Artportal

1999–2004: Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő- és tanár szak, mesterei: Molnár Sándor, Klimó Károly, Maurer Dóra, 2001: tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 2001: Barcsay-nívódíj, 2002: alapító tagja a Kumulusz csoportnak, 2003: Erasmus ösztöndíjjal vendéghallgató a müncheni Képzőművészeti Egyetemen, 2004: Glatz Oszkár-díj, Herman Lipót-díj, Szombathelyi Képtár díja; 2005: Eurégió művészeti díj - I. helyezett, Strabag Festészeti Díj, alkotói támogatás.

A festészet gáttalan, lendületes örömével létrehozott képei, különböző sorozatai erős konceptuális mágnesmag köré rendeződnek. Egyszerű, néhol naivnak mondható témái is egyként a festőtevékenység intellektuális rendezettségére épülnek, még ha olyan könnyed dolgok, jelenségek, élethelyzetek, viszonyok állnak is a művek hátterében, amelyek szokásosan a közhelyek (Ez miért mindig a mi dolgunk?, Szakítás), a divat (Cipőhangok, Divatba jött a festészet, Hol hagytam a kesztyűmet?), a bulvártémák (Sárgára hangolva, Vérző szívem) forrásvidékére utalnak. Stilárisan a látványfestészet és az absztrakció, erős vonalas kompozíció, a kontúrrajz domináns szerepe mellett a foltszerűség, a pasztózus gesztusnyomok alkalmazása, motívumok halmozása, transzparenciák megjelenítése, felülnézet és a megjelenített dolgok atmoszférikus lebegése, kollázshangulata jellemző Soós Nóra festményeire. Önkép, önreprezentáció és a tárgyak all-over halmozása fogja keretbe a tematikus szériák áradását. Tárgyi eszközök patológikus, felfokozott jelenléte önti el Nóra festményeit: tárgyak és megjelenített dolgok, amelyek rétegezettségükben, burjánzásukban nem férnek el a képeken. A tárgyakról szóló beszéd ekként a világról való beszéd metanyelvi leírásává, közvetítővé lesz. A tárgyak, amelyek meghatározzák a festmények banalitását, hétköznapiságát, másodlagos funkcióra tesznek szert: kulturális jelekké válnak (Férfias szerszámok). A síkon, a térben testesítik meg a modellértékű lény, a festőművésznő érzelmi kapcsolatait a világban. Ebben a játékban a tárgyak fontos szövetségesek, amennyiben összegyűjtve, felsorakoztatva a külvilág birtokbavételének eszközei. A tárgyak lehetnek sorozat-együttesek - cipők, kesztyűk, ernyők, gyerekjátékok, bútorok - vagy akár tárgyiasított motívumkészletek, tipikus, önazonos kulturális jelek-ikonok: "kollégák" motívumai a festészet történetének meghatározó alakjaitól.
Soós Nóra képi gondolkodóként törődik, foglalkozik saját vágyaival, kívánságaival, érzéseivel, - s mindjárt ő maga fogalmazza meg és jeleníti meg magát saját szeme láttára. Ehhez nyújt neki segítséget a mindenütt jenlévő tükör, a képmást visszatükröző, nagyon is modern (pl. laptop képernyője) felületek a lakásban. A magát szemlélő, egyben a hétköznapi lét közösségében feloldódó alkotó képe szétszóródik. Koncentráció és eltűnés ritmusa váltakozik képei e típusán: magát felülről, mintegy kívülről látó, szenvtelen megfigyelő, máskor a tükörben tudatos identitást kereső ember képe rajzolódik ki előttünk. A művész képe hol visszavonul, majd előtűnik; háttérbe húzódik, másutt a kellő pillanatban színre lép felvillantva a magáról alkotott belső kép és a külső, a társadalom felé mutatott arc közötti különbséget. (Készman József)