1911-1914, 1919-1920: Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szak, mesterei: Mátrai Lajos, Simay Imre. 1933: milánói Triennálé, ezüstérem; 1937: párizsi Világkiállítás, Diplome d’honneur; 1938: állami iparművészeti nagy aranyérem; 1940: milánói Triennálé, Grand Prix. 1915-1918 között katona volt. 1921-től a Budai Iparrajziskola tanára, kerámiaműhelyének vezetője volt. 1937-től 1946-ig Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanára, díszítő szakosztály vezetője volt. 1946-tól nyugdíjazásáig, 1950-ig a Budapesti Műszaki Egyetem épületszobrászati tanszékén mintázást tanított. Minden jelentős hazai és külföldi kiállításon részt vett. Számos síremléket, kisplasztikát, érmet és emlékművet készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. 1920-ban készült síremlékterveivel jutott önálló megbízásokhoz. Kezdeti művei a neobarokk akadémizmus szellemében készültek. Művészetének alakulására nagy hatással volt a 20-as évek közepén tett olaszországi és franciaországi tanulmányútja. Egyéni stílusának mintaképeit a középkor formavilágában találta meg, de a szecesszióra, art-decóra jellemző stilizálással, könnyedséggel ötvözte. A 30-as évek elején alkotott szegedi Szt. Gellért és Szt. Imre szobrait franciás neoempire megfogalmazás jellemzi. Ugyanitt található Temesvári Pelbárt szobra is, amely bár erőteljesen stilizált, az ~ra oly jellemző erős tektonikus érzés és plasztikai fogalmazás már jelen van. E körbe tartozik Mária szobra is, melyért a párizsi Világkiállításon 1937-ben nagydíjat kapott. A 30-as évek közepén döntő fordulat következett be művészetében. A pasaréti templom és a pécsi pálosok részére készült romanizáló művei kielégítik a középkor szellemét feleleveníteni kívánó modernebb egyházi mecenatúra igényeit. Egyértelműen a neoklasszicizmus követőjévé vált, a Római Iskola stílusának vezéregyénisége lett, bár nem volt római ösztöndíjas. Egyházi műveit tartózkodó egyszerűség, komor méltóság, tudatos archaizálás jellemzi. Az új törekvéseket képviselő művészetének kiemelkedő alkotása a székesfehérvári Kálmáncsehi Domonkos kőszobra (1941), mely a kor egyházművészetének egyik legjelentősebb alakjává avatta ~t. Világi művein a díszítő szándék van jelen. Művészi alkalmazkodóképessége, iparművészi fogantatású anyagismerete és vonzalma az építészethez lehetővé tette, hogy a Római Iskola szinte valamennyi vállalkozásában részt vegyen. Fölényesen tudta egyeztetni a plasztikai és az építészeti ismereteket. A 30-as évektől meghatározó egyénisége volt a magyar épületszobrászatnak. Az általa képviselt architektonikus építészeti felfogás iskolateremtő vonulat a magyar szobrászatban. Praktikus, olcsó kivitelű, világos szerkezetű, áhítatot sugalló domborművei tökéletes harmóniával illeszkednek az épületekhez. Ornamentális plasztikája kemény, fegyelmezett. Több nagy kiállításon vett részt. Gyapotszedője (1952) eredetileg a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja homlokzatára készült. A II. világháború után elsősorban tanítással foglalkozott, korszakunkban kevés megbízást kapott, csak néhány épületplasztikát és köztéri szobrot készített, melyek jelentősége messze elmarad korábbi műveitől.
Irodalom
YBL E.: A szegedi templom-tér épületeinek iparművészeti értékei, Magyar Iparművészet, 1932/1.
BRESTYÁNSZKY T.: A pasaréti új templom, Tér és Forma, 1934
ERDÉLYI Á.: Modern monumentális művészet, Magyar Művészet, 1937/10.
JAJCZAY J.: ~, Magyar Iparművészet, 1938
ENTZ G.: Magyar szobrászok. ~, Magyar Kultúrszemle, 1941/2.
YBL E.: ~ művészete, Szépművészet, 1942
BAJÓ GY.: Budapest újabbkori épületszobrászata, Budapest, 1942
GÁDOR E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955
FITZ J.: Séta a régi Székesfehérvárott, Székesfehérvár, 1956
BÁLINT S.: Szeged városa, Budapest, 1959
SOMOGYI A.: Székesfehérvár. Művészet és város, Budapest, 1959
SZIGETI I.: ~ szobrászművész érmei és plakettjei, Az Érem, XVII. évf., 1961/17.
Monumentális művészet Pest megyében (szerk.: LADÁNYI I., bev.: VÉGVÁRI L.), Budapest, 1966
N. N.: Nekrológ, Művészet, 1968/5.
ID. KOTSIS I.: Emlékbeszéd ~ ravatalánál, Magyar Építőművészet, 1969/1.
KOVALOVSZKY M.: Székesfehérvár 1938, Művészet, 1977/12.
P. SZŰCS J.: Néhány gondolat a római iskoláról, Művészet, 1977/12.
MIHÁLYFI E.: Művészek, barátaim, Budapest, 1977
RÓZSA GY.: A "rómaiak" 1945 után, Művészet, 1977/12.
Huszadik századi magyar festészet és szobrászat, Budapest, 1986
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat félmúltjából, Szombathely, 1992.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1951 • XI. kerületi képzőművészek kiállítása, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1985 • Római Iskola II., Keresztény Múzeum, Esztergom.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.