1957-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem építész karán, rögtön utána a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat építésze lett Boros Zoltán műtermében. 1957-től 1964-ig az IPARTERV csoportvezető építésze volt, közben 1958-1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskoláját, mesterei: Szendrői Jenő, Böhönyei János, Weichinger Károly, Dávid Károly voltak. 1964-től szakosztály-, majd osztályvezető a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, 1978-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolájának tanárává nevezték ki. 1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, ill. Baja főépítésze. 1984 VAdász György a XLI. Velencei Biennálé installációját tervezte Varga Imre szobraihoz. 1985-ben címzetes egyetemi tanári rangot kapott, ekkor kilépett a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatból, ugyanebben az évben megalapította az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdiót, amit 1988-ig vezetett. 1986-ban Pásztó főépítésze; 1989-1990 között a PÉCSITERV budapesti irodájának vezetője lett. 1991-től saját cége, a Vadász és Társai Építőművész Kft. vezetője. VAdász György az elmúlt néhány évtized egyik legjelentősebb építésze. Rendkívül sokrétű munkásságának első évtizedében (60-as évek vége, 70-es évek) az elsők között volt, aki a „nemzetközi modern” épületek merev struktúráit a tömegek élénk megmozgatásával, ritmikus tagolásával oldotta, festői elemekkel gazdagította. Néhány családi házán egyfajta F. L. Wright ihlette építészeti gondolat figyelhető meg (pl.: családi ház, Budapest, Erdőalja út), más épületein pedig természeti, ill. vernakuláris építészeti formák vizsgálata és felhasználása (Gellérthegyi víztároló; Borospince, Szigliget; katolikus templom, Balassagyarmat). ~ tudatosan kizárja magát mindenfajta stílusirányzat köréből, végső soron a posztmodernhez hasonlóan arra törekszik, hogy az épületeket bensőségességgel, a „mesék világával” töltse meg. Városközpont-terveit „építészeti táj” módjára formálta meg, az érdekelte, miként tud építészet és természet egymáshoz hasonulni. Természet és enteriőr kapcsolata nemcsak teljesen nyitott rendszerű saját családi házán, hanem a korábbi épületeitől formailag jelentősen eltérő „Új Bauhaus”-házain is nagy hangsúlyt kapott. E művein az anyagi és technológiai lehetőségek optimális kihasználása, tiszta térszerkezet, s a „Bauhausos” formák mellett némi japán hatás érezhető. Fontos feladatának tartja, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, de úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Ezzel függ össze képzőművészeti beállítottsága is: szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei kvalitásos grafikák is egyben; gellérthegyi víztárolója pedig szobrászati műként is szemlélhető. Számos köztéri szobor, emlékmű tervezésében, ill. architektúrájuk megépítésében is részt vett.
Díjak/ösztöndíjak
1972 • Ybl-díj
1976 • Magyar Kultúráért Érdemérem arany fokozata
1979 • Pro Urbe-díj
1984 • Pro Arte-díj
1993 • Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
1996 • Pro Architectura-díj; Budapest Építészeti Nívódíj; Az Év Háza fődíj
1997 • Az Év Háza különdíj
1998 • Kossuth-díj; budapesti Pro Architectura-díj
2000 • a Nemzeti Színház tervpályázatán első díjat nyert
2011 • Prima Primissima Díj.
Irodalom
KÚNOS L.:Beszélgetés Vadász Györggyel. Architectura-sorozat, Budapest, 1999.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1971 • Műcsarnok [Vilt Tiborral], Budapest
1981 • Festőterem, Sopron • XLI. Velencei Biennálé, Velence (I).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1989 • Művészetek Háza, Pécs.