Élt Borsodban egy pap, aki az 1960-70-es években viszonylag rövid, de a maga idejében nagyhatású, progresszív és igen termékeny munkásságot hagyott maga után, amely mind a mai napig művészettörténetileg lényegében feldolgozatlan maradt. Demeter Istvánt pappá szentelése után két évtizeddel, 1959-ben helyezték a borsodi Sajószentpéterre, ahol temploma és parókiája nagy hatást gyakorolt a kor számos meghatározó értelmiségije, így Feledy Gyula, Kondor Béla, Csohány Kálmán, Czeglédy Ilona számára. A hatvanas években kezdett el festeni, munkáit a hetvenes években a Balatonboglári Kápolnatárlaton rendezett kiállítása után Miskolcon nagy sikerű tárlaton mutatkozott be.
Képeinek jó része azonban halála után elpusztult, de néhány műgyűjtőnél és a sárospataki Római Katolikus Egyház Gyűjteményben így is több ezer festménye maradt fent. Az egri Kepes Intézet átfogó tárlata után, most a Miskolci Galériában nyílt kiállításon a különböző technikákkal és anyagokra készült gondolatai, látomásai, kommentárjai mellett a munkák egyes részleteit kiemelő és felnagyító, hatalmas fényképeket Haris László fényképeit találjuk. A papból lett festő és a gépészmérnökből lett fotóművész barátsága is kirajzolódik a tárlat képpárjain.
„Magamnak is ős és idegen” címmel Demeter István festményeiből és Haris László fotóiból rendezett kiállítás január 10-ig látható a Miskolci Galériában.