Unintended Consequences, P60, Budapest
Az utóbbi években megszokhattuk, hogy az MKE Képzőművészet-elmélet szakos hallgatók diploma kiállításaira érdemes odafigyelni. A tavalyi MA diploma kiállításokhoz képest feltűnő volt, hogy egy egész kurátori kollektíva jegyezte az Unintended Consequences című kiállítást, amely a migráció nagyon is aktuális kérdését igyekezett minél többféle szempontból körüljárni.
A témaválasztás relevanciáját jelzi, hogy az elmúlt években több projekt is foglalkozott vele: a 2013-as ArtMarket külön szekciót szentelt a migráció problematikájának, legutóbb pedig az OFF-Biennále Budapest keretében láthatta a közönség a Mérlegállásban című érzékeny tárlatot, amely a kivándorlásról szólt.
Mindez pedig egy olyan közhangulatban jön létre, amikor éppen hogy megjelentek a kormány botrányos hirdetései és erre válaszként (jelen állás szerint) közel 30 millió gyűlt össze egy markáns ellenkampányra.
Kiállitás-enteriőr fotók: Dragon Zoltán
A kutatómunkán alapuló tárlatra dokumentumok és interjúk beemelésével egy kevéssé elvont megközelítés volt jellemző. Az Artpoolhoz tartozó P60 tere három nagyobb egységből áll: az első, mintegy bevezetést nyújt a témába, különböző sajtóorgánumok cikkei, média megjelenések futnak végig a falon, a miniszterelnök legfrissebb bevándorlásellenes nyilatkozatától kezdve a The Economist cikkéig. Ez a rész egyfajta kiindulási pontnak tekinthető, amely széleskörű tájékoztatást ad a nézőnek. A középső térben külföldön élő magyar művészekkel és kurátorokkal készült skype-beszélgetések illetve „öninterjúk” szerepeltek, a belső teremben pedig a MOME, az SZFE és a BKF különféle programjainak keretében létrejött filmeket lehetett megtekinteni.
Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy a legnagyobb számban mozgógépes elemek jelentek meg a tárlaton. Felmerül a kérdés, hogy mennyire szerencsés egy kiállítást szinte kizárólag egy médium köré felépíteni? Noha teljesen különböző anyagokról van szó – a skype-interjútól kezdve az animációs filmig, – nézőbarátnak sajnos nehezen nevezhető ez a fajta bemutatás. De könnyen lehet, hogy éppen az volt a cél, hogy a látogató visszatérjen, a kiállításnak mindig más szeletébe lásson bele, és kénytelen legyen elmélyülni az anyagban.
A skype-interjúk kisméretű digitális képkeretekben jelentek meg. Személyes beszámolók, őszinte „vallomások” arról, hogy ki-ki milyen motivációból döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot, milyen lehetőségei vannak külföldön és mik a tervei. Izgalmas, hogy a megkérdezettek különféle korosztályból kerülnek ki és más-más hátterük van. Láthattunk ex-Ludwigos kurátort és fiatal pályakezdőt vagy egyetemi hallgatót is. Ugyanakkor eszünkbe juthat, nem lett-e volna szerencsésebb kicsit kitágítani a megkérdezettetek halmazát, mondjuk a kulturális élet más szereplői felé, hiszen ezáltal úgy tűnhet, mintha ez a jelenség csak a képzőművészeti közegre lenne jellemző.
Továbbhaladva még izgalmasabbak voltak a művészek által készített „öninterjúk”, mivel itt már az is releváns, hogy milyen elbeszélési módot és eszköztárat választanak az alkotók egy ilyen szubjektív műfajhoz. Trapp Dominika gyors, vibráló videója rálátást enged a berlini szcénára és a művész helyzetére – a klippszerű felvétellel kontrasztban áll a művész tárgyilagos és részletes narrációja. Teljesen más hangvételű Oravecz Tímea Anita videója (Cosmopolitan, 2009), melyben a művész a kamerába nézve, monoton hangon meséli, milyen bürokratikus hányattatásokon kell keresztülmennie ahhoz, hogy különböző országokban lakhatási engedélyt, TB-t szerezzen. A film végén elhangzik az az állítás is, mely szerint mindenki azt várja Oravecztől, hogy döntse el, tulajdonképpen hol szeretne élni. A válasza az EU lenne, de mindezek alapján felmerül benne, hogy az Unió tulajdonképpen nem is létezik?
