muzeológus
Budapest, 1906. március 18.–Budapest, 2005. február ?
1924-1925: Közgazdaságtudományi Egyetem; 1925-1928: Testnevelési Főiskola; 1929-1931: Pázmány Péter Tudományegyetem, művészettörténet szak. Egy évet Angliában töltött. 1928-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Testnevelési és Sportosztályának munkatársa. 1944-1965: az Iparművészeti Múzeumban dolgozott, a veszélyeztetett magángyűjteményekkel foglalkozott. Érdeklődése egyre inkább a kerámia-, de főleg az üvegművészet felé fordult. 1961-ben a Szent István Király Múzeumban rendezett egy átfogó üvegművészet-történeti kiállítást. 1986-1988 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola üveg-szaktörténet tanára. Népszerű előadásait magas szintű kortörténeti tájékozottság jellemezte. Folyamatosan gyűjtötte a régi üvegeket, amely technikai és technológiai szempontból is igen jelentős. Gyűjteményét a sárvári Nádasdy Múzeumnak ajándékozta. 1988-ban megalapította a Pro Arte Vitraria díjat, amelyet eddig hat alkalommal osztottak ki olyanoknak, akik az üvegművészetért sokat tettek. ~ rendszeresen publikált a történeti és a kortárs üvegművészetről egyaránt. (Bodonyi Emőke)
A cikk lejjebb folytatódik.