, játszott, sőt zenélt is a színpadon.

1882–1885 Khuen-Belasi gróf 1882-ben a Mikulovban letelepedett fiatal festőt kérte fel a Hrušovany-ban épülő kastélya díszítésére. Ebből az időből maradt fenn az Európa elrablása című ceruzavázlata. Mucha, miután befejezte a falfestményeket a grófnál, Bécsbe szándékozott visszatérni, hogy tökéletesítse magát a festészetben. A Kautsky-Brioschi-Burghardt cég hajlandónak mutatkozott, hogy visszavegye és foglalkoztassa. Khuen gróf azonban már tudta, hogy tehetséges fiatalt fedezett fel, és nem maradt közömbös további sorsa iránt.

1885-1886 tanulmányút Tirolban és Észak-Olaszországban (Velence, Firenze, Bologna, Milánó), gróf Khuennel együtt. Ősszel Mucha felvételt nyert a müncheni Akadémiára, ahol honfitársai, Ludwig von Löfftz és Johann Caspar Herterich iskolatársa volt, s belépett az általuk alakított Škréta nevét viselő egyletbe. A fiatal festők naponta összejöttek Alfons szobácskájában és kompozíciós feladatokat adtak egymásnak. A rajzokat közzé is tették a Paleta című lapjukban, és más müncheni újságokban, így mindig volt némi jövedelmük.

1885 őszén Mucha Münchenben letette figurális festészetből a vizsgát.

1887 őszén érkezett barátjával, Korel Václav Mašekkel az új és modern Párizsba. Párizsban hallgatója lett a Julian Akadémiának. Tanárai: Jules Joseph Lefebvre, Jean-Paul Laurens és Gustave Boulanger. Mucha tanítás után rajzolt vagy franciául tanult. 1887 decemberében egy, az Akadémia által rendezett versenyen – ezen más iskolák festői is részt vettek - első díjat nyert.

1888 júliusában elhagyta Párizst, ismét Hrušovanyba ment, ahol befejezte a dekoratív festményeket. Miután visszatért Párizsba novemberben, beiratkozott az Académie Colarossiba, a latin negyedben, ahol fő programja a rajzolás volt, és ahol egyszerre három kurzusra járt.

1889. január 30-án levelet kapott Khuen gróftól, melyben az állt, hogy a gróf nem folyósít számára több anyagi támogatást, így tanulmányai közepette egyetlen fillér nélkül maradt. Henri Bourrelier a Colin Kiadótól illusztrációt rendelt tőle, előleget utaltatott ki számára, orvost küldött hozzá, és a festő néhány nap múlva ismét a rajztábla előtt állt. Első illusztrációi a való életből vett pillanatokat ábrázolták.

1890-ben telepedett le a rue de la Grande Chaumiéren, madme Charlotte étkezdéje fölött, ahol számos fényképet készített modellekről és barátairól, köztük Paul Gauguinről is.

1891-ben megismerkedett Les Nabis csoporttal. Ekkor kezdett dolgozni az Armand Colin kiadóval. 1890–91-ben, a „Színházi jelenetek” (Le Costume au Théâtre) című újságban először ábrázolta Sarah Bernhardt-t Kleopátra szerepében.

1894 végén megjelent az első plakát Sarah Bernhardtról, Gismonda szerepében a Lemercier cég megrendelésére, mellyel egycsapásra Mucha lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője.

1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán.

1895-ben kezdete hivatalos együttműködését Sarah Bernhardttal (plakátok, díszletek, jelmezek, ékszerek és frizurák). 1896-ben festette meg Sarah Bernhardtnak, mint Kaméliás hölgynek egy plakátját, melyet sokszor emlegetnek úgy, mint a szecessziós grafika egyik korai csúcspontját.

1896-ban Mucha stúdióba költözött a Rue du Val-de-Grace közelében Champenoisban. Szomszédja, a szobrász Auguste Seysses.

1897-ben jelent meg nagy zodiákus naptára. Champenois az 1897. márciusi kiállításra kinyomtatta a Salon des Cent-t. A Camis cég, amely a Les Amants plakátot nyomtatta, s amelynek Mucha reklámfejléceket is tervezett, kinyomtatta a Louchon, a Pireneusok királynője (Louchon, Reine des Pyrenées) plakátot is, aláírás nélkül ugyan, de a reimsi kiállításon Mucha neve alatt mutatták be.

