1969-75: Dési Huber István Képzőművész Kör, mesterei: Laborcz Ferenc, ifj. Pál Mihály. 1975-től segédmunkás volt a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál, majd ugyanitt kőszobrász mesterséget tanult. 1981-ben Párizsban telepedett le és beiratkozott a Művészeti Akadémiára, ahol 1983-ig mesterei voltak: Étienne Martin, Calka. 1983: Városi nagydíj, Marly le Roi (FR); 1986: Salon de Saint Quen, I. díj (FR); 1987: Salon National de Rambouillet, I. díj (FR); 1991: Szent Márton-díj; Budapest à Mayenne, Mayenne város nagydíja (FR); 1997: Salon d’Automne, I. díj, Maurepas (FR). Székely Péterrel való barátsága segítette művészi egyéniségének kiteljesedését. Évekig együtt dolgoztak a nanter-i műteremben és a bretagne-i gránitbányában. Munkáiban a formai egyszerűségen és az esztétikai tisztaságon keresztül egy sajátos egyéni filozófia bontakozik ki. Korai munkái figurális alkotások, organikus formáiban a különböző anyagok egymásba kapcsolásával, az áthatásokkal egyaránt foglalkozik.
Irodalom
[SZ. N.]: Série Effigies d''''hier et d''''aujourd''''hui, Le Club Français de la Médaille, 1985. október
TOMPA M.: ~ kamarakiállítása, Európai Magyar Tudósítások, 1989/6-7.
BRANCHE, P.: Le Louvre des Cimes Ressuscité. Pour l''''honneur, pas pour l''''oeil, Figaro Magazine, 1990. december 1.
TOMPA M.: Közlemény a Szent Márton-díj odaítéléséről, Európai Magyar Tudósítások, 1991/1-2.
NOËL, G.: Un sculpteur qui n''''en fait qu''''à sa tête, Toutes les Nouvelles de Versailles, 1991. március 6.
TOMPA M.: A Louvre magyar kőfaragója, Európai Magyar Tudósítások, 1991/3-4.
TOMPA M.: Szent Márton félköpenyének európai szétosztása, Európai Magyar Tudósítások, 1992/1-2.
[SZ. N.]: A flower in the city''''s pavements, The Sligo Champion, 1992. május 22.
CSERBA J.: Magyar képzőművészek a párizsi MAC 2000 kiállításán, Élet és Irodalom, 1994. december 2.
CSERBA J.: Magyarok Párizsban, Élet és Irodalom, 1995. december 1.
SZÉKELY P.: ~, Le Pont des Arts, 1999. november
Bővebb életrajz
Tizenkét éves volt, amikor Kecskeméten, Palkó József műhelyében a mozaikkészítés technikájával kezdett ismerkedni. Az érettségi után, 1975-ig Budapesten, a Dési Huber képzõművészeti körben Laborcz Ferenc és Pál Mihály irányítása mellett szobrászatot tanult. Több éven keresztül a Képzõművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál dolgozott, miközben kitanulta a kőszobrászmesterséget. 1981-től Párizsban, az Ecole des Beaux-Arts-on Etienne Martin és Maurice Calkaműhelyeiben folytatta tanulmányait.Székely Pétert is mesterének vallja, akivel hosszabb ideig együtt dolgozott annak nanterre-i műtermében és a bretagne-i gránitbányában. Alkotói függetlenségének megőrzése érdekében megélhetését épületrestaurációs munkákkal biztosítja. E területen is komoly szakmai elismerést vívott ki magának, és ennek köszönhetően Franciaország több, nagyon jelentős műemlékének felújítási munkáira kapott megbízást. Dolgozott többek között a Versailles-i kastély (1981–1982), Párizsban a Louvre (1983–1990), a Palais Bourbon (1985), a Madeleine-templom (1987), a Concorde téri szobrok (1988), az Arc de Triomphe (1988), a Pont- Neuf (1999), valamint az orléans-i katedrális restaurálásán, 2002-ben pedig Marseille és Valence címerpajzsának faragásával bízták meg. Ezek azután a párizsi Compagnons des Cheminots felújított épületére