1907: Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola; 1908-1913: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Balló Ede, Ferenczy Károly, Olgyai Viktor. 1914-ben olaszországi tanulmányutat tett. 1916: Kassák MA c. folyóiratának köréhez tartozott, a lap társszerkesztője. A Fiatalok, a Hetek csoportjának tagja. 1916 nyarán a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott, 1919-ben a Művészeti Direktórium tagja, a Proletár Képzőművészeti Tanműhely vezetője volt. 1920-ben Bécsbe emigrált, továbbra is kötődve Kassák köréhez. 1921-ben, rövid berlini tartózkodás után Moszkvába utazott, részt vett a Komintern III. kongresszusán, megismerte az orosz konstruktivizmust. 1922-1924 között Bécsben dolgozott, kapcsolatba került a bécsi kinetizmussal. 1922-ben szakított Kassákkal és Komját Aladárral az Egység c. folyóiratot szerkesztette, közreadta magyarul, kommentálva az orosz konstruktivista manifesztumokat. 1924-1926 között Párizsban, 1926-1970 között a Szovjetunióban tevékenykedett. 1926-1930 között az Össz-szövetségi Iparművészeti Intézet (Vhutein) festészeti fakultásának dékánja, a kompozíció tanára volt. Részt vett az ünnepi felvonulások tervezésében, a Kultúra és Pihenés Parkjának vezető művésze volt. 1930-ban OSZSZK érdemes művésze kitüntetést kapott. Megszervezte a Forradalmi Művészek Nemzetközi Irodáját. Részt vett a murális művészetek harkovi kongresszusán. Moszkvából a formalizmus vádja miatt Kirgíziába ment. 1936-1938 között Frunzéban dolgozott a Kormányzósági Palota murális feladatain. 1938-1939-ben koholt vádak alapján börtönbe került. 1940-ben visszatért Moszkvába, és az építendő Szovjetek Palotája üléstermének teljes dekorációján dolgozott nyolc fiatal művésszel együtt. 1948-ban Moszkva 800 éves fennállására elkészítette a Kropotkin tér nagy pannóját. 1954-ben a moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás orosz és belorusz pavilonjai részére társával, O. Pavlenkóval együtt a homlokzati freskókon dolgozott. 1958-ban Budapestre látogatott. 1967-ben kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. 1970-ben a Szovjet Művészeti Akadémia tagjává jelölték; végérvényesen visszatelepült Magyarországra. A magyar aktivizmus egyik legjelentősebb művésze. 1913-ban barátja, Nemes Lampért József expresszív, monumentális tusrajzainak hatására indult avantgárd pályája. Goya, Cézanne, Picasso művészete és a Nyolcak kiállításai hatottak rá. Olaszországi tanulmányútján Michelangelo hatása alá került, s a reneszánsz hagyományba való kapaszkodás a diktatúrák idején ismét fogódzót nyújtott számára. Kassák Lajos a MA folyóiratban közölte tusrajzait, kiállítási kritikáit. Kuboexpresszív tájakat rajzolt. Kecskeméten készült több olajképe is, ezek táj- és figuratív ábrázolások. Robbanékony temperamentumának, expresszív kifejező készségének azonban jobban megfelelt a grafika közvetlen formanyelve. Tusrajzai mellett 1916 körül rézkarcokat is készített, a Kassák által új akadémizmusnak nevezett plasztikus, realisztikus, monumentális traktálással. Egész életében murális feladatokra vágyott. 1919-ben készítette el a Parlament dekorálásához az új pannóterveket: a Halászok és az Építők nagy kompozícióit. A Tanácsköztársaság idején plakátot is tervezett. 1920-ban közreadta az expresszív-klasszicizáló Versuche (Kísérletek) rézkarcmappát nyolc lappal, részben korábbi rajzok nyomán. 