katalán
festő, képzőművész
1962-ben született
Barcelonában. Azóta is ott él és dolgozik.
Tanulmányok:
1980–1982: a barcelonai Építészeti Műszaki Főiskolán (ETSAB) építészeti tanulmányokat folytat.
1982–1987: a barcelonai Sant Jordi Egyetem Képzőművészeti Karán festészeti tanulmányokat folytat,
illetve diplomázik.
„Pallarés művészete egymást kronologikusan követő sorozatokból tevődik össze. A
művész minden sorozata egy-egy konkrét témát jár körül, amelyek a valóságos
világra utalnak, és bizonyos formai és kromatikus jellemvonások alapján
azonosíthatóak. Alkotásai elméletileg és filozófiailag megalapozottak,
ugyanakkor művei szigorúságát a megvalósítás spontaneitása teszi oldottabbá.
A
művész eddig 11 jelentős sorozatot alkotott. A sorozatok értelmezéséhez jó
kiindulópontot nyújtanak a művész saját gondolatai, melyek Manifiesto del Intrusismo/A behatolás Manifesztuma (1986-2000) című
írásában olvashatók. Legelső sorozata az 1990-ben keletkezett Rambla/Sétány, amely az életet magát
szimbolizálja az ék formájú emberi arc fokozatos átalakításával: először
gumóvá, majd fává, végül pedig horoggá. A Hispania
— szintén 1990-ből — a bikaviadal metaforája; a vér, az élet és a halál
rituáléja. A sorozat alkotásain a torreádor a közösség jelképeként áll szemben
az individuummal, azaz a bikával, mely Pallarés művein horgok körforgásává
alakul. Míg a Bestiario/Bestiárium
című sorozatában (1992) bikák és madarak által jelenítette meg a Természet
agresszivitását, a Lis/Liliomban
(1993) virágok ábrázolásai által elmélkedik életről és halálról. Az 1995-ben
készült Apocalipsis/Apokalipszis az
Apokalipszis hét pecsétjét idézi a Fehér, a Vörös, a Fekete és Sárga színekkel,
illetve a négyszöggel és a körrel. A Personajes/Személyiségek
(1996) 25 kiemelkedő filozófus portréjából áll, akik az életről vallott
felfogásuk szerint négy csoportra oszlanak: míg a FEHÉR a szkepticizmust – pl.
Kafka, a VÖRÖS a vitalitást – Picasso, a FEKETE az egzisztencializmust –
Pollock, a SÁRGA pedig az idealizmust – San Juan de la Cruz révén jeleníti meg.
Néhányan a négyszög, mások inkább a kör felé orientálódnak.
Jordi
Pallarés művészetében formai egyszerűsödés figyelhető meg. Rambla című sorozata még barokk jelleget mutatott, fa- vagy
kúszónövényszerű alakzatokkal, amelyek később agresszív és csavart gumókká
alakultak át, míg végül utat engedtek a specifikusabb és csorba ék alakzatoknak
és horgoknak, amelyeket élénk színű szalag motívumok ölelnek körül. A Hispania-sorozat banderillái valóságos színrobbanások. Az egymásba gabalyodó, sebző
vonalak, illetve a remek elgondolású és szintetizáló erejű rajzok sötét tónusai
tökéletesen testesítik meg számunkra a formákat. A sorozat bikái dühöngő, tört
fekete és vérvörös örvényekként jelennek meg.
Pallarés
művészetében minden azt sugallja, hogy amit valóságnak nevezünk, az nem valami
mozdulatlan, hanem állandó mozgásban van, vagyis a mozgás maga. Egymást követő
alkotásai révén ez mindinkább evidenssé válik. Madarainak agresszív, támadó
jellegű repülése a tiszta cselekvés. A Lis-sorozat
virágai éppúgy az élet szimbólumaiként jelennek meg, mint többi sorozatának fő
motívumai. Minden művében jelen van a középpont, mint a kezdet és a vég
misztikus kifejezője. Apocalipsis
(1995) című sorozatában élénk színű, kerek formák tűnnek fel. Az A hét pecsétet
ábrázoló képek közös vonása a középen fehéren hagyott felület – ekörül forognak
a pecséteket szimbolizáló színek: a Fehér, a Vörös, a Fekete és a Sárga. Az Apocalipsis spiráljai ugyanakkor
szimbolikus jelentések hordozói. A spirális formák Jordi Pallarés művészetének
állandó szereplői, a vonalak által elfedett és egyben meghatározott IDEA
kifejezői. A művész festményei és rajzai az idő előrehaladtával egyre
letisztultabbak, a fehér, vörös, fekete és sárga színek egyre határozottabb
kerek formát öltenek, ami növeli a képek formai és jelentésbeli intenzitását.
Talán
az 1999-ben készült két sorozatában – a Los
diez mandamientos/Tíz Parancsolatban és a Los siete pecados capitales/Hét főbűnben – törekedett leginkább a
művészete egészét meghatározó szimbólumok megformálására. 2000-ben készült Réquiem című sorozatát Mozart azonos
címet viselő alkotása inspirálta. A 13 képből álló sorozatban egy képzeletbeli
monológ, egyén és transzcendens világ
között folyó párbeszéd ölt testet. A művész nyilatkozata értelmében, a sorozat
alkotásainak ritmusa az elnyomástól a felszabadulás felé halad. A szintén
1999-ben, kizárólag kék színekből megalkotott Mediterránea/Mediterránt Ikarosz mítosza ihlette. A kék szín
Pallarés számára a szakadékot, az Egzisztencializmus és az Idealizmus, a fekete
és a sárga közötti átmeneti stádiumot szimbolizálja. Végül a 2000-ben
befejezett Chicago című sorozatában a
színek – főként a pirosok és sárgák –
tónusa megváltozott, sötétebb lett.
Jordi
művei kapcsán korábban már utaltam a labirintusra. A labirintus szíve mindig
egy üres tér, ez az üresség az, ami rejti és védi a mű legfőbb jelentését. Most
azonban nem szeretnék a lehetséges ezoterikus vonatkozásokkal foglalkozni,
elegendő, ha csupán a formákra irányítjuk figyelmünket, hiszen
ezek is megvilágítják számunkra a művek
értelmét. Pallarés festményeinek, rajzainak, csakúgy, mint nyugtalanító
szobrainak is labirintus-jellege van, melyben a művészet és a művész is önmagát
keresi az alkotás segítségével. Thészeusz Ariadné fortélyának köszönhetően a
híres fonál segítségével jutott ki a mítoszbeli labirintusból, mint ahogy
Perrault híres mesehősének kenyérmorzsák voltak segítségére.
A
művész azonban nem élhet ilyen csellel, önerejéből kell kiszabadulnia. Pallarés
felfedezi és megmutatja a labirintus örvénylését, amely maga a tiszta mozgás;
felgyújtja színeket és töretlenül halad előre a labirintusban, anélkül, hogy a
kijárat megtalálására egyáltalán törekedne. Lehetséges, hogy a művész számára
kitartani és tovább folytatni az utat holmi labirintust alkotva, egyben már a
kiutat is jelenti. Ám erre a kérdésre nem szükséges választ találnunk;
elegendő, ha szavak nélkül csupán szemléljük Jordi Pallarés mély és fénnyel
teli művészetét.”
José Corredor-Matheos, költő
és művészettörténész, a Spanyol Királyi Képzőművészeti Akadémia tagja
(a
Punto Arte Galéria 2004-ben megjelentetett katalógusából)
Egyéni kiállítások
KIÁLLÍTÁSOK (válogatás)
2009 • Pallarés: Hispánia. Léna&Roselli Galéria, Szentendre,
Magyarország • Réquiem de la guerra /Háborús rekviem /: Museo de Valls
2008 • Új Kor Társ: Léna&Roselli Galéria,
Budapest, Magyarország • Artmadrid 08: Madrid
2006 • Pallares-John Giltsoff Gyűjtemény:
Ignacio de Lassalatta Galéria, Barcelona
2005 • Az Őrületről: Atticsalt Galéria,
Edinburg • Punto Arta Galéria, Barcelona
2004 • Retrospektív: Ignacio de Lassaletta
Galéria, Barcelona
2003 • Formas del inconsciente /A tudatalatti
formái/: Cotthem Galéria, Brüsszel
2002 • ARCO 02: Cotthem Galéria, Madrid
2001 • Big Bull Bang: Cotthem Galéria,
Brüsszel • Életkörök, Retrospektív: Esslinger
Kunstverein, Villa Merkel, Stuttgart • Pallarés: Van der Voort Galéria,
Eivissa • Jaume Plensa és Jordi Pallarés: Ignacio
de Lassaletta Galéria, Barcelona • Nádler István, Fehér László, Jordi
Pallarés: Pont Dart Hongarés Cátala, Barcelona
2000 • Illinois Institut of Technology, Paul
Galvin Könyvtár, Chicago
1998 • Ignacio de Lassaletta Galéria,
Barcelona
1997 • Ignacio de Lassaletta Galéria,
Barcelona • Museu de Darnius, Girona • Euroart Group: Danczkay Ágnes Galéria,
Budapest
1995 • Ignacio de Lassaletta Galéria, Barcelona • Galeria Puchol, Valencia
1993 • Centro de Exposiciones y Congresos
Ibercaja, Zaragoza • Centro de Expisiciones Ibercaja,
Valencia • Galéria AB, Barcelona, Granollers
1992 • Decor-art Galéria, Zaragoza • Ignacio de Lassaletta Galéria,
Barcelona • Puchol Galéria, Valencia
1991 • Avinyo Galéria, Girola, Perelada • Iberico: Maeght Galéria (Iberico 2000),
Barcelona • Pallarés: Delegación Generalitat,
Madrid – José Corredor-Matheos • „Pallares” című
könyvének bemutatója
1990 • C. Van der Voort Galéria, Ibiza • AB Galéria, Barcelona, Granollers • Ignacio de Lassaletta Galéria,
Barcelona