A nyár elején megnyitott, magánkezdeményezésből létrejött belvárosi holland kulturális centrum, a Spinoza Ház (VII., Dob u. 15.) igen rendhagyó küldetést vállalt magára: magyar...

A fotográfia nagyasszonya a Dob utcában

A nyár elején megnyitott, magánkezdeményezésből létrejött belvárosi holland kulturális centrum, a Spinoza Ház (VII., Dob u. 15.) igen rendhagyó küldetést vállalt magára: magyar...

2003-10-29

A nyár elején megnyitott, magánkezdeményezésből létrejött belvárosi holland kulturális centrum, a Spinoza Ház (VII., Dob u. 15.) igen rendhagyó küldetést vállalt magára: magyar kultúrát importál a szélmalmok és a virágtermesztés hazájából. Hollandiában alkotó magyar vagy magyar származású művészeket mutat be – első körben két fotográfust, Besnyő Évát és Ata Kandót.  A fotográfia nagyasszonyának, a hetvenes évek holland nőmozgalmának „házifotósaként” számon tartott Besnyő Éva képeiből holnap nyílik kiállítás. (Ata Kandó munkáiból november végén rendeznek tárlatot.) Besnyő Éva Budapesten nevelkedett, egykori Pécsi József-tanítvány, a harmincas évek elején Berlinbe költözött, különféle újságoknak kezdett fotózni; képei eleinte mások, később már saját nevével jelentek meg. Néhány esztendő múlva el kellett hagynia Berlint; Hitler hatalomra jutása után – egy barátja unszolására – Hollandiát választotta új hazájául.

Szerencséje volt, megérkezése után rögtön kiállíthatott – leendő férje anyja jó nevű festőnő, aki beajánlotta az akkor egyedüli modern galériába. Hollandiában akkoriban még nem létezett modern fotográfia; e művészeti ág tevékenysége jobbára kimerült a prospektusok készítésében – fényképekre szakosodott, modern fotós nem nagyon létezett. Rengeteg megbízást kapott – a termékeny esztendőknek Hollandia megszállása vetett véget; 1941-től zsidó származása miatt nem adtak neki munkát. A háború után született a fia, később a lánya; a családnevelés miatt vagy negyedszázadig csak félerővel dolgozott. Visszatérve az aktív munkához, a holland nőmozgalom „házifotósa” lett, s ha lehet, még ismertebb. A lencsevégre kapott témák változatosak; dán művészek, nőmozgalmi aktivisták, városi képek, a mindennapok, a családi élet bemutatása szerepeltek a palettán. „Nehezebb ez – vallotta –, mint a különleges pillanatokat fotózni. A hétköznapihoz hozzá is kell valamit adni.” Legjobb képeinek a még kezdeti időszakban, a harmincas évek elején készítetteket tartja; az apró részletek, a fény-árnyék játék megragadása akkoriban még újfajta stílusnak, egyedinek számított. Ekkorra datálható a híres cigány fiús kép elkészülte is; a fákkal szegélyezett úton, hátán egy nagybőgővel, görbe lábú, hétévesforma kisfiú poroszkál. Bár több fotójából is készült képeslap vagy poszter, ez a kép lett később a leghíresebb; vagy kétszázezer darab kering belőle világszerte. Gyerekek című sorozatát 1930-tól majd hatvan éven át, 1987-ig fotózta.

Itthon utoljára – s ez idáig először – 1986-ban rendeztek tárlatot a fotóiból. E mostani kiállítás november 18-ig tekinthető meg.

(Forrás: www.nol.hu)

Szerző: artPortal

Hozzászólások