kerültek. A hosszú évek óta Marly-le-Roi-ban élő Visy József 2000-ben szerepelt a többéves múlttal rendelkező La Chåtre-i szimpóziumon (Symposium International de Sculpture sur Pierre) a Source de la Vie (Az élet forrása), 2001-ben Taiwanon, a Symposium-Hualienen pedig Chemin (Út) című szobrával. Számos francia-, magyar- és olaszországi csoportos tárlat résztvevője volt, köztük az Eiffel-toronybeli két kiállításnak, a Vision d’Europe-nak 1992-ben, és a Les Rendez-vous du Monde-nak 1993-ban. 1991-ben a párizsi Magyar Intézetben, 1992-ben, 1994-ben és 2000-ben a MAC 2000-en, 1994-ben Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban és a veszprémi Művészetek Házában, 1996-ban a varsói Magyar Intézetben és a dublini Oscar Wilde House-ban, 2001-ben Marly-le-Roi-ban a Galerie des Visages de l’Art-ban, 2003-ban Viry-Chatillonban a La Grande Galerie-ben volt egyéni kiállítása. 2000-ben Frédérique Pillet francia szobrász társaságában Marly-le-Roi testvérvárosában, Leichlingenben állított ki, 2004-ben pedig Berthold Welder német szobrásszal közösen emlékművet készített a német város számára.
Visy több darabból felépített szobrainak egyik jellegzetessége az ellentétek, a szögletes és gömbölyű formák, a sima és érdes, fényes és matt felületek ütköztetése. Alkotásai között gyakran találkozunk egy tömbből faragott, ég felé törő, hegyes csúcsba keskenyedő oszlopokkal is. Szívesen dolgozik nagy méretekben, közterekre szánt munkákon. Perros Guirecben két köztéri alkotása került felállításra, 1987-ben figuratív gránitszobra, a Femme au chien (Kutyás nő), 1988-ban pedig a Force de caractêre (Lelkierő). 1991-ben Dignes-les-Bains-be az Europe-ot (Európa) és Canet-en-Roussillonban a Germe-et (Csíra), 1994-ben Veszprémben az Ülő nőt, 1998-ban Guilinben a márványból-gránitból készült Sédimentationt (Ülepedés) és La Normában az Echelle de Jacobot (Jákob lajtorjája), Saint Jean de Maurienne-ben a Le Chapeau du Magicient (A varázsló kalapja) helyezték el nyilvános területen.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1980 • Dimitrov Művelődési Központ, Veszprém
1984 • Galerie d’Atelier des maîtres, Párizs (F)
1991 • Magyar Intézet, Párizs (F)
1992 • Sligo Art Gallery, Sligo (IR) • MAC 2000, Grand Palais, Párizs (F)
1994 • Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest • Várgaléria, Veszprém • Törökház, Alsóörs • MAC 2000, Espace Eiffel, Párizs (F)
1996 • Magyar Intézet, Varsó • Oscar Wilde House, Dublin (IR)
1999 • Francia Intézet, Budapest [Claire Echkenazival]
2000 • Leichlingen (D)
2001 • Galerie des Visages de l’Art Marly-le-Roi (F)
2003 • La Grande Galerie, Viry-Chatillon (F).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1983 • Salon d’Automne, Grand Palais, Párizs
1986 • Salon de Saint Quen (FR)
1987 • Salon National de Rambouillet (FR)
1991 • Budapest à Mayenne, Mayenne (FR)
1992 • Visions d’Europe, Eiffel-torony, Párizs
1994 • Veszprémi Művész Céh, Portomaggiore (OL)
1995 • Les Sculpteurs Français de Hongrie, Magyar Intézet, Párizs
1996 • Tavaszi Tárlat, Veszprém
1997 • Salon d’Automne, Maurepas (FR) • Veszprémi Tárlat, Székesfehérvár
1998 • Salon des Lauréats, Viroflay (FR)
2000 • Pac et Arts, Colmar (FR).
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
M. de la Garde Républicaine, Párizs • M. de la Monnaie, Párizs • M. du Château de Saint Quen (FR).