1924: Iparrajziskola, 1924–1926: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1926-tól kiállító művész. 1926-ban Párizsba ment tanulmányútra, majd Münchenben és Bécsben tartózkodik. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Budapesten élt. Az elmúlt fél évszázad magyar képzőművészetének meghatározó egyénisége. Indulásakor, a 20-as években még kevés szó esett női egyenjogúságról, még kevesebb feminizmusról, mégis, munkásságának értékelésekor lehetetlen a "gyengébb nem"-hez tartozását nem tudomásul venni. Akár már a sztereotípia szintjén is: apró, filigrán termetéhez képest a szobrászokat többnyire robusztus, erős férfialakként szoktuk elképzelni. Ami pedig az életrajzi vonatkozásokat illeti: kibontakozását, karrierjét késlelteti az anya-szerep (1935-ben ment férjhez Vilt Tibor szobrászművészhez; fia, Pál 1950-ben született), az édesapa lassú haldoklása a mikrokozmoszt jelentő - azóta régen lebontott - budafoki házban, s végül a férj domináns életvitele. A házaspár életét legkönnyebb ugyancsak sztereotípiák segítségével elképzelnünk: az alacsony nővel szemben egy magas, sovány férfi-termet, a lírával, ill. az érzelemmel és szeretetéhséggel szemben hideg intellektus és sziporkázó szellemesség; a sors-vektorok eredőjeként állandóan jelen lévő rivalizálás stb. De egy szublimált formavilágból ugyancsak visszafejthetjük a konfliktusokkal terhes együttélést, mégpedig a művésznő Székek c. kisbronz sorozatából (1967–72). A családhoz közel álló, ugyancsak kiváló szobrász, Berczeller Rudolf szinte megszállott hivatástudatának szuggesztív hatásától szintén nem tekinthetünk el - ezt ellensúlyozza majd a fiatalabb pályatárs, Ország Lili festőművész, s végül Pilinszky János és Mészöly Miklós, a két irodalmár fel-felbukkanása a baráti körben. Pályáját realista mintázással kezdi (Édesanyám, 1925). Az újra pályára állás időszakának agyagból mintázott (terrakotta) kisplasztikáiban (1947–50) vagy fából faragott domborműveiben még egy szociológiailag determinált, hazai sajátosságot is felfedezhetünk: mivel Magyarországon keveseknek nyílik lehetősége a nagy méretekben való alkotásra (lévén ez leginkább politikai hatalomhoz közel álló, köztéri, emlékmű-feladat), így megszületik "a méretei ellenére monumentális kisplasztika" kissé önáltató, defenzív ideológiája. Schaár Erzsébetnél is, másoknál is. Az 50-es évek végétől újra és újra megújuló művészi formanyelvvel jelentkezett. A 60-as évek első felében expresszívebb kifejezésmód jellemezte munkáit, akár karcsú bronzalakokból összeállított csoportkompozíciókat (Kórus, 1963), akár kis terrakotta féldomborműveket készített (Halott katonák, 1965). Az életrajzi mozzanatok egy Giacometti-stílusú formavilágban öltenek először testet a 60-as években: göcsörtösen mintázott szobrokban és főleg kisplasztikákban, melyeknek szikáran expresszív megfogalmazását méltán lehet "egzisztencialistának" nevezni. A karosszékben ülő, csonttá soványodott, élőhalott édesapa alakja (1965) még csak a kezdet. Jellegzetesebb az utcán megfigyelt járókelők elvékonyodott sziluettje (Bundás nők, 1965), melyeket nemsokára más "női" témák is követnek, pl.: a kozmetikusnál, tükör vagy kirakat előtt ellesett jelenetek, ill. a portrék, melyek újabb sorát az 1942-es Major Máté-portréval vagy az 1944-es Férfifejjel kezdhetjük. Utána következik Psota Irén (1964), Tolnay Klári, s - nem egészen véletlenül - Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő mellszobra, Bartók Béla, Károlyi Mihály (mindkettő: 1965), Radnóti Miklós (1969). Ugyancsak újdonság a fekvő, vízszintes domborműként funkcionáló kis szobrok csoportja is (Fekvő, 1964; Halott katonák, Szerelmesek, mindkettő 1965-ből). A 60-as, 70-es évek fordulójára két újítás gazdagítja az apró figurák sorozatát. Új térélmények új kisplasztikákhoz vezetnek, melyekben a dobozszerű tér megfogalmazása majdnem fontosabbá válik, mint a belé helyezett alak. Nyugodtan nevezhetjük ezeket a mikrotereket a szobrászatban szokatlan módon "lírai tereknek". E formák, különböző építészeti részletek, ajtók, ablakok felnagyított változatának egyik legszebb példája az Ajtók, mely 1967-ben készült a Székesfehérvári Könnyűfémműben. Ezt követi a Fal előtt és fal mögött két alumíniumfigurája (1968). Másfelől Schaár Erzsébet a tragikus életérzést kifejező formaként megtalálja magának a halotti maszkot, ám ez ellentmondásosan jelenik meg szobrászatában. A maszk szép, kifejező (a legtöbbször) női arc - életszerű, mintha csak lehunyná a szemét -, a hajat sűrű drótszál-köteg alkotja, míg az életnagyságú testet az akkor divatos műanyag, a "hungarocell" hófehér hasábja. Modern múmiaportré, antik sztélé és frivol, pop artos szépségideál egyben. A hasábszerű "test" oszlophoz, pillérhez válik hasonlatossá, tehát építészeti elem lesz belőle, míg a környezetében olykor megjelenő tényleges architektonikus kellékek, egy-egy falrészlet, ajtó vagy ablak, intimitásukban és lírai kifejezőerejükben az emberi alak expresszivitásához közelítenek. Az antropomorf jelleg még a szikár, figura nélküli ajtókon vagy ablakokon is megőrződik. Különös módon szorul vissza e művekben a nemiség: noha a modell legtöbbször kétségkívül fiatal nő volt, a hasábba zártság és a maszk-karakter éteri tisztaságú, majdhogynem "angyali" figurákban jelentkezik. Egy új emlékműtípus születik, de annyira meglepő módon ötvözi a pátoszt és a hétköznapiságot, hogy a társadalom (helyesebben a szoborállításokért felelős esztéta-funkcionárius réteg) nehezen tudja megemészteni. Schaár Erzsébetnek mégis sikerült egyetlen nagylélegzetű együttesben (ma installációnak mondanánk), a sokalakos Utcában (1974) összegezni mindazt, amit az ember és a körülvevő tér kapcsolatáról el akart mondani. Még 1967-ben számol be egy térélményéről: "kinyitottam az ablakot, kitártam az ajtót. A térben ezek olyan határozottan álltak, úgy hasítottak a levegőbe, mintha a levegő szilárd tömeg lenne. Néztem a három szomszéd szobába nyíló ajtót. Mind a három ajtó különböző irányban állt. Én pedig ott álltam középen, mint egy kis pont, és tőlem három különböző irányban három ajtóél, három határozott forma." Ebben az élményben most a néző részesül, aki végigsétál az Utca két házfala, ajtói és ablakai mentén, a néma, "megkövült" alakok között. Még véletlenül sem "tekintetének kereszttűzében", hiszen kimerevedett halottakról van itt szó, akik egykor magukra maradtak a térben, nem titkolva életidegenségüket, most pedig heroikus, mégis mai panoptikum részesei lettek, maguk közé fogadva bennünket. Talán egyedül a magyar film, elsősorban Jancsó Miklós és Gulyás János tudott még ebben az időszakban, a 70-es évek immár történetivé vált kulisszái között Schaár Erzsébetéhez hasonló antropomorf tereket és életteljes síremlékeket létrehozni.

