írói álnevei: L. K. lk L L* l. ly Számadó János Sz. J. sz -ó Krónikás Kőris K-s Carlo]
művészeti író
Pest, 1869. január 4.
Budapest, 1965. április 30.
1887-ben Nyitrán érettségizett. 1887-1891: Münchenben a festőakadémián Herterich és Hackl növendéke volt, festői tanulmányai mellett Muther-nél [később a Geschichte der Malerei c. művet 1899-ben mesterével együtt adta ki] művészettörténetet, Carriere-nél esztétikát hallgatott. Az akadémiai évek alatt Münchenben Hollósy Simon szabadiskoláját látogatta, s életre szóló barátságot kötött vele, amely meghatározta későbbi oktatói és művészetkritikai tevékenységét. Érdeklődése kiterjedt a szépirodalomra, a társadalomtudományokra, a filozófiára (Spencer, Taine) és a zenére is. Nyelveket tanult és aktív fordítómunkát végzett pl. olasz nyelvről. 1890-1891-ben már cikkeket küldött fővárosi lapokba, majd az 1891-ben induló Magyar Hírlapban müncheni művészeti eseményekről, szellemi mozgalmakról publikált. 1892-ben visszatért Nyitrára, ahol pénzkereseti forrása volt régi festmények restaurálása. Még ebben az évben négy évre Olaszországba utazott, ahol Nápolyban és az Örök Városban már inkább a művészettörténetet tanulmányozta. 1896-ban Budapesten telepedett le, a festői pályáról végképp lemondott és művészetkritikai tevékenységének szentelte magát. Írásaiban élesen szembefordult az akadémizmussal, amelyet Magyarországon Benczúr Gyula, a müncheni akadémián Piloty munkássága képviselt. A téma- és történetmentes szabad festészet mellett foglalt állást, amelyet nálunk a Nagybányai festészet valósított meg. A festőtelep működését ~ indulása pillanatától figyelemmel kísérte. Kiemelkedő magyar festőegyéniségek foglalkoztatták, így kismonográfiát írt Munkácsy Mihályról, Madarász Viktorról, publikált Székely Bertalan falfestő tevékenységéről, de korán felismerte Rippl-Rónai József és Mednyánszky László jelentőségét is (1944-ben Nagy István művészetéről írt). 1896-tól írásai rendszeresen megjelentek az Új Idők hasábjain. 1902-1918 között a Művészet szerkesztője és írója volt. 1904-ben A képírás újabb irányai c. könyvével, amelyben a modern festészeti irányok keletkezését, fejlődését magyarázta, a Kisfaludy Társaság pályadíját nyerte el. 1906-ban kritikái és művészetelméleti írásai a Kis könyv a művészetről c. gyűjteményes kötetben jelentek meg. 1913-ban Majovszky Pál javaslatára a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává, később igazgatójává nevezték ki, s 1934-ig dolgozott itt. 1925-től a Magyar Művészet munkatársaként tevékenykedett. A következő évtizedben két ismeretterjesztő kötete látott napvilágot, 1931-ben A művészetek története, 1935-ben a Képek-szobrok. Utóbbi a művészi kifejezés eszközeit, a tárgyat, a vonalat, a teret, a formát, a fény és árnyék összefüggéseit, a kompozíció fogalmát fejtegeti korra, stílusra való tekintet nélkül. Friss szellemben kutatta a 19. század magyar művészetét, s tizenhét éven át nemcsak a Művészet folyóiratban tartott fenn erre állandó rovatot, de saját maga számára is forráskutatást végzett, s ennek alapjain írta meg sorozatát a 19. századi magyar művészetről, amely 1922-től 1954-ig kiadásra került. A művészetet a kor művelődéstörténeti keretébe foglalta, figyelembe vette a közönség visszahatását is a művészet fejlődésére. Nem hagyta figyelmen kívül a közművelődési és gazdasági viszonyokat sem, amelyekkel a művészeknek meg kellett küzdeniük. ~ ezeket az írásokat „művészeti korképek”-nek nevezte, s ezzel csatlakozott ahhoz az irányhoz, amelyet az irodalomtörténet már alkalmazott. Művészettörténeti írásaiban a ritka írói erény, a könnyed előadásmód ötvöződik a módszeres kutató-feltáró munkával, amelyek együtt szolgáltatják kimagasló értékét. Író, történész, esztéta, filozófus egy személyben. 1952 és 1964-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Szerkesztői munkái
1902-1918: Művészet [a következő rovatokat szerkesztette és ezekben név nélkül publikált: Hazai Krónika, Külföldi Krónika, Krónika, Adatok művészetünk történetéhez, A harctér halottai (1916-tól), Nekrológok]; 1939-től Új Idők; 1986: Pesti Napló.
