Március 30-án nyílt az a szabadtéri fotókiállítás a Centenáriumi programsorozat keretében, amelyet a Wekerle-évforduló kapcsán Szelényi Károly fotóművész állított össze. A kiállítást Nagy Gergely építész nyitotta meg. (Kós Károly tér, szemben a Társaskör helyiségével.)
A Budapest határában, 1909-26 között épült kispesti munkás-, és tisztviselő telep, az Angliából induló kertváros-építészeti gondolat egyik legnagyobb és legegységesebb megvalósult példája.
A kertváros-építészet legrégibb hagyományai Angliában gyökereznek. Igazán ennek fejlődéstörténete volt a tudatos városépítészet elindítója. Robert Owen New Lanark-jától, a philantróp gyárosok új szemléletű városain át (Copley, Akroydon, Saltaire, Port Sunlight, Bournville, New Earswick) teljesen új utakat mutattak az elszlömösödött városok megújulásának a lehetőségére.
Amerikai tapasztalatai és az angol előzmények segítségével fogalmazta meg Ebenezer Howard To-morrow című munkájában az új városépítészet elveit, ahol az építészettől az üzemeltetésig, az építés és a fenntartás gazdasági kérdéséig dolgozta ki elveit. Victoria, Hygeia a korai elméleti városelőzmények tapasztalatait felhasználva dolgozta ki Howard azt az új modellt, amely később elméleti alapjául szolgált az egészséges életfeltételeket biztosító kertvárosok megvalósításához. Munkája hatására valóságos mozgalom indult, ami az egész világon rohamos gyorsasággal terjedt a nemzeti kertváros-építészeti társaságok segítségével.
Angliában sikeres üzletemberek, vállalkozók, ügyvédek alapítottak társaságot, hogy Howard elvei alapján új önfenntartó kertvárosokat építsenek. A kötött méretű városban a mezőgazdasági és az ipari terület mellett az új szemléletű lakóterületen – az oktatástól a közösségi és nevelő programokig – teljes és tartalmas életnek teremtik meg a feltételét. A korszerű lakásépítésnek új gondolatait fogalmazták meg, amely új környezet megteremtését tűzte célul. Kortól függetlenül a család minden tagjának és a családi közösségnek is biztosították a legteljesebb élet lehetőségét. Letchworth az első kertváros Londontól északra épült fel teljesen szabad területen. Barry Parker és Raymond Unwin, a kertvárosépítészet legjelentősebb alakjai készítették a terveket, de később más építészek is csatlakoztak a nagyszabású feladathoz. Az új angol lakásépítés történeti előzményei (Norman Foster Bedford Park) és a Letcworth-i olcsó lakás kiállítások tapasztalatai alapján formálódtak az egyes épületek programjai és építészeti gondolatai. 1920-ban Welywynben épült a második kertváros.
A kertvárosok mellett kert-külvárosok is épültek, amelyek a nagyvárosi kötődésük miatt a mezőgazdasági és ipari területek nélkül valósultak meg, de példájukkal mégis jelentősen átformálták a nagyvároson belül is a lakásépítés módját és a lakókörnyezet világát. Az 1901-től épült Brentham az ottlakók érdekeltségi rendszerének kialakításával, Hampstead városépítészeti rendjével jelentett mérföldkövet a kertváros építési mozgalomban.
Ebben a korban fogalmazták meg, hogy a várostervezés nem utak összekapcsolását, úthálózat tervezését és épületek rendjének kialakítását jelenti. Csak az önellátó, közösséggé formálódó városok létrehozásával, vagyis az önellátó kertvárosokkal újulhat meg a településrendszer.
A kertváros-építészet szellemisége máig hat. A várostervezők azóta sem tudtak a kertváros-építészethez hasonlítható eredményes mintát mutatni.. Máig nem vesztett az aktualitásából ez az átfogó szemléletet képviselő gondolat, mégis teljesen feledésbe merült. Az igazi „történeti” kertvárosok kialakulásának építészettörténeti háttere, értékei, tanulságai teljesen ismeretlenek. Ez a téma eddig kívül esett a kutatók érdeklődési körén. Nem csak Magyarországon, hanem Angliában sem született olyan összefoglaló mű, amely nem egy településsel vagy településrésszel foglalkozik, hanem a kertváros-építészeti gondolat kialakulásával és fejlődéstörténetével.
Mindennek az alapja, hogy építészettörténeti szempontból feldolgozásra kerüljön a kertváros-építési mozgalom. Ehhez kell megismerni az angol előzményeket és példákat. Kevesen ismerik, hogy a Wekerle-telep korában egész Európában mintául szolgált. Amíg az első kertváros Letchworth-ben az első világháború előtt még csak 9000 lakosú volt, addig a később megkezdett Wekerle-telepen már majdnem 15.000-en laktak. A budapesti Wekerle-telep közvetlenül az angliai kertvárosok tapasztalatai alapján épült. Az eddigi kutatások igazolták, hogy az angliai előzmények után itt, Magyarországon épült a kontinens howard-i méretű első munkás-lakótelepe. A Wekerle korának nem csak az egyik legnagyobb lakótelepe, hanem a kedvező építési és fenntartási tapasztalatai alapján az egész világnak több évtizedig ez a lakótelep mutatta a mintát.
A könyv első részében bemutatja azokat az angol építészeti tendenciákat amelyek hatottak az Ebenezer Howard-i léptékű 20.000 fős kertváros kialakulására. A Wekerle-telep létrejöttének nem csak építészeti körülményei méltók a figyelemre, hanem Magyarországon is voltak építészeti előzményei. Munkás Otthon, a Ganz-Mávag telep, a diósgyőri telep egyedi vonulatot képvisel a hazai városépítészetben. A „wekerlei” építészek később pedig Győrben, az OTI és MÁV telepeknél hasznosították tapasztalatukat, de ugyanez a szemlélet követhető nyomon Molnár Farkas városépítészeti gondolatában is.
Ma a Wekerléről és jelentőségéről sem külföldön, sem itthon nem tudnak. A kutatás hozzájárulhat ahhoz, hogy rangos építészettörténeti értékeinket külföldön is megismertessük.