Artportal.hu

festőművész

Amikor egy francia művészettörténész az írta róla, hogy az amerikai festők közül a legkevésbé amerikai, legalább három dologra gondolhatott. Először is, az Egyesült Államokban született ugyan, de élete nagy vándorút volt, melynek legfontosabb állomásai Franciaországban és Angliában, festészeti szempontból pedig inkább a Távol-Keleten kereshetők. Ezzel függ össze a másik dolog is: noha Tobey-t az » absztrakt expresszionizmusba szokás beskatulyázni, festészete sohasem a spontán gesztusok expresszív erején alapul. Végül pedig, míg a tengerentúli festészet egyik jellemző sajátsága a képek óriási mérete, Tobey művészete tenyérnyi felületeken, rendszerint levelezőlap nagyságú japán papíron valósult meg. Miközben az absztrakt expresszionizmus gyökereit a műtörténészek általában a háború viharával és az atombombával szokták összefüggésbe hozni, Tobey esetében sokkal békésebb élmények vezettek a klasszikus festészeti forma totális szétrombolásához. A harmincas években Sanghajban a kínai kalligráfiát, egy japán kolostorban pedig a Zen-írást tanulmányozta. A Kelet szelleme döntően meghatározta festészetének további alakulását. Végleg hátat fordított a szociális tematikának, a képet teljesen felszabadította a konkrét vonatkozásoktól, s a vizuális közlést a keleti írás vonalainak érzékeny remegésére, tétova ritmusára és aszimmetrikus egyensúlyára bízta.
Mégsem érte el soha Sanghajban megfogalmazott célját, hogy a Lét útjáról a Semmi, azaz a totális kiürülés útjára lépjen. A kalligráfiát – akárcsak Mathieu és Micheaux – csak a jellegzetes nyugati pragmatizmussal tudta művelni, vagyis kizárólag azt hasznosította belőle, amire adott esetben épp szüksége volt: excentrikus ritmusát, pelyhes faktúráját vagy egyszerűen egzotikus ízét. Éppen ezért, az elismerések sem Keletről, hanem kizárólag Nyugatról érkeztek. Életrajzírói szerint legjobban az 1958-as Velencei Biennálé nemzetközi nagydíjának örült.