kritikus, művészeti író
Celldömölk, 1934. július 9.
Budapest, 1997. november 25.
1951-1956: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, tanári oklevél. 1988: József Attila-díj. 1957-1977: a Magvető Kiadó szerkesztője, főszerkesztője, majd irodalmi vezetője; 1977-1987: a Móra Ferenc Kiadó főszerkesztője; 1988-1989: a Holnap Kiadó alapító-igazgatója. Kutatási területe a XX. század irodalma és képzőművészete volt; az utóbbin belül a klasszikus avantgárd és az 1960-as évek neoavantgárdja. Jelentős tanulmányokat publikált Brâncuşi, Léger, Tatlin, Kemény Zoltán, Réth Alfréd, N. Schöffer, É. Hajdu, Henry Moore, Kassák Lajos és Vilt Tibor munkásságáról. Fontos írásai jelentek meg a kubizmusról, az absztrakt expresszionizmusról, a pop-artról, elemzője és népszerűsítője volt az ún. Iparterv-generáció tevékenységének.
Főbb művei
• Brâncuşi (1970)
• Rend és Kaland (tanulmányok, 1972)
• Mindenkori mesterek (irodalmi-művészeti antológia, 1977)
• A Parthenon lovain innen és túl (tanulmányok, 1979)
• Ben Nicholson (1980)
• Ars poeticák a XX. században (antológia, 1982)
• Picasso (1985)
• Vilt Tibor (1985)
• Sem kő, sem bronz, sem vászon (tanulmányok, 1985)
• Az értelem bilincsei (tanulmányok, 1987),
• Művészet és forradalom (1988)
• Örök törvény – új világ (tanulmányok, 1993).
(Tasnádi Attila)
A cikk lejjebb folytatódik.