Családjával 1956-ban hagyta el Magyarországot, 1956–58 között Németországban élt, 1958 óta Franciaországban él. Annak ellenére, hogy a párizsi École Supérieure des Beaux Arts-on diplomát szerzett, és hallgatója volt az École des Arts décoratifs-nak is, autodidaktának vallja magát. A 70-es évek elejétől kezdve, tizenöt éven át saját magát használta modellnek. A kezdetben egyszerű portrék helyét idővel különböző tárgyakkal kombinált bonyolult, sokszor agresszív, színpadias beállítások vették át. Festményeiben sokan nárcizmust és mazochizmust véltek felfedezni, holott önmaga állandóan ismétlődő ábrázolásának oka az, hogy munka közben zavarja mások, akár egy modell jelenléte is. Az utóbbi években elsősorban csendéleteket és fotó alapján, női modelleket festett. Nem készen talált fényképeket másolt, mivel a fotó elkészítése – a téma megkomponálása, a modellek megvilágítása, testhelyzete, környezetük és öltözékük színeinek megválasztása alkotómunkájának részét képezte. Bár festményeinek tökéletes technikai tudással kivitelezett figurái, tárgyai megtévesztésig valódinak tűnnek – a létrehozás indítékainak különbözősége miatt – nem sorolta magát a hiperrealista festők közé.
Irodalom
JOUFFROY, A.: ~, peintures (kat., Galerie Isy Brachot, Párizs, 1978)
~-natures mortes (kat., FIAC, Galerie Isy Brachot, 1984)
XURIGUERA, G.: ~-works 1987-1997, Párizs, 1997.
Bővebb életrajz
Családjával 1956-ban elhagyta Magyarországot, és két évet Németországban töltött. Tízévesen érkezett Franciaországba, azóta Párizsban él. Annak ellenére, hogy a párizsi Ecole Supérieure des Beaux-Arts-on diplomát szerzett, és hallgatója volt az Ecole des Arts Décoratifs-nak is, autodidaktának vallja magát. A Magyarországon átélt forradalom, majd a szökés, és az idegen környezet okozta megpróbáltatások elől a rajzolásba menekült. Már főiskolai tanulmányai megkezdése előtt három egyéni kiállítása volt Párizsban, amelyek közül az elsőt tizenhét évesen rendezte rajzaiból.
A hetvenes évek elejétől kezdve saját magát használta modellnek. „Nem a magam személye érdekel, hanem az élet legalapvetőbb kérdései, de hogy ezekhez közelebb kerüljek, először magamat kell felfedeznem.” A kezdetbenű egyszerű önarcképek helyét idővel különböző tárgyakkal kombinált bonyolult, sokszor agresszív, színpadias beállítások vették át. Festményein sokan nárcizmust és mazochizmust véltek felfedezni, holott önmaga állandóan ismétlődő ábrázolásának oka – saját személyiségének mélyebb megismerése mellett – az volt, hogy munka közben zavarta mások, akár egy modell jelenléte is. A kritikusok félremagyarázása, és a képeiből sugárzó, egyre fokozódó agresszivitás késztette arra, hogy tizenöt év után felhagyjon saját maga festésével. Önarckép-sorozatának egyik darabja, a Tangóharmonikás önarckép a pau-i Musée des Beaux-Arts gyűjteményébe került.
Az utóbbi években csendéleteket és – fotók alapján – női modelleket fest. „Egy nőt nem pofoz fel az ember, nem tudnék rajtuk keresztül durvaságot ábrázolni, például a bőrükbe sebet belefesteni. Férfiba igen, de nőbe nem. Akarattal festek nőket, hogy ne készítsek agresszív képeket.” A festmények témájául szolgáló fotók elkészítése – a téma megkomponálása, a modellek megvilágítása, testhelyzete, környezetük és öltözékük színeinek megválasztása – alkotómunkájának részét képezi. „A fotózás az az időszak, amikor nem vagyok egyedül a műteremben. Három-négy órát is eltart, és nagyon fárasztó, mert komoly koncentrálást igényel.”
A festők döntő többségével ellentétben a természetes fény teljes kizárásával, lesötétített ablakok mellett dolgozik. Nem sorolja magát a hiperrealista festők közé. Bár tökéletes technikai tudással és gondossággal kivitelezett figurái, tárgyai megtévesztésig valódinak tűnnek, festményein mindig szerepel valami „képtelenség”. Szabó Ákos szerint „Sándorfi úgy került szellemi rokonságba a magyar szürnaturalistákkal, hogy nem is ismerte őket.”
