1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei: Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pap Gyula. 1953-tól Egerben él és dolgozik. 1986-ig tanított az Egri Tanárképző Főiskolán. 1965: Munka Művészet-díj, Salgótarján; 1970: Pro Arte, Salgótarján; 1971: Székey Bertalan-emlékérem; 1973: Művészeti-díj, Eger; 1974: Pályázati-díj, Miskolc; 1976: Magyar Tájképfestészeti Biennálé, Hatvan, bronz diploma; 1980: arany diploma, Salgótarján; 1982: Heves Megyei Művészek kiállítása, Budapest, nívódíj; 1984: Magyar Tájképfestészeti Biennálé, Hatvan; 1986: Közművelődési-díj; 1986: Pro Academica Agriensi, Eger; 1994: Önkormányzat nívódíja, Eger. Művészi magatartását a mindennapi környezethez fűződő bensőséges kapcsolat hatja át. Tájképei és csendéletei a magyar paraszti világ eltűnőben lévő világát idézik, tárgyi motívumai már-már jelképes jelentést hordoznak.
Irodalom
MOLDVAY GY.: (kat. bev., Hatvan, 1985)
LŐKÖSI J.: (kat. bev., Parád, 1984)
TASNÁDI A.: ~ (kat. bev., Debrecen, 1987)
MARTINOVIS J.: Kedves képzõmûvészetet kedvelõ..., Hevesi Napló, 1995. október 3.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1953-tól szinte évenként rendezett kiállítást Egerben, ill. Heves megyében
1970, 1974 • Miskolc
1973 • Tata
1974 • Nagykőrös
1974, 1976, 1980, 1985 • Hatvan (kat.)
1975 • Füzesabony • Gyöngyös
1976, 1980 • Salgótarján
1979 • Felnémet • Targoviste (BG)
1984 • Parád (kat.)
1987 • Debrecen (kat.)
1997 • Eger.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének kiállításain • Miskolci Téli Tárlat, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Rajzok, Miskolc-Salgótarján • Országos Akvarell Biennálé, Eger • Magyar Tájfestészeti Biennálé • Portréfestészeti Biennálé, Hatvan • Ember és Természet c. kiállítások, Balassagyarmat – rendszeres szereplője.
1984-94 • a Debreceni Alkotóközösség csoportos kiállításaival munkái bemutatásra kerültek Németországban, Svájcban, Olasz- és Lengyelországban.