1921-ben döntő hatással volt művészetére Moszkvában Rodcsenko linearizmusa, a régi orosz ikonfestészet, az ortodox templomépítészet, melynek látványa erőteljes, alapszínekre épülő akvarell-sorozatra inspirálta. Bécsben festette vászonra olajjal öt nagyméretű ún. ikonanalízisét, és elkészítette Analízis c. linómetszet-sorozatát, melyben a cím ellenére absztrakt tér- és formaviszonylatokkal kísérletezett, kozmikussá tágította a teret. Az erővonalak, formaáthatások elvont rendkeresésétől 1923-ra merev teoretizálásba fordult át. Formalista módon, ismerve Kandinszkij elméletét, de a dialekikus materializmus vulgáris értelmezésével alkotta meg a koronkénti forma koncepciót. Kassák és Moholy-Nagy gépkultuszával szemben expresszív realista grafikai sorozatot rajzolt az angol gépromboló mozgalom, a ludditák történetének képbe öntésével. Geometrikus sémarajzokból indult ki, azokat dolgozta tovább lila tussal a figurák expresszív megjelenítésével. Végül hidegtű technikával karcolta rézlemezre a 14 lapos sorozatot, mely nagy hatással volt a magyar grafikára, elsősorban Derkovits Gyula munkásságára. Párizsban a város motívumait, főleg gótikus épületeket választott ki erőteljes tájrajzaihoz. Megbízásból politikai mondandójú, didaktikus rajzsorozatokat tervezett: Az imperialista háború ellen, Náluk-nálunk. 1926 nyarán a francia „vadak” által felfedezett Collioure-ban időzött. A dél-francia tengerpart lenyűgöző látványa expresszív tájkompozíciókra inspirálta. 1926-tól Moszkvában tanított. Alkotói tevékenysége háttérbe szorult az oktatói, szervezői és dekoratív feladatok mögött. 1932-1933-ban a számára létező egyetlen lehetséges anyagra, újságpapírra festette monumentális fejtanulmányainak egész sorát. Merev színelméleti rendszere nyomán dolgozott, hivatalos megrendelést nem kapott. 1933-ban krími szanatóriumi tartózkodása során készítette utolsó expresszív tájsorozatát, itatóspapírra, színes tintával. A kor szellemének megfelelően mindinkább foglalkoztatták a monumentalista freskófestés problémái. Kis falképvázlatokat készített, majd a formalizmus elleni támadások elől menekülve Kirgíziában már konkrét murális feladathoz jutott. A kirgíz népművészet és a helyi típusok tanulmányozásával, vázlatok egész sora után fogott hozzá az 1916. évi kirgiz felkelés történetének freskótervéhez. 1940 után, a börtönben megtörve behódolt a szocreál tendenciának. Hivatalos feladatok, a szocializmus építése, majd a sztálingrádi csata ábrázolásának kompozíciós megoldásán dolgozott. Művészete egyre inkább megmerevedett a doktrínák szorításában. Mezőgazdasági témájú freskói, melyeket a moszkvai kiállítás két pavilonjának homlokzatára festett, már tipikus szocreál művek, melyeket a 70-es években eltakartak. Élete végéig mániákus kitartással tanulmányozta a színelméletet, az aranymetszés szabályának művészeti alkalmazását. Tematikus elképzeléseit élete végéig behatárolta a politika. Aktivista stílusa, műveinek drámai ereje, biztos formaépítése, az izmusok tanulságait is magába olvasztó kísérletező kedve, de eredendően valóságközeli, monumentalista felfogása megtermékenyítően hatott különösen a grafikára.
Irodalom
KASSÁK L.: ~ kiállítása (kat., MA, 1920)
HEVESY I.: ~, Nyugat, 1922. október 1.
BAZALGETTE, L.: ~ (kat. bev., Galerie d''''art Clarté)
MÁCZA J.: ~, Moszkva, 1931
HOLOSZTYENKO, E.: ~, Harkov, 1933
MÜNNICH F.: ~ Album, Budapest, 1967
KONTHA S.: ~ (kat. bev., Magyar Nemzeti Galéria, 1968)
BAJKAY É.: ~ Szemtől szemben, Budapest, 1974
BAJKAY É.: ~ mappa (bev. tan., Budapest, 1977)
ROMVÁRY F.: ~ Múzeum, Pécs, 1978
BAJKAY É.: ~ (monogr., oeuvre kat., Budapest, 1987)
BAJKAY É.: ~ Arbeiten auf Papier aus den Jahren 1913-25. Budapest-Wien-Paris-Moskau (kat., bev. tan., Bécs, 1991).
Film
KIS J.: ~, portréfilm, Budapest, 1969.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1920 • Freie Bewegung, Bécs (kat.)
1924 • Österreichisches Museum für Kunst und Industrie, Bécs
1925, 1926 • Galerie d’art Clarté, Párizs
1926 • Akadémia, Moszkva
1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1977 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1978-1988 • Uitz Múzeum, Pécs (kat.)
1991 • Albertina, Bécs (kat.)
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1914 • Ifjú Művészek Egyesülete, Nemzeti Szalon, Budapest
1915 • Panama Pacific, San Francisco.