partnereink
partnereink
DÖMÖTÖR János
művelődéstörténész, művészeti író
(Hódmezővásárhely, 1922. január 16.–Hódmezővásárhely, 2009. augusztus 2.)
Született Hódmezővásárhelyen, 1922-ben. A Bethlen Gábor Református Gimnázium után egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán kezdte meg, ahol 1944-ben szerzett diplomát. 1944 és 1951 között városi kultúrtanácsnok Hódmezővásárhelyen, 1951-benosztályidegen származása miatt eltávolították 1951 és 1961 között földműves-napszámos, majd vállalati alkalmazott. 1961-1991-ig, nyugdíjazásáig a Tornyai János Múzeum igazgatója. Tanulmányúton járt Csehszlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban és Jugoszláviában. Kutatási területe: Hódmezővásárhely művelődéstörténete, képzőművészete. Kutatási területe: Hódmezővásárhely művelődéstörténete, képzőművészete. E témában 25 egyívesnél nagyobb tanulmány, kb. 350 cikk folyóiratokban és napi sajtóban, 40 katalógus-előszó szerzője.
Főbb művei
A Tornyai hagyaték története. In.: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged, 1963
Vásárhelyi művészet. In.: Alföld, 1971
Vásárhely szobrai. Hódmezővásárhely, 1973
Vásárhely műemlékei, épületei. Hódmezővásárhely, 1975
Városról, művészetről. Hódmezővásárhely, 1978
Kiss Lajos emlékkönyv. Hódmezővásárhely, 1983 (szerkesztő)
A tradicionális népi értékrend változása és tükröződése a vásárhelyi művészetben. In.: Művelődéselméleti Szabadegyetem. Szeged, 1986
Koszta Rozália. Békéscsaba, 1987
A képzőművészet Baján. In.: Ártér 1991
48-as honvédportrék. /Plohn József. Budapest, 1992
Dinnyés Ferenc. Szeged 1992
A vásárhelyi művészet (1848-1920). In.: Hódmezővásárhely története. II/2. Hódmezővásárhely, 1993
Műhelyteremtő tárlat. In.: Magyar Múzeumok. 1996
Juhász Sándor. Budapest, 1996.
Bővebb életrajz
Parasztpolgárnak született és halt is kedves városában. Fél évszázadon át ő volt az alföldi képzőművészet egyik legismertebb alakja, sikereinek, eredményeinek megalapozója. Szülei mintegy negyven holdon gazdálkodtak a vásárhelyi pusztán. Fiuk, a család első egyetemre került tagja, a Bethlen Gábor gimnázium érettségije urán a Pázmány Péter egyetemen folytatott jogi tanulmányokat 1940-44 között. Doktorrá avatták, majd a háború végeztével kultúrtanácsnoki tisztet töltött be városában és az alispán titkáraként is működött. E beosztásban volt szemtanúja a sövényházi (Pusztaszer) földosztásnak, ahol az első ilyen hivatalos eseményen a debreceni ideiglenes kormány nevében Nagy Imre mondott beszédet. A fordulat éve az ő életében is fordulatot hozott, 1950-től napszámosként, szikvíz készítőként, a temetkezési vállalat adminisztrátoraként kereste kenyerét.
A változást 1961 jelentette, amikor, - mint a Tornyai János Társulat egykori titkára - elnyerte vásárhelyi múzeum igazgatói tisztét. Fontos szék volt ez akkor s azóta is Vásárhelyen. A múzeum volt a város kulturális életének legfontosabb intézménye. Az őszi tárlatok országos jelentőségűek lettek, de azzá vált szinte minden rendezvény, melynek a múzeum volt a gazdája. Amint a múzeum megváltozott helyzete megengedte, elindított a közvetlen nemzetközi kapcsolatokat (Zenta, Vallauris). Megszületett a rég álmodott "Alföldi Galéria", megújult a múzeum épülete.
Közéleti szereplése kiszélesedett, ezzel nemcsak a saját, hanem múzeumának tekintélyét is növelte, előbb tanácstaggá, majd országgyűlési képviselővé (1967-75), megyei tanácstaggá választották. Kiemelkedő tisztséget töltött be a művészeti szövetségben, és több megyei, valamint országos szervezetben.Ezerszálú munkája mellett hű maradt városához, elutasított több előnyösebbnek tűnő állásajánlatot a megyében és a fővárosban is.
Szakmai munkáját műtörténeti írásai koronázzák, könyvei Vásárhely művészetéről szólnak, a több mint négyszáz kisebb tanulmányának többségét vásárhelyi művészeknek szentelte.
1991-ben nyugdíjba vonult, de művészetszervező, ismeretterjesztő munkásságát nem szakította félbe. Járta az országot Soprontól-Nyíregyházáig, Miskolctól-Bajáig. Kiállításokat nyitott, előadásokat tartott őszinte lelkesedéssel, nagy szaktudással, kiváló szónoki adottságaival.
(Trogmayer Ottó + Tóth Attila)