1941-42, 1946-47: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ferenczy Béni. Már pályája korai szakaszában jelentős figyelmet keltett a Földanya és a József Attila c. munkájával, és ekkor, 1955-ben alkotta meg a csaknem ötven évvel később monumentális méretben felállított Corpus Hungaricum c. kompozícióját. 1952-ben az Országos Múzeumi és Műemléki Központtól megbízást kapott múzeumi kiállítások rendezésére, vezetésével számos újszerűen bemutatott múzeumi gyűjtemény született meg (Hódmezővásárhely, Keszthely, Székesfehérvár). Az 50-es években emellett a főiskolára fel nem vett fiatalokat tanította az Ybl-bazárban lévő műtermében. Az 1956-os forradalom leverése után Svédországban telepedett le, rajzot tanított a lundi egyetem képzőművészeti karán. A 60-as évek elején újszerű technológiát dolgozott ki a rozsdamentes görbült felületű, nagyméretű acélszobrok készítésére. Ekkor nyolc emlékművét állították fel, de foglalkozott székek ergonometrikus tervezésével és világítótestek formatervezésével is. 1969-ben feleségével, Chiyo Akiyama képzőművésszel áttelepült Japánba. A 70-es években több pályázaton nyert el megrendelést, számos figurális bronzszobrot készített, de foglalkozott festészettel és grafikával, kerámiakészítéssel is. A 80-as években megalkotta a Filozófiai kertet, amelyben az öt szellemi áramlat együttélését fogalmazta meg: ezt az ötalakos, művészetét mintegy szintetizáló szoborcsoportot halála előtt Budapestnek adományozta.
Irodalom
FITZ J.: A megmentett szobor. ~ hazatérései, Árgus, 1999/6.