1973: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar. 1980-82 között a Magyar Urbanisztikai Társaság mesteriskoláján posztgraduális urbanisztikai továbbképzésen vett részt, záró szakdolgozata – Mit jelent építeni? – a Magyar Építőművészek Szövetsége elméleti pályázatán díjat nyert. 1975-90 között a VÁTI munkatársa, regionális területrendezési- és városrendezési terveket, valamint több városépítészeti tervpályázatot készített (pl.: Somogy megye regionális fejlesztési és rendezési terve; Lágymányosi Iparterület rehabilitációs programterve). 1983-86 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Városépítési Tanszékén oktatott. 1991: a műszaki tudományok kandidátusa, disszertációjának címe: Az építészeti tér településszerkezeti értelmezésének egy lehetősége; 1998-ban habilitált doktori címet szerzett A 90-es évek átalakuló Budapestje c. téma feldolgozásával. 1991-94 között a Fővárosi Önkormányzat a városfejlesztés és városüzemeltetés ügyeiért felelős főpolgármester-helyettese. 1995-től Budapest főépítésze. Szakmai irányításával készült el Budapest új Általános Rendezési Tervének programja, Budapest Településszerkezeti Terve, valamint Városrendezési és Építészeti Keretszabályzata. Irányításával készül Budapest Városfejlesztési Koncepciója. A fővárosi tervtanács elnöke. Több építészeti, építészetelméleti és irodalmi jellegű esszéje jelent meg építészeti szaklapokban és irodalmi folyóiratokban (pl.: Magyar Építőművészet, Vigilia, Polisz, Élet és Irodalom). Fő témája az építészeti tér elemzése. Speciális érdeklődése az egzisztenciális gondolkodás felé irányul. Több évig foglalkozott Meister Eckhart műveivel. 2000-ben fordításkötete jelent meg Meister Eckhart: Tizenöt német beszéd címmel.
A cikk lejjebb folytatódik.