műkritikus, újságíró
Bér, 1898. szeptember 3.
Budapest, 1972. november 20.
1918-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, katonaként az olasz frontra került. 1918-ban beiratkozott a budapesti Bölcsészettudományi Karra. 1923-ban Szegeden doktorált. 1962: Rózsa Ferenc-díj; 1965: A Magyar Népköztársaság Zászlórendje. Egyetemi hallgatóként újságírással is foglalkozott. 1920-tól Az Est munkatársa volt. 1923-1924 között az USA-ban kereste kenyerét, közben tudósításokat küldött Az Estnek. Hazatérése után újból itt dolgozott. Több haladó művészt ő mutatott be elsőként a nagyközönségnek (pl.: Derkovits Gyula, Pátzay Pál). Képzőművészeti kritikákat írt a Magyarország c. lapba, melynek 1936-tól felelős szerkesztője. 1939-ben lemondott szerkesztői tisztéről. Bajcsy-Zsilinszky Endrével elindította a Független Magyarországot, melyet társa kiválása után továbbra is szerkesztett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában; belépett a Független Kisgazda Pártba (FKgP). A Magyar Nemzet szerkesztőjeként is dolgozott. 1944 márciusától, a német megszállás kezdetétől Béren bujkált. 1945 után az FKgP baloldali szárnyának egyik vezetője, a Fórum-kör tagja. 1945. februárban a FKgP sajtófőnök-helyettese, a párt budapesti szervezetének intéző bizottsági tagja. Újra megindította a Független Magyarországot, az Országos Nemzeti Bizottság lapját, s egy ideig szerkesztette a Világot is. 1947-től haláláig országgyűlési képviselő, 1947. március 17.-szeptember 24. között tájékoztatásügyi miniszter, 1947. május 31.- szeptember 24. között ideiglenes megbízással külügyminiszter, szeptember 24-től 1948. november 23-ig a köztársasági elnöki hivatal vezetője, 1948. november 23-tól 1949. április 12-ig az országgyűlés alelnöke volt. 1949. június és 1951. január között a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnöke, 1949. szeptember-től 1951. januárig, majd 1957. szeptember-től haláláig a Magyar Nemzet főszerkesztője. Közben 1951. január 27-től 1957. április 12-ig népművelési miniszterhelyettes volt. 1957. április 12-től 1958. szeptember 6-ig mint művelődésügyi miniszterhelyettes a minisztérium újjászervezését vezette. 1956-ban átvette az evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztét. A Hazafias Népfront és az Országos Béketanács elnökségének tagja, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság és a Magyar ENSZ Társaság elnöke volt. Emlékére felesége és fia a Magyar Nemzet fiatal újságírói és rajzolói részére alapítványt tett. Gyűjteményét 1999-ben a Kassák Múzeum mutatta be.
Főbb művei
• Nagy elődök – méltó utódok. Negyvennyolctól – Negyvennyolcig. A magyar ifjúság könyve, Budapest, 1948
• A mérges írók (szerk., bev. tan.), Budapest, 1962
• Emlékirat helyett (cikkek, tanulmányok), bev. tan.: KÁLLAI GY., Budapest, 1975
• Művészek, barátaim (képzőművészeti írások, bev. tan.: PÁTZAY P., Budapest, 1977.
Irodalom
FARAGÓ V.: ~, Élet és Irodalom, 1972/48.
KÁLLAI GY.: A haladás szolgálatában, A múltról a jelennek sorozat, Budapest, 1976
RADÓ GY.: Brazíliai levél ~ről, Magyar Nemzet, 1977. november 20.
HORVÁTH GY.: Emlékezés ~, Magyar Nemzet, 1978. szeptember 3.
[G. P.]: Emlékezés ~re, Magyar Nemzet, 1978. november 24.
~ (portréfilm, bem. posztumusz, 1978)
CSAPLÁR F.: A ~-gyűjtemény, Kassák Múzeum, Budapest, 1999.
(Faludy Judit)
A cikk lejjebb folytatódik.