A következő lexikonok munkatársa volt: Pallas Nagy Lexikona, 1900 • Révai Nagy Lexikon, 1926, 1935 • Új Idők Lexikona főszerkesztő, 1936-1942 • Új Lexikon, 1936 • Thieme-Becker: Allgemeine Lexikon der bildenden Künstler 1907-től.
Botanikai műve a Magyar Flóra 1925-ben jelent meg, amelyben a Kárpát-medence kakukkfüveinek rendszerét mutatja be. 1927-ben felkérésre, kutatásokat követően ugyanezt írja meg németül Németország, Ausztria és Svájc kakukkfüveiről Illustrierte Flora von Mitteleuropa címmel.
Válogatott írásai
• Kis könyv a művészetről, Budapest, 1904, 1906, 1964, 1971 [szerk: D. Fehér Zs.]
• A képírás újabb irányai, Budapest, 1906
• A képzőművészet és iparművészet határai, Budapest, 1907
• A művészet könyve. A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése, Budapest, 1909
• Az érem- és plakettművészet stílusa, Budapest, 1910
• ~ – MUTHER, R: A festőművészet története, 1-2. (Geschichte der Malerei. 1899.) [ford.: Lengyel G.], Budapest, 1920
• Madarász Viktor élete és művei, Budapest, 1922
• A magyar akt kiállítás albuma [szerk.: ~, MAJOVSZKY P., PETROVICS E. Budapest 1925
• Michael von Munkácsy, Wien-Budapest, 1926
• A művészetek története, Budapest, 1931
• Képek, szobrok, Budapest, 1935
• Kis krónikák, Budapest, 1938
• Magyar mesterek, Budapest, 1941
• Munkácsy Mihály, Budapest, 1957
• Nagy magyar művészek, Budapest, 1957
• Leonardo da Vinci, Budapest, 1958
• Raffaello, Budapest, 1959
• Rembrandt, Budapest, 1962
• Vándorlásaim a művészet körül. Visszaemlékezések, Budapest, 1970.
A magyar képzőművészet másfél évszázadát felölelő enciklopédikus műve:
• Magyar művészet 1800-1850. • A táblabíró világ művészete, Budapest, 1922 • Magyar művészet 1850-1867. Nemzeti romantika, Budapest, 1942 • Magyar művészet 1867-1896. Közönség és művészet a századvégen, Budapest, 1947 • Magyar művészet 1867-1896. Magyar művészélet Münchenben, Budapest, 1951 • Magyar művészet 1896-1914. Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig, Budapest, 1953 • Magyar művészet 1896-1914. Szobrászatunk a századfordulón, Budapest, 1954 • Festészetünk a két világháború között, Budapest, 1956 [1982-1983 között a Corvina kiadó ~ művei sorozatot adott ki, s ekkor a fenti kötetek újra megjelentek].
Irodalom
Emlékkönyv ~ 75. születésnapjára, Budapest, 1944
Művészettörténeti Tanulmányok ~ 85. születésnapjára, Budapest, 1954 [Teljes bibliográfiával.]
KISDÉGINÉ KIRIMI I.: ~ Budapest, 1964
LENGYEL G.: A fiatal ~, Budapest, 1964 [Műértő különlenyomat]
DÉVÉNYI I.: ~ , Látóhatár, 1971/3-4.
MASITS L.: ~, Móricz Zsigmond és Veres Péter ismeretlen levelei Gádorjáni Szabó Kálmánhoz, Berettyóújfalu, 1980.
(Muladi Brigitta)
A cikk lejjebb folytatódik.