A filmes blokk legnagyobb erőssége éppen heterogenitásában rejlett, ami ellensúlyozta a kissé vegyes felhozatalt – látható, milyen sokféle módon lehet az adott témát megközelíteni. Kitűntek az animációs filmek, melyeket ritkán van lehetőségünk galériás közegben megtekinteni.
Tompa Borbála: Random Walks, 2015. részlet az animációból
Tompa Borbála 2015-ös diplomafilmje volt az egyik legjobb munka a kiállításon, a Random walks a kifejezetten izgalmas hibrid műfajhoz, a doku-animációhoz sorolható. Gyerekrajz-szerű, elnagyolt figurákat láthatunk, olykor absztrakt, máskor könnyen beazonosítható helyszíneken (mint pl. a Tesco), sodródni, egymásba olvadni. Magyarországra érkező bevándorlók ők, akiknek szubjektív elbeszéléseit hallhatjuk, amelyekben izgalmas módon keverednek a személyes tapasztalatok és benyomások az olyan mindenkit érintő helyszínek megidézésével, mint a debreceni menekült tábor.
Ottlik Anna: Kiút, 2014. részlet az animációból
A BKF-es Ottlik Anna álomszerű kézzel rajzolt animációja (Kiút, 2014) sokkal személyesebb, talán önéletrajzi megközelítés, amelyben a főszereplő lány dilemmáját látjuk. Az első képsorok egy monitort mutattak és a beszállókártya nyomtatásával kezdődtek: az (el)indulás előtti bizonytalanság és a kezdődő honvágy képei, amely asszociációs montázs később a főszereplő belső utazásával folytatódik.
Nagyon fontos, hogy a DocNomads munkáit is végre láthatta a budapesti közönség: az Erasmus Mundus program keretében dokumentumfilmesek három országban töltenek el egy-egy félévet, az állomások között Budapest és az SZFE is szerepel. Rövid, tízperces életképek ezek, amelyek nem akarnak sokat mondani, pusztán bemutatni egy helyzetet, életkörülményt, jelen esetben egy konkrét társadalmi csoportra, a bevándorlókra irányítják a figyelmet. Ebben a válogatásban két Lisszabonban játszódó alkotás is megjelent: az egyik két illegális bevándorló várakozással teli hétköznapjait mutatja be (Nayeem Mahmub: The Wait, 2013), a másik (Svitlana Shymko: Here Together, 2013) pedig a legnagyobb portugál bevándorló csoport, az ukránok helyzetét kutatja. Utóbbit egy zenével foglalkozó értelmiségi anya és lánya nézőpontjából – az anya narrációját hallhatjuk, miközben takarít vagy lánya zongorakoncertjére készül. Kapcsolatuk intimitása, ugyanakkor egymásrautaltságuk egy idegen helyen hamar kézzelfoghatóvá válik az érzékeny rövidfilmből.
Svitlana Shymko: Here Together, 2013. részlet
A kiállítás legnagyobb érdeme, hogy igyekezett minél többféle szempontból bemutatni a migráció jelenségét, hatását és ahogy a cím is fogalmaz, annak „beláthatatlan következményeit”. Ez sikerül is: sokféle hang, pozíció szólal meg, válik hallhatóvá és fontos lesz a kurátori szövegben is kiemelt szubjektív nézőpont és a jelenre való fókusz: egy ilyen témát csak valamennyire leszűkítve lehet megmutatni. És ahogy vissza-visszatérünk az egyes videókhoz a munkák önkéntelenül állásfoglalásra késztetnek minket: elgondolkozunk saját helyzetünkön, barátainkén és ismerőseinkén. Feltesszük a kérdést, hol is tartunk most. És kifelé menet még újra belenézünk a média blokkban megjelenő Menjek vagy maradjak videókba is.
A kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetem Kortárs művészetelmélet és kurátori ismeretek mesterszakos hallgatóinak diplomaprojektje keretében valósult meg.
Kurátorok: Bucsi Dorottya Zsófia, Kangiszer Dóra, Márton Zsófia Eszter, Mile Szandra, Nagyová Terézia
Témavezetők: Lázár Eszter, Nagy Edina, Varga Tünde
Az Unintended Consequences június 14-ig volt látható a P60-ban
Nyitókép: Tompa Borbála: Random Walks, 2015. /https://kortarsmigracio.wordpress.com/2015/05/31/tompa-borbala-random-walks/
A cikk lejjebb folytatódik.