Díjak/ösztöndíjak

1932 • Fiatal művészek Szinyei-díja

1962 • Munkácsy-díj • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, I. díj, Pécs

1972 • Érdemes Művész.

Egyéni kiállítások
1930 • Budapest
1932 • Tamás Galéria, Budapest [Járitz Józsával]
1960 • Műcsarnok Kamaraterem, Budapest
1966 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Collegium Hungaricum, Bécs (A)
1970 • Műcsarnok, Budapest
1972 • Képzőművészeti Akadémia, Antwerpen (B) • Kulturális Központ, Gent (B)
1974 • Csók Képtár, Székesfehérvár (az Utca) • Kunstmuseum, Luzern (az Utca) (D) • Iparművészeti Múzeum, Budapest
1977 • Schaár Erzsébet és Vilt Tibor kiállítása, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Wilhelm-Lehmbruck-Museum, Duisburg
1981 • emlékkiállítása • V. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
1982 • XL. Velencei Biennálé, Velence
1983 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1985 • Galerija Zacheta [Vilt Tiborral], Varsó (CZ)

1986 • Emlékkiállítás, Asztalos János Művelődési Központ, Rétság

1988 • Emlékkiállítás, Budatétényi Galéria [Vilt Tiborral], Budapest

1999 • In memoriam Leányka utca 18, Budatétényi Galéria [Vilt Tiborral], Budapest

2003 • Emlékkiállítás, N&n Galéria, Budapest

2005 • In memoriam Schaár Erzsébet és Vilt Tibor, Dél-budai Kulturális és Szabadidőközpont, Budapest.