1897-ben a Szecesszió (Sezession) nevű bécsi egylet alapító tagja lett. Ugyanezen a néven még ebben az évben kiállítást is szerveztek. 1898-ban készítette a Négy évszak című litográfiáját. Bár abban az időben Mucha fő tevékenysége eredeti litográfiák készítése volt, még foglalkozott illusztrációkkal, zömmel a régi szerződések alapján. 1898-ben sokat utazott külföldön, főleg a Balkánon.

1899-ben Bosznia és Hercegovinába tesz körútat, hogy előkészítse a terveket Bosznia és Hercegovina a pavilonjához az 1900-es párizsi világkiállításon.

1900-ban a világkiállításon arany-, ezüst-, és bronzérmet nyert, egy érmet a szobrászatért is, az osztrák kormány a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntette ki, és a Becsületrendet is megkapta.

1900–1901 között terveket készített a Fouquet ékszerekhez Párizsban. 1902-ben a szobrász Auguste Rodinnal utazott Prágába és Morvaországba.

1903. október 17-én Párizsban megismerkedett a Chrudimból származó Marie Chytilovával, későbbi feleségével.

1904-ben első ízben utazott az USA-ba, New Yorkba március 5-én érkezett. 1904-ben találkozott Charles R. Crane-nel Delmonicosban, egy banketten. Mucha, mint minden szláv szervezkedés lelke, felhasználta az alkalmat, hogy megalapítsa az Amerikai Szláv Társaságot,

1905-ben másodszor is ellátogatott az USA-ba. A Képzőművészeti Akademia docenseként tanított New Yorkban, Philadelphiában és Chicagóban.

1906. április 3-án nyitotta meg New York-i kiállítását. Mucha 1906-tól tartósan az Egyesült Államokban maradt és ott rendezkedett be. Június 10-én feleségül vette Marie Chytilovát Prágában. A házasságában két gyermeke született - Jaroslava (1909) és Jiří (1915). Kiállított Philadelphiaban, Chicagoban és Bostonban.

1909-ben egy monumentális sorozattal ünnepelte a szlávok őstörténetét a modern korig. Egy amerikai milliomos megbízásából Mucha 18 év alatt 20 monumentális festményből álló ciklust alkotott: a szláv népek történelmi eposzát festette meg.

1909-ben egy neves amerikai színésznő, Maud Adams számára megalkotta a legsikerültebb amerikai plakátjai közé tartozó Jeanne d'Arcot.

1910-ben miután visszatért Csehországba, anyagi függetlenségben élt Prágától északra egy kastélyban feleségével és két gyermekével.

1911-ben részt vett a prágai Városháza díszítésében. Sokat utazott külföldön, Oroszországban, Lengyelországban, Szerbiában és Bulgáriában készítette az első vázlatokat A szláv eposzhoz. Zbiroh kastélybeli stúdiójában fejezte be az első a vásznat.

1912. december 6-án bemutatta Prágában A szláv eposz az első három képét.

1918-ben az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, létrejött a Csehszlovák Köztársaság; ő tervezte az első Csehszlovák bélyeget és a bankjegyeket.

1919-ben A szláv eposz első tizenegy vásznának bemutatására került sor a prágai Klementinumban.

1920 első felében A szláv eposzt bemutatták az Art Institute of Chicagoban, amelyet 600 000 ember nézett meg.

1921 januárjában A szláv eposz a Brooklyn Museumban, New Yorkban.

1928 szeptemberében befejezte a a teljes sorozat húsz jelentős vásznát. A szláv eposz bemutatása a nagyközönségnek a prágai Vásár-palotában. A családja is Prágába költözött.

1932-ben családjával Nizzába költözött két évre.

1933-ban kiállítás a Musée des Arts Décoratifsban.

1934-ben a francia kormánytól megkapta a Becsületrendet.

1936-ban tette az utolsó párizsi útját, amikor együtt állított ki a cseh Frantisek Kupka absztrakt művésszel.

1939-ben Mucha az elsők között volt, akiket az 1939-es német bevonulás után internáltak. A Gestapo tartóztatta le korábbi szabadkőműves tagsága miatt. Röviddel később az internálás során kapott tüdőgyulladás a halálát okozta. 1939. július 14-én 79 éves korában halt meg. A hivatalos állami temetést, a város utcáin való gyászmenetet a német megszálló hatóságok megtiltották. A vyšehradi temetőben, a nemzet legjelesebb tagjainak fenntartott Slavinon (a Dicsőség Helyén) helyezték örök nyugalomra, ahol a gyülekezési és szólási tilalom ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze.

Mucha sajátos, különleges tehetsége legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét. Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás nála anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze.
A Belle Epoque egyik legjelesebb és legmarkánsabb képviselője. Sajátos, különleges tehetsége legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.