Bővebb életrajz
Amikor a négygyermekes textilkereskedő-családba született, ábrándozásra hajlamos Lívia 14 évesen rajzával első díjat nyert egy városi versenyen, a szülők úgy döntöttek, hogy a családi üzletben elsajátítható kereskedői pálya helyett lányukat Budapestre küldik divatrajzot tanulni. Vajda Lívia a budapesti Atelier-iskolábakerült, ahol megismerkedett és életre szóló barátságot kötött Székely Péterrel és Balkányi Zsuzsával.
Tanulmányait félbeszakította a háború, és Auschwitzba deportálták. Életét annak köszönhette, hogy mivel jól beszélt németül, írnoki feladatot is elláthatott, így társainál némileg előnyösebb helyzetbe került. Gótbetűs szépírással kellett naponta feljegyeznie a gázba küldött, főbe lőtt vagy egyéb módon elpusztult rabok precíz listáját. A felszabadulás után huzamosabb ideig kórházban ápolták, majd felépülése után, anélkül, hogy visszatért volna Magyarországra, 1947-ben Párizsba ment. Súlyos depresszióját hosszú ideig dr. Czitrom Pál kezelte az epinay-sur-seine-i pszichiátriai intézetben, de gyógyulásában meghatározó szerepe volt a festészetnek is. „Hogy ma normális életet tudok élni, azt a festészetnek köszönhetem – ez szabadított fel.”
Festményein a mai napig az élet örömteli pillanatainak élénk színeket gazdagon alkalmazó ábrázolásával igyekszik diadalmaskodni a vissza-visszatérő rémképek felett. A tánc, az esküvő, a csendélet témaválasztásával is arra törekszik, hogy az élet szép és kellemes oldalát helyezze előtérbe. Képein sokszor idézi fel a magyar falvakat és táncokat, és színhasználatában a különböző tájegységek magyar népművészetét is. Ezért is írhatta egyik hozzá írt versében barátja, az ismert belga dalszerző és énekes, Paul Louka: „Lívia, Szivárványanya, a Magyarországról jövő szivárványt nyújtod nekünk…”
Mielőtt minden idejét a festészetnek szentelhette volna, az évek során tizenhétféle foglalkozásból tartotta fenn magát. 1963-ban részt vett a Salon des Indépendant-on, és ugyanebben az évben, a párizsi Galerie Chassaigne-ben sor került első önálló kiállítására is. 1964- ben Brüsszelben, a Galerie Vendôme-ban mutatkozott be, 1966-ban pedig a genfi Musée de l’Athenée-ben. Több éven keresztül a Galerie des Orfêvres művészei közé tartozott. 1972-ben a belga állam megvásárolta egyik festményét, 1988-ban pedig a brüsszeli Hôtel de Villeben (Stadhuis van Brussel) rendeztek retrospektív tárlatot munkáiból.
Belgiumhoz fűződő, egyre szorosabbá váló kapcsolata arra a döntésre juttatta, hogy 1991-ben Brüsszelbe költözzön, ahol azután tizenhárom éven át dolgozott, és számos kiállításon vett részt. Az alkotói munka mellett jelentős oktatói tevékenységet is kifejtett, és több, főleg hátrányos helyzetű fiataloknak szóló képzőművészeti műhelyt vezetett. 2002-ben a belgiumi Chåteau du Karreveldben, Images… Imaginations… címmel nagyszabású kiállításon mutatták be Vajda Lívia és iskoláskorú, bevándorló családokból származó tanítványainak festményeit. 1996-ban Elie Rabinovitch belga rendező 20 perces portréfilmet készített róla. 2004 óta újra Párizsban él.
A cikk lejjebb folytatódik.