Csoportos kiállítások

1948 • Közösségi művészet felé, Régi Műcsarnok, Budapest

1967 • Nemzetközi Szobrászati Biennálé, Middelheim (NL)

1969–1974 • II–IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs

1971 • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest

1972 • Üveg a szobrászatban, Képtár, Szeged

1973 • Mai magyar szobrászat 1957–1972, Puskin Múzeum, Moszkva (RUS)

1979 • Kortárs magyar művészet, Firenze, Milanó (I)

1980 • Művészet és társadalom 1945–1980, Műcsarnok, Budapest

1981 • Magyar művészet 1905–1980, Konstmuseum, Göteborg; Konsthall, Malmö; Konsthall, Stocholm (S)

1982 • Hungarian Glass-Sculpture, Suomen Lasimuseo, Riihimäki (FIN) • Modern magyar művészet a székesfehérvári István Király Múzeum gyűjteményéből, Levy Galerie, Hamburg

1983 • Tendencias de la Escultura Hungara Contemporanea, Salas de la Direction General Internationales de Bellas Artes et Archivos, Madrid; Gulbenkian Alapítvány, Lisszabon • Kortárs magyar művészet, Varsó; Krakkó; Wroclaw; Bytom

1984 • Üvegszobrok, Ernst Múzeum, Budapest

1985 • Comtemporary Visual Art in Hungary, Eighteen Artist, The Third Eye Centre, Glasgow (UK)

1993 • Variációk a pop artra -Fejezetek a magyar művészetből 1950–1990, Ernst Múzeum, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
• Janus Pannonius Múzeum, Pécs – Utca (1991-től állandó kiállítás)
• Kolozsváry-gyűjtemény, Győr
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

• Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
• Wilhelm-Lehmbruck-Museum, Duisburg.

Köztéri művei
1953 • Déryné, mészkő
1965 • Bartók Béla, Budapest
• Károlyi Mihály, Budapest)
• Nőalak, Rácfürdő, Budapest
1966 • Nőalak, lakótelep, Ajka
1968-1970 • Tudósok, mészkő, MTA Biológiai Intézet, Tihany
1969 • Radnóti Miklós, bronz, Budapest
• Káldor Adolf, bronz, Budapest
1972 Henszlmann Imre, bronz, Budapest
• Goldmann György, bronz, Budapest
1974 • Kernstok Károly, bronz, Budapest, Margitszigeti művészsétány • Sachsenhauseni emlékmű
1980 • Hugonnai Vilma, bronz, Budapest.

Irodalom

HUBAY M.: Schaár Erzsébet szobraihoz. Magyar Művészet, 1948

FERENCZY B.: Schaár Erzsébetről. Új Hang, 1956/9.

DOBROVITS A.: Schaár Erzsébet kiállítása. Műcsarnok, Budapest (kat., bev.), 1960

AGEMEMNON, M.: Gondolatok Schaár Erzsébet kiállításán. Magyar Építőművészet, 1960/2.

HUBAY M.: Változandó változatlan. Film Színház Muzsika, 1962. október 26.

ROZGONYI I.: A hitújító. (Schaár Erzsébet szobrászművész). In.: Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955–1981. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutató Csoport, 1965

KOVALOVSZKY M.: Schaár Erzsébet kiállítása. István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat., bev.), 1966

HORVÁTH GY.: Vilt Tibor és Schaár Erzsébet műtermében. Magyar Nemzet, 1966. február 10.

MAJOR M.: Schaár Erzsébet kiállítása Fehérvárott. Magyar Építőművészet, 1966/5.

PERNECZKY G.: Schaár Erzsébet szobrainak kiállítása Székesfehérvárott. Magyar Nemzet, 1966. július 9.

FRANK J.: Schaár Erzsébet kiállítása. Élet és Irodalom, 1966. augusztus 13.