1973-ban a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban, emellett számos párizsi galériában (Galerie Daniel Gervis, Galerie Beaubourg, Galerie Isy Brachot, Galerie Prazan-Fitussi, Galerie Guénéguaud, Galerie Lavignes-Bastille), és New Yorkban (Amaury Taitinger Gallery, Louis K. Meisel Gallery, Jane Kahan Gallery), Brüsszelben (Galerie Isy Brachot, Galerie Tempera), Münchenben (Bucholz Galerie) és Koppenhágában (Gallerihuset) volt egyéni kiállítása. 1988-ban a chåteauroux-i Abbaye des Cordeliers-ben rendeztek gyűjteményes kiállítást festményeiből. Több alkalommal szerepelt a Galerie Isy Brachot által rendezett Art sans frontiêres (Művészet határok nélkül) csoportos kiállításain, meghívást kapott a La figuration de 1960 ã nos jours (Figuratív ábrázolás 1960-tól napjainkig) című vándorkiállításra, és olyan kollektív tárlatokra, mint a Les Uns par les Autres (Egyesek mások által) a lille-i Musée des Beaux-Arts-ban, Le visage dans L’ Art Contemporain (Az arc a kortárs művészetben) a toulouse-i Musée des Jacobins- ben, L’ Art au Présent en France (A jelenlegi művészet Franciaországban) Berlinben, a Panorama de l’Ecole française Contemporaine (A francia kortárs iskola panorámája) Tel- Avivban, az Hommage ã Michel Foucault a párizsi Espace Belleville-ben, hogy csak néhányat említsünk a kiállítóhelyek hosszú sorából. Legutóbb 2005-ben, a Les Sables d’Olonne-i Musée Sainte-Croix-ban Carlota Charmetemlékére rendezett tárlaton szerepeltek festményei.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1966 • Galerie des Jeunes, Párizs • Galerie de la Barbière, Le Barroux
1970 • Galerie 3+2, Párizs
1973 • M. d’Art Moderne de la Ville de Paris
1974 • Galerie Daniel Gervis, Párizs
1975 • Galerie Beaubourg, Párizs
1976 • Bucholz Galerie, München
1977, 1980 • Galerie Isy Brachot, Brüsszel
1978, 1981, 1983 • Galerie Isy Brachot, Párizs
1979 • FIAC, Galerie Isy Brachot, Párizs
1981 • Galerie Isy Brachot, Bázel
1982 • Amaury Taitinger Gallery, New York
1984 • FIAC, Galerie Isy Brachot, Párizs
1986 • Galerie Lavignes-Bastille, Párizs • Galerie de Bellecour, Lyon
1987 • Lavignes-Bastille Gallery, Los Angeles • Hôtel de Ville, Nancy
1988 • Armory Show ’88, Lavignes-Bastille Gallery, New York • Abbaye des Cordeliers, Châteauroux (retrospektív) • Louis K. Meisel Gallery, New York • FIAC, Galerie Lavignes-Bastille, Párizs
1991 • Galerie Prazan-Fitussi, Párizs
1993 • Galerie Guénéguaud, Párizs • Galerie Mann, Párizs
1994, 1997 • Jane Kahan Gallery, New York
1999 • Galerie Tempera, Brüsszel
1999-2000 • Gallerihuset, Koppenhága
2006 • Erdész-Maklári Galéria, Budapest
2007 • A test színeváltozása. Életműkiállítás, MODEM, Debrecen.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1976, 1978, 1980 • Foire d’Art Actuel, Palais des Beaux-Arts, Brüsszel
1978 • Art ’78, Bázel
1979 • Art sans frontière XI., Galerie Isy Brachot, Brüsszel • Festival de Royan, M. de Royan • Le Présence Paris-Budapest, Orangerie des Jardins de Luxembourg, Párizs • ARC, M. d’Art Moderne de la Ville de Paris
1980 • Art sans frontière XII., Galerie Isy Brachot, Brüsszel
1981 • Figuration Actuelle, M. de Valenciennes • Rencontre hongroise à Paris, Rueil • Art sans frontière XIII., Galerie Isy Brachot, Brüsszel
1982, 1983, 1984 • Salon de Montrouge
1984 • M. et Centre d’Art Contemporain, Noitel • Aspects de la Peinture Contemporaine, M. d’ Art Moderne de Troyes
1985 • Un instant de Paix, Café de la Paix, Párizs • Hommage à Michel Foucault, Espace Belleville, Párizs
1986 • Galerie de Bellecour, Lyon • G. Maeght, Barcelona • La figuration de 1960 à nos jours, Franciaország (vándorkiállítás) • L’Art au Présent en France, Kadewe, Berlin • Salon de Mai, Párizs • Louis K. Meisel Gallery, New York
1987 • Premier Forum d’Arts Plastiques en Ile de France, Clichy-la-Garenne et les Ulis • Panorama de l’Ecole française Contemporaine, Tel-Aviv • Rosenthal Galerie, Chicago
1988 • Olympia of Art, Szöul
1989 • La Passion de Dunkerque, M. d’Art de Taivan
1990 • Aspects de la Figuration dans les années 60, Toulouse, Rouan, Nantes (vándorkiállítás)
1992-99 • rendszeresen • Galerie Tempera, Brüsszel
1993 • Galerie Mann, Párizs
1993-tól rendszeresen • Jane Kahan Gallery, New York/Miami
1997 • Art Fair, Seattle • Re-presenting Representation III., Arnot Art Museum, Elmira, New York.