Artportal.hu

1953-56 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő szakán tanult, ahol Z. Gács György volt a mestere. 1956-tól Párizsban él. 1957-59-ig a párizsi Képzőművészeti Főiskolára járt, Souverbie tanítványa volt. 1960-ban díszlettervezői szakon fejezte be tanulmányait. 1964-ben a milánói Teatro del Convegno számára, valamint a párizsi Marais Fesztivál keretében bemutatott Rómeó és Júlia előadáshoz tervezett jelmezeket. 1978-ban a strassbourgi Operában előadott Bartók A kékszakallú herceg várához, 1984-ben Gaál István filmjéhez, az Orfeuszhoz készített díszletterveket. Másik fontos alkotói területe a festészet. A 60-as évek elején elsősorban a COBRA-csoport festői és az amerikai iskola irányzatai, a tasizmus, majd az op-art hatottak rá. Absztrakt festészete fokozatosan mind figuratívabbá vált. Legfrissebb alkotásai, melyeket elsősorban a hazától történt elszakadás, a honvágy inspirált, filmkockaszerűen egymás mellé sorakoztatott emlékképekből állnak. Szerigráfiához hasonló, egyedi technikával dolgozik, és képein apró tárgyakat is elhelyez. 1974-től készít environmenteket, ezeket többnyire saját festményeiből képezi. Bútortervezéssel és építészettel is foglalkozik. Terveivel számos kiállításon szerepelt, és tervrajzaiból a M. des Arts Décoratifs is vásárolt.

Mesterei: Z. Gács György, Souverbie.

Egyéni kiállítások
Reflexion 1972-1999, Espace Gallimard, Párizs (retrospektív kiállítás).

Válogatott csoportos kiállítások
1974 • Maison de la Culture, Créteil • Pavillon Français, Montreal
1977 • Artiste-artisan?, M. des Arts Décoratifs • Cafés, bistrot & Cie, Centre Georges Pompidou, Párizs
1979 • M. des Arts Décoratifs
1980 • Építészeti Intézet, Párma
1982 • ARC, M. d'Art Moderne, Párizs
1983 • Galerie Archetype, Párizs
1984 • Images et Imaginaire d'Architecture, Centre George Pompidou, Párizs
1986 • Architecture Fantastique, Halle Saint Pierre, Párizs
1988 • Inventer 99, Grande Halle de la Villette
1989 • L'Europe des Créateurs, Grand Palais, Párizs • La traversée de Paris, Grande Arche de la Défense.

Köztéri művei
L'Ombre de l'arbre (falfestmény, 1972, 1985, Boulevard de Strasbourg, Párizs)
Le Peintre de l'ombre (falfestmény, 1999, Faubourg Saint Antoine, Párizs).

Irodalom
L'Ivre de Pierres №3., Ed. Aerolande, 1979-80
RIDEG G.: Tükör-képek. Beszélgetés ~sal, Művészet, 1985/7.
Images de l'Architecture, Ed. de la Villette, 1988.

Bővebb életrajz

Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1953–1956 között az Iparművészeti Főiskola díszítő szakán tanult, ahol Z. Gács Györgyvolt a mestere. 1956- ban hagyta el Magyarországot, azóta Párizsban él. 1957–59-ig a párizsi Ecole Supérieure Nationale des Beaux-Arts-ra járt, ahol Souverbie tanítványa volt. 1959–60-ban az Ecole Supérieure des Arts Décoratifs díszlettervezői szakán fejezte be tanulmányait. A Jacques Noël színházi díszlettervező mellett 1960 és 1964 között eltöltött évek sokat segítettek szakmai fejlődésében. 1964-ben többek között a milánói Teatro del Convegno Dibbuk című előadásához díszleteket, valamint a párizsi Marais Fesztivál keretében bemutatott Rómeó és Júliához tervezett jelmezeket. 1978-ban Zankó tervezte a strasbourgi Opera du Rhinben Rabinovszky Máté rendezésében színre vitt Bartók Béla A kékszakállú herceg várának színpadképét és jelmezeit, és 1984-ben ő készítette Gaál István operafilmjének, az Orpheusz és Euridikének színpadképét is.

Tevékenységének központja ennek ellenére a festészet. A 60-as évek elején a COBRA-csoport és az amerikai tasizmus, majd a pop art hatott rá. Christian Boltanski, Le Gac, Ben társaságában részt vett a konceptuális mozgalomban. 1970-ben a Centre Américainben végrehajtott akcióját, egy titkos tárgyat tartalmazó doboz eltemetését Boltanski fotózta. Ezt a fotódokumentumot használta fel később Réflexion című installációjának első pannójához, aLa Tombe-hoz (A sír). 1973 óta foglalkoztatja a „reflexió” – amit konceptuálisan a művészi alkotás lényegének tart –, és ezt térinstallációiban fogalmazza meg.

A nagyméretű, életnagyságú, egyedi technikával létrehozott tükröződő felületű pannók, tükör-képek szemlélésekor magának a nézőnek is fontos szerep jut. 1977-ben a Centre Georges Pompidou megrendelésére a Cafés, bistrot & Cie elnevezésű kiállítás keretében készítette el Café des Deux Mondes (Két világ kávéháza) címmel environmentjét. Ugyanakkor a Grand Palais egyik termében sor került első retrospektív kiállítására is, melynek során az állam (Fonds National de l’Art Contemporain) megvásárolta Réflexion Icímű térinstallációjának több pannóját. 1999-ben Réflexion, 1972–1999 címmel az Espace Gallimard-ban újabb retrospektív kiállításon mutatta be alkotásait.

Az „emlékképes mitológia” egyesítésére hordozható festő-ládát, Valise-t hozott létre, amelynek belsejében labirintusrendszerre építve, miniatürizált formában helyezte el egész eddigi életművét. Internetes honlapján a Valise virtuális kiállítássá vált, amely a továbbiakban korlátlanul bővíthető. Az említett műalkotásain kívül készített épület-, torony- és városterveket is, ezekkel számos építészeti pályázaton és kiállításon szerepelt; többek között 1984-ben a Centre Georges Pompidou Images et imaginaires d’Architecture című tárlatán.

Az Opéra des Halles-ra vonatkozó tervét közölte a L’Ivre de Pierre építészeti lap, míg Opéra Bastille-tervét 1983-ban az FNAC-cég megvásárolta a Musée des Arts Décoratifs számára. 2003-ban Necropolis- La Ville Mémoire (Nekropolisz – Az emlékváros) című művét plakát formájában állította ki a Velencei Biennálé Utopia Station elnevezésű kiállításán. Monumentális épületfestményei találhatók Párizsban, a boulevard de Strasbourg-on és a Faubourg Saint Antoine-on, a közelmúltban pedig Levallois-ban, egy épület falára (rue de Villiers 56) festett a valóságot a megtévesztésig hűen ábrázoló („trompe-l’oeil”) velencei palotát. 1996–1999 között az Ecole d’Architecture de Paris-la-Villette meghívott tanára volt.