A nagy vásárokhoz képest ráérősebb rendezvényen 20 ország 266 kiállítója kínál nagy értékű klasszikus és modern festményeket, régiségeket, kéziratokat, ékszereket és iparművészeti tárgyakat. Beszámoló az első napokról.
Bár a bejáratnál Joana Vasconcelos, a Portugáliát a Velencei Biennálén képviselő kortárs képzőművész hatalmas installációja fogadja a látogatókat, az évente megrendezett TEFAF-on nem a modern művészeté, sokkal inkább a klasszikusoké a főszerep. A standok közti folyosók a világ legelegánsabb utcáiról kapták a nevüket – szerepel köztük például Madison Avenue vagy Faubourg Saint Honore –, ezzel is sugallva, hogy az esemény a luxusról szól.
A régi mesterek iránti komoly érdeklődés már a vásár kezdetekor megmutatkozott. Johnny van Haeften londoni műkereskedő – visszatérő TEFAF kiállító – már az első napokban komoly üzletet csinált: 6,5 millió dollárért (másfél milliárd forint) adta el Jacob Jordaens 17. századi flamand festő Nauszikaa és Odüsszeusz találkozása című képét, amelyet 2012 decemberében körülbelül fele ennyiért, 2,1 millió fontért vásárolt a Christie’s nél.
A beszámolók szerint az idei TEFAF-ra rendkívül sok nagy múzeum érkezett vásárlóként. Az áprilisban újranyitó amszterdami Rijksmuseum komolyan érdeklődik például a kiállítás egyik kiemelt alkotása, Jan Mostaert, 16. századi németalföldi mester Amerika meghódításának tájképe című műve iránt, amelyet a londoni-New York-i Dickinson Galériahozott Maastrichtba, és árcéduláján 14 millió dollár áll. „Derűlátók vagyunk, létre fog jönni az üzlet” – mondta Hugo Nathan, a galéria munkatársa.
A művészeti vásárokon általában optimista hangulat uralkodik, más kérdés, hogy mennyire megalapozottak a várakozások. A Blouin Artinfo riportja szerint a régi, tapasztalt kiállítók különbözően értékelik az első napokat. „Erős volt már a legelső nap is, a régi mesterektől az impresszionistákig mindennek sikere volt, közel egymillió eurós üzletet is kötöttünk. Évek óta nem volt ilyen jó nyitónapunk” – számolt be például Jonathan Green, a londoni Richard Green Galéria munkatársa a lapnak. Egymilliós eladásaik között Pierre Bonnard és Salomon Ruisdel egy-egy képe szerepelt. „Nagy a vásárlói kedv, mert itt jó befektetéseket lehet csinálni” – véli Green.
Ray Waterhouse a New York-i-londoni Waterhouse & Dodd-tól más hangulