művészettörténész
Pápa, 1940. november 24.
1959-1964: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet-magyar szak. 1964-1990: a Corvina Kiadó felelős szerkesztője. 1990-től a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa, majd 1993-tól 1997-ig főmuzeológusa. 1985-től mellékállásban adjunktus, 1990-től egyetemi docens a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1993-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola művészettörténeti tanszékének tanszékvezetője. 1996-tól habilitált kinevezett egyetemi tanár. Kutatási területe a XIX-XX. századi művészet. Tudományos munkásságának fő korszakai: a kortárs egyetemes és magyar művészet az 1960-as, 1970-es években; legfőbb eredménye a Képzőművészeti Almanach (1969, 1970, 1972) szerkesztése, és a századforduló művészete, különös tekintettel a magyar szecesszió képzőművészetére. Gulácsy Lajos és Rippl-Rónai-kutató. Az utóbbi évtizedben kutatásában nagyobb hangsúlyt kap a XIX. század: a historizmus magyar jelensége, a szimbolizmus az egyetemes művészetben, és kiemelten Manet munkássága. 1964 óta folyamatosan publikál könyveket (15 önálló könyve jelent meg), tanulmányokat és cikkeket, melyek közül jó néhány idegen nyelven is megjelent.
Főbb művei
• Gulácsy Lajos (1969)
• A magyar szecesszió művészete (1979)
• Jugendstil in Ungarn (1982)
• Gulácsy Lajos. Szemtől-szemben sorozatban (1983)
• Hagyomány és korszerűség (1987)
• Art Nouveau in Hungary (1989)
• Így élt Rippl-Rónai (1990)
• Rippl-Rónai (1990)
• Manet. A modern élet heroizmusa (1995)
• Ferenczy Károly pályaképe (1996)
• Portrévázlat Csernus Tiborról (1998).