Artportal.hu

szobrászművész

Egy fémgyárban dolgozik a megélhetésért, s közben 1957-61-ig Berkeleyben és Santa Barbarában a University of Californiára jár, ahol 1961-ben angol irodalomból szerez diplomát. Ezt követően, 1961-64-ig a New Haven-i Yale Universityn folytat képzőművészeti tanulmányokat, és Bachelor of Fine Arts (B.F.A.), valamint Master of Fine Arts (M.F.A.) címet szerez. A Yale Universityn festészetet tanul, és részt vesz Josef Albers The Interaction of Color [Színek kölcsönhatása] (1963) c. könyvének létrehozásában. A 60-as évek elején kapcsolatba kerül Philip Gustonnal, Robert Rauschenberggel, Ad Reinhardttal és Frank Stellával. 1964-ben Yale-ösztöndíjjal Párizsba utazik, ahol gyakran ellátogat Constantin Brâncuşi újjáépülő műtermébe a Musée National d'Art Modernében. A következő év nagy részét Fulbright-ösztöndíjjal Firenzében tölti, s beutazza Dél-Európát és Észak-Afrikát. A fiatal művész első egyéni kiállítása 1966-ban a római Galleria La Salitában nyílik. Ugyanebben az évben New Yorkba költözik, ahol baráti köréhez Carl Andre, Walter de Maria, Eva Hesse, Sol Le Witt és Robert Smithson tartoznak. 1966-ban készíti első szobrait olyan nem hagyományos anyagokból, mint az üveggyapot és a gumi. 1968-70-ig alkotja a Splash Pieces [Fröccsenések] sorozatot, amelyben olvasztott ólmot fröcsköl, ill. önt a padló és a fal találkozásánál lévő résbe. Első egyesült államokbeli egyéni kiállítását a New York-i Leo Castelli Warehouse rendezi. 1969-ben olyan művek készítésébe fog, amelyeknek darabjai nincsenek összehegesztve vagy más módon összekapcsolva, hanem pusztán a súlyuk és a gravitációs erő tartja őket egyensúlyban. Ebben az évben részt vesz a Nine Young Artists: Theodoron Awards [Kilenc fiatal művész: Theodoron-díjak] c. kiállításon a New York-i Solomon R. Guggenheim Museumban. Számos rövidfilmje közül az elsőt 1968-ban forgatja, a 70-es évek elején pedig a videóval kísérletezik. A Pasadena Art Museum 1970-ben egyéni tárlatot rendez műveiből, s ugyanebben az évben megkapja a John Simon Guggenheim Memorial Foundation ösztöndíját. Ebben az évben közreműködik Smithson Spiral Jettyjének létrehozásában a Utah állambeli Great Salt Lake-ben - annak ellenére, hogy őt a végtelen amerikai táj kevésbé bűvöli el, mint a városi helyszínek, olyannyira, hogy 1970-ben egy bronxi zsákutcában helyezi el művei egyikét. 1975-ben megkapja a Skowhegan Medal for Sculpture-t [jelentős művészeti díj, melyet a Skowhegan School of Painting and Sculpture adományoz évente]. 1982-ben Spanyolországba utazik, ahol mozarab építészetet tanul. 1978-ban a németországi Kunsthalle Tübingen, 1984-ben a párizsi Musée National d'Art Moderne, 1985-ben a krefeldi (Németország) Museum Haus Lange, 1986-ban pedig a New York-i Museum of Modern Art rendez egyéni kiállítást műveiből. A 90-es évek újabb sikereket hoznak: rajzaiból retrospektív kiállítást rendez a maastrichti Bonnefantenmuseum, 1991-ben Duisburgban elnyeri a Wilhelm Lehmbruck szobrászati díjat, a következő évben pedig retrospektív tárlata nyílik a madridi Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofíában. 1993-ban az American Academy of Arts and Sciences tagjává választják. 1994-ben a Japan Art Association a Praemium Imperiale World Art Awarddal, az oaklandi California College of Arts and Crafts pedig a képzőművészet tiszteletbeli doktora címmel tünteti ki. Továbbra is kiállít - egyéni és csoportos tárlatai nyílnak olyan helyszíneken, mint a New York-i Leo Castelli és a Gagosian Gallery. Folytatja nagyméretű acélszobrainak készítését is mind egyesült államokbeli, mind európai helyszínekre. 1997-98-ban Torqued Ellipses [Csavart ellipszisek] (1997) c. művét bemutatják a New York-i Dia Center for the Artsban. Feleségével, Clara Weyergraf-Serrával New York mellett, ill. Új-Skóciában él.