1923-1927: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bosznay István, Vaszary János. A főiskola után itáliai tanulmányúton vett részt, később gyári munkásként dolgozott. Korai, a főiskola után készített, lendületes vonalvezetésű absztrakt tusművei után az 50-es években tájképfestészettel kísérletezett. E rövid periódusban született munkái elsősorban a tájkép struktúrájának elmélyült vizsgálatairól tanúskodnak, az ezekből leszűrt tapasztalatok későbbi, már teljes egészében nonfiguratív munkái kiindulópontját jelentették. Az 50-es évek végétől mintegy húsz éven át, a művészeti nyilvánosságtól elvonulva kitartó következetességgel alkotott, egy-egy kompozíciós lehetőséget művek során át vizsgált és bontott tovább. Ekkor a tájképekből származó, de azoktól idővel teljesen függetlenedő vonalstruktúrák és mozaikszerűen egymás mellé helyezett színmezők váltak a kompozíciók fő elemeivé, az ezekből fölépülő művek stilárisan az Európai Iskola absztrakt művészeinek munkáival állíthatóak távoli rokonságba, bár az organikus világokkal való foglalkozás helyett őt inkább a határozott vonalak rendje és a többségükben geometrikus formák egyensúlya foglalkoztatta. Számos alkotásán találkozunk határozott, vagy éppen szétbomló vonalhálókkal, ezek néhány esetben a művek egységes, fakturális hatású hátterét alkotják. Munkáinak többsége tusrajz és akvarell, így, technikájukból is adódóan a leghatározottabban megszerkesztett kompozíciókat is bizonyos könnyedség és elevenség jellemzi. A 70-es évekre a vonal mind meghatározóbb szerephez jutott alkotásaiban, az ekkor készült vonalkompozíciók már végtelenül egyszerű és letisztult változatait adják a korábban felvetett strukturális kérdéseknek.
Irodalom
LOSSONCZY T.: A kép néz engem - önéletírás, Kortárs, 1995/1.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1969 • Központi Fizikai Kutató Intézet, KISZ Klub, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.