GRANASZTÓI P.: Schaár Erzsébet szobrászművész kiállításáról. Tükör, 1966. szeptember 13.

KOVÁCS P.: Schaár Erzsébet. Művészet 1966/12., 47–48.

FRANK J.: Schaár Erzsébetnél. Élet és Irodalom 1967. július 15.

KÖRNER É.: In Search of a Synthesis. The Sculpture of Erzsébet Schaár. The New Hungarian Quarterly No. 25., 1967.

Művészeti Lexikon, 4. kötet. R–Z. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968, 229.

NÉMETH L.: Modern magyar művészet. Budapest, 1968,  136, 137, 151.

HORVÁTH GY.: Új szobor készül Tihanyba. Látogatás Schaár Erzsébet műtermében. Magyar Nemzet, 1968. szeptember 13.

PERNECZKY G.: Schaár Erzsébet szobrainak kiállítása Székesfehérvárott. In Tanulmányút a Pávakertbe, Budapest, 1969

PERNECZKY G.: Schaár Erzsébet kiállítása. Műcsarnok, Budapest (kat., bev.,), 1970

TÓBIÁS Á.: Modern művészet. Múzsák, 1970/2.

HORVÁTH GY.: Schaár Erzsébet új szobrai a Műcsarnokban. Magyar Nemzet, 1970. május 22.

PERNECZKY G.: A szobrász lépcsői. Élet és Irodalom, 1970. május 23.

SZÉKELY A.: Schaár Erzsébet kiállítása. Népszabadság, 1970. június 4.

PASSUTH K.: Schaár Erzsébet kiállítása a Műcsarnokban. Tükör, 1970. június 9.

JUHÁSZ F.: Schaár Erzsébet. Új Írás, 1970/8.

NÉMETH L.: Schaár Erzsébet szobrai a Műcsarnokban. Kritika, 1970/8.

NÉMETH L.: Hungarian Art 1945–1969. The New Hungarian Quarterly No. 37., 1970.

PATKÓ I.: Three Expositions – Three Worlds. The New Hungarian Quarterly No. 40., 1970.

BEKE L.: Impressziók Schaár Erzsébet műtermében. Képzőművészeti Almanach 2. Budapest, 1970, 122–124.

NÉMETH L.: The 1971 Salon. The New Hungarian Quarterly No. 43., 1971.

FEDOR Á.: Schaár Erzsébet elmondja. Magyar Nemzet, 1971. június 30.

BEKE L.: Schaár Erzsébet.(Pierre Emmanuel előszavával), Budapest, Corvina Kiadó, 1973

PILINSZKY J.: Schaár Erzsébet Utcája. István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat., bev.), 1974

KOVÁCS P.: Schaár Erzsébet kiállítása. Művészet, 1974/10., 26–27.

PILINSZKY J.-SCHAÁR E.: Tér és kapcsolat. Budapest, Magvető Kiadó, 1975

FRANK J.: Schaár Erzsébet. Élet és Irodalom, 1975. szeptember 6.

HORVÁTH GY.: Schaár Erzsébet tizenhat szobra az Iparművészeti Múzeumban. Magyar Nemzet, 1975. október 10.

VADAS J.: Terek, tér nélkül. Élet és Irodalom 1975. október 25.

FORGÁCS É.: „Én pedig ott álltam középen, mint egy kis pont”. Schaár Erzsébet: Bronztükör (Belső tér), 1969. Új Írás, 1975/11., 95–99.

SÍK CS.: Obituary for Erzsébet Schaár. The New Hungarian Quarterly No. 69. 1976.

Kovács P.: Schaár Erzsébet és Vilt Tibor kiállítása. Duisburg, Wilhelm Lehmbruck Museum (kat., bev.), 1977

FITZ P.: The Three Marks. Alba Regia 16. Székesfehérvár 1978.

KOVÁCS P.: Schaár Erzsébetgyűjtemény. István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat., bev.)

BERECZKY L.-GERGELY I.-HORVÁTH GY.: Művészet és társadalom 1945–1980. Műcsarnok, Budapest (kat., bev.,

különnyomat), Művészet, 1980/4., 1980

AKNAI T.: Tükör által homályosan. Művészet, 1980/2., 38–39.

NAGY I.: Contemporary Hungarian Art in Székesfehérvár and Florence. The New Hungarian Quarterly No. 77., 1980

SINKOVITS P.: Tendencies 1970–1980. The New Hungarian Quarterly No. 84., 1981.

KOVALOVSZKY M.: Áttetsző tér. Művészet,  1981/9., 20–22.

KOVALOVSZKY M.: Translucent Space. Schaár Erzsébet  kiállítása. XL. Velencei Biennálé, Velence (kat.), 1982

NAGY Z.: Magyar üvegszobrászok kiállítása a Finn Üvegmúzeumban. Művészet, 1982/10., 54–55.

CSERNITZKY M.: Schaár Erzsébet emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat., bev.), 1983

EMBER M.: Schaár Erzsébet emlékkiállítása. Az Utca a Nemzeti Galériában. Magyar Nemzet, 1983. július 27.

P. SZŰCS J.: Schaár Erzsébet Budapesti Utcája. Emlékkiállítás a Nemzeti Galériában. Népszabadság, 1983. augusztus 10.

KOVÁCS P.: Üvegszobrok. Ernst Múzeum, Budapest (kat., bev.), 1984

EMBER M.: The Street. The New Hungarian Quarterly No. 93., 1984.

FRANK J.: Plaster of Paris and Paint Erzsébet Schaár and Glass.The New Hungarian Quarterly No. 97., 1985.

VÁMOSSY F.: Építészet és üvegművészet – napjainkban. Művészet 1985/3., 18–21.

SINKOVITS P.: Üvegterek. Művészet, 1985/3., 22–26.

LOEFFLER, R.: A kortárs magyar üvegművészet. Művészet, 1986/6., 43–47.

KOVÁCS P.: Schaár Erzsébet és Vilt Tibor kiállítása. Vigilia, 1989/4., 318–319.

GOPCSA K.-KOVALOVSZKY M.-BENKŐ CS.GY.: I. Tihanyi Üvegtriennálé, Kortárs magyar üveg 1990. Tihanyi Múzeum,

Tihany (kat., bev.), 1990

KÓSKA L.: Üvegplasztikák Tihanyban. Művészet, 1990/2., 36–39.

KOVÁSC P.: Emlékezés Schaár Erzsébet Utcájára. Művészet, 1991/6., 44–47.

KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából. Szombathely, Életünk Könyvek, 1992

KOVALOVSZKY M.: Törékeny és sziklaszilárd szabadság. Új Művészet, 1994/2., 26–28.

CHIKÁN B.: Stúdióüveg. Kiállítás a Szentendrei Képtárban. Új Művészet, 1994/2., 28–29.

KOVÁCS P.: Schaár Erzsébet. Budapest, 1995

MELEGATI, L.: Az üveg. Budapest, Officina Nova, 1995, 181.

P. SZŰCS J.: Messzi utca, Kilencven éve született Schaár Erzsébet.Népszabadság, 1998. július 25.

ANDRÁSI G.-PATAKI G.-SZÜCS GY.-ZWICKL A.: Magyar Képzőművészet a 20. században.Budapest, Corvina Kiadó, 1999, 1

46, 147, 184, 198.

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, 3. kötet. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2001, 321–323.

BEKE L.-GÁBOR E.-PRAKFELVI E.-SISA J.-SZABÓ J.: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina

Kiadó, 2002, 350, 361, 401. 2002

VARGA V.: Az üveg jelentése. Budapest, Helikon Kiadó, 2002, 149–166.

KOVÁCS P.-KOVALOSZKY M.: Schaár Erzsébet. Budapest, N&n Galéria (kat., bev.), 2003

HEGYVÁRI B.-JACQUARD, M.-GAÁL E.-VARGA V.: Fragile cargo. Kortárs üvegművészeti vándorkiállítás. Budapest Galéria, Budapest; Vaszary Képtár, Kaposvár; World of Glass, St. Helens (UK); The Glass Art Gallery, London; Art-O-Nivo Gallery, Brugge (kat., bev.), 2004

BODONYI E.: Egy autonóm műfaj. Stúdióüveg Magyarországon. Műértő, 2004/11., 13.

VARGA V.: Üveg Kelet és Nyugat között. Kortárs magyar üveg. Alap – folyamat – eredmény. World of Glass, London 2004. november 24. ARTforum, 2004, 167–176.

VARGA V.: Üveg Kelet és Nyugat között – kortárs magyar üveg. Alap – folyamat – eredmény I. Magyar Iparművészet, 2005/3., 68–71.

Filmek
KOVÁCS A.: Két arckép, 1965
GULYÁS J.–FIZT P.:  Terek, BBS, 1974.