partnereink
partnereink
O 'KEEFFE, Georgia
festőművész
(Sun Prairie, Wisconsin, 1887. november 15.–Santa Fe, Új-Mexikó, 1986. március 6.)
Szülei wisconsini farmján, a hétgyermekes család második szülötteként jött világra. Gyermekkorában otthon ismerkedett a művészettel, s tanárai már az iskolás évek alatt hamar felismerték képességeit, és segítették kibontakozását. Amikor 1905-ben befejezte a gimnáziumot, már biztosan tudta, hogy művész szeretne lenni. 1905-06-ig a chicagói Art Institute-ban, 1907-08-ig pedig a New York-i Art Students League-ben folytatta tanulmányait, ahol gyorsan elsajátítította az imitatív realizmus - az akkoriban a tanterv gerincét alkotó alkotói megközelítés - elveit. Untitled (Dead Rabbit with Copper Pot) [Cím nélkül (Halott nyúl rézedénnyel)] c. olajképével 1908-ban elnyerte az Art Students League csendéleteknek járó William Merritt Chase-díját. Nem sokkal ezután azonban felhagyott az alkotással, mondván: ezeknek a hagyományoknak a keretein belül sohasem vívna ki elismerést. A művészet iránti érdeklődése négy év múlva lángolt fel újra, amikor részt vett Alon Bement (Teachers College, Columbia University) művésztanároknak tartott nyári kurzusán a University of Virginián (Charlottesville). Bement megismertette ~t Teachers College-beli kollégája, a művész és tanár Arthur Wesley Dow akkoriban forradalminak számító elképzeléseivel. Dow szerint a művészet célja az alkotó személyes gondolatainak és érzéseinek a kifejezése, s ezt a vonal, a szín, valamint a notan (fény-árnyék rendszer a japánoknál) harmonikus elrendezése révén lehet leginkább érzékeltetni. Dow elmélete az imitatív realizmustól eltérő, új perspektívát nyitott ~ számára, amellyel két évig kísérletezett - miközben művészetet tanított Amarillo (Texas) iskoláiban, ill. nyaranta Bement segédjeként dolgozott Virginiában.
1914 őszétől 1915 júniusáig ismét New Yorkban tartózkodott - a Teachers College előadásait látogatta. 1915 őszén művészetet tanított a Columbia College-ban (South Carolina), és elhatározta, hogy próbára teszi Dow elméleteit. Olyan személyes nyelvet próbált létrehozni, amellyel képes volt kifejezni érzéseit és gondolatait, s ennek érdekében elkészített egy absztrakt szénrajzsorozatot, melyet ma a korszak amerikai művészetének legújszerűbb példái között tartanak számon. E rajzok közül néhányat elküldött egy egykori Columbia College-beli osztálytársának, aki 1916 januárjában megmutatta azokat a nemzetközileg ismert fotósnak és impresszáriónak, Alfred Stieglitznek. Stieglitz levelezésbe kezdett ~vel - aki tavasszal visszatért New Yorkba, hogy a Teachers College óráit látogassa -, s májusban kiállította tíz absztrakt szénrajzát híres avantgárd galériájában, a 291-ben. Egy évvel később fontos szerepet betöltő kiállítótermének kapuit ~ egyéni kiállításával zárta. 1918 tavaszán egyéves anyagi támogatást kínáltak ~nek, melynek ideje alatt New Yorkban festhetett. ~ élt a lehetőséggel, s elköltözött Texasból (ahol 1916 ősze óta volt a West Texas State Normal College tagja). Nem sokkal New Yorkba érkezése után közte és Stieglitz között szerelmi kapcsolat szövődött (1924-ben házasságot is kötöttek), s ettől kezdve együtt éltek és dolgoztak - télen és tavasszal New Yorkban, nyáron és ősszel a Stieglitz család Lake George-beli (New York állam) birtokán - 1929-ig, amikortól ~ nyaranta Új-Mexikóban festett.
1923-tól 1946-ban bekövetkezett haláláig Stieglitz kitartóan és hatékonyan támogatta ~t és munkáját. Évente szervezett kiállítást alkotásaiból: 1923-25 között a The Anderson Galleriesben, 1925-29 között a The Intimate Galleryben, 1929-46 között pedig az An American Place-ben. Már a 20-as évek közepétől - amikor először készített felülnézetből, közelről mutatott, nagyméretű virágábrázolásokat, amelyek legismertebb képei közé tartoznak - Amerika legjelentősebb és legsikeresebb művészei között tartják számon.
Három évvel Stieglitz halála után New Yorkból imádott Új-Mexikójába költözött, melynek bámulatos látképei és kietlen tájai 1929 óta ihlették munkáját. Az 1940-ben vásárolt Ghost Ranch-beli, ill. az 1945-ben vett Abiquiu-beli házában élt. A 70-es évek közepéig folytatta olajképei készítését, míg romló látása a festés abbahagyására nem kényszerítette. Mindazonáltal 1982-ig tovább dolgozott ceruzával, ill. vízfestékkel, agyagtárgyakat pedig egészen egészségének súlyos hanyatlásáig, 1984-ig készített. Két évvel később, 98 éves korában halt meg.
1914 őszétől 1915 júniusáig ismét New Yorkban tartózkodott - a Teachers College előadásait látogatta. 1915 őszén művészetet tanított a Columbia College-ban (South Carolina), és elhatározta, hogy próbára teszi Dow elméleteit. Olyan személyes nyelvet próbált létrehozni, amellyel képes volt kifejezni érzéseit és gondolatait, s ennek érdekében elkészített egy absztrakt szénrajzsorozatot, melyet ma a korszak amerikai művészetének legújszerűbb példái között tartanak számon. E rajzok közül néhányat elküldött egy egykori Columbia College-beli osztálytársának, aki 1916 januárjában megmutatta azokat a nemzetközileg ismert fotósnak és impresszáriónak, Alfred Stieglitznek. Stieglitz levelezésbe kezdett ~vel - aki tavasszal visszatért New Yorkba, hogy a Teachers College óráit látogassa -, s májusban kiállította tíz absztrakt szénrajzát híres avantgárd galériájában, a 291-ben. Egy évvel később fontos szerepet betöltő kiállítótermének kapuit ~ egyéni kiállításával zárta. 1918 tavaszán egyéves anyagi támogatást kínáltak ~nek, melynek ideje alatt New Yorkban festhetett. ~ élt a lehetőséggel, s elköltözött Texasból (ahol 1916 ősze óta volt a West Texas State Normal College tagja). Nem sokkal New Yorkba érkezése után közte és Stieglitz között szerelmi kapcsolat szövődött (1924-ben házasságot is kötöttek), s ettől kezdve együtt éltek és dolgoztak - télen és tavasszal New Yorkban, nyáron és ősszel a Stieglitz család Lake George-beli (New York állam) birtokán - 1929-ig, amikortól ~ nyaranta Új-Mexikóban festett.
1923-tól 1946-ban bekövetkezett haláláig Stieglitz kitartóan és hatékonyan támogatta ~t és munkáját. Évente szervezett kiállítást alkotásaiból: 1923-25 között a The Anderson Galleriesben, 1925-29 között a The Intimate Galleryben, 1929-46 között pedig az An American Place-ben. Már a 20-as évek közepétől - amikor először készített felülnézetből, közelről mutatott, nagyméretű virágábrázolásokat, amelyek legismertebb képei közé tartoznak - Amerika legjelentősebb és legsikeresebb művészei között tartják számon.
Három évvel Stieglitz halála után New Yorkból imádott Új-Mexikójába költözött, melynek bámulatos látképei és kietlen tájai 1929 óta ihlették munkáját. Az 1940-ben vásárolt Ghost Ranch-beli, ill. az 1945-ben vett Abiquiu-beli házában élt. A 70-es évek közepéig folytatta olajképei készítését, míg romló látása a festés abbahagyására nem kényszerítette. Mindazonáltal 1982-ig tovább dolgozott ceruzával, ill. vízfestékkel, agyagtárgyakat pedig egészen egészségének súlyos hanyatlásáig, 1984-ig készített. Két évvel később, 98 éves korában halt meg.
(Fordította: ©Widder Zsuzsa)
A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!