1940-1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, majd grafika szak; rajztanári diploma, mesterei: Varga Nándor Lajos, Bory Jenő, Sidló Ferenc, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1961: Munkácsy-díj. A Német Demokratikus Köztársaságban, Olaszországban és Ausztriában járt tanulmányúton. A II. világháború idején rövid ideig katonáskodva Nyugatra került, ahonnan 1945 őszén tért haza. Előbb a főiskolán befejezte tanulmányait, majd 1948-ig ugyanitt az ábrázoló geometriai tanszéket vezető Krocsák Emil, ill. a mozaikot oktató Fónyi Géza tanársegédje volt. Művészi pályáját grafikusként kezdte, a korai évekből több fametszete ismert. 1949-ben a Magyar Grafikusok Egyesületének tagja lett. 1948-1960 között ipariskolai rajztanárként kezdett fémtárgyakat készíteni. 1957-1960 között hét iparművészeti pályázaton vett részt, hat I., négy II., hat III. és egy IV. díjat nyert. Sikerei hatására 1960-ban szabadfoglalkozású iparművészként önállósította magát; 1958-tól ösztöndíjban részesült. ~ a magyar ötvösművészet és fémművesség egyik megújítója: számottevően kitágította a fémművesség formavilágát és méretbeli határait, művészete sok tekintetben a szobrászattal rokon. Művei – ékszerek, vázák, tálak, gyertya- és hamutartók, maszkok, kisplasztikának is felfogható figurális ábrázolások, fali applikációk, térelválasztó rácsok stb. – felszabadult fantáziáról, érett formakészségről tanúskodnak. Járatos volt a tűzzománc, különösen a rekeszzománc alkalmazásában; épületdíszítő vörös- és sárgaréz lemezdomborításai, kovácsoltvas kompozíciói monumentalitás iránti érzékéről vallanak. Érmei, plakettjei (Balaton-sorozat, Ady-sorozat stb.) is a műfaj legjobbjai közé tartoznak. Művészetére a primitív népek plasztikája és a gyermekrajzok naiv világa gyakorolt hatást, jellemzője a játékosság; munkássága e tekintetben élesen elüt a kortárs nagymesterekétől. Eleinte a rézlemez, később a vas lett művészetének alapanyaga; újdonságnak számítanak huzal-kompozíciói és borzolt felületű kazánlemezből készült, a szobrászathoz leginkább közelítő állat- és emberábrázolásai. A rajzhoz élete végéig hű maradt: szabadkézi vázlatai, grafikái szerves alkotórészei művészetének. Külföldön – kollektív tárlatok keretében – Brüsszelben, Moszkvában, Prágában, Stockholmban, Oslóban, Torinóban és Helsinkiben mutatták be műveit.
Irodalom
KOCZOGH Á.: A díszítőművészettől a monumentalitásig, Magyar Építőművészet, 1963/1.
KOCZOGH Á.: ~ művészete, Művészet, 1963/1.
KOCZOGH Á.: Modern magyar fémművesség, Budapest, 1964
KOCZOGH Á.: Mai magyar iparművészet. Fémművesség, Budapest, 1977
LÁSZLÓ M.: ~, Műgyűjtő, 1972/2.
SZIJ R.: ~, Budapest, 1981.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1962 • Magyar Építőművészek Sövetségének székháza, Budapest
1964 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Művelődési Ház, Komló • Művelődési Ház, Hódmezővásárhely • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1968 • Magyar Akadémia, Róma
1969 • Műcsarnok, Budapest • Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa
1974, 1977 • Műgyűjtők és Műbarátok Köre, Budapest • Forradalmi Múzeum, Szombathely
1975 • Fővárosi Művelődési Ház, Budapest • Balaton Galéria, Balatonfüred • BM Központi Klub, Budapest
1976 • Műcsarnok, Budapest • Hörhammer G., Helsinki
1977 • Kék Kápolna, Balatonboglár • Művelődési Ház, Hajdúböszörmény
1978 • Magyar Intézet, Szófia
1979 • Gulácsy Terem, Szeged • Művelődési Ház, Mohács
1980 • BM Központi Klub, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1959 • 4. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1965 • 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1972 • Mai Magyar Iparművészet, Iparművészeti Múzeum, Budapest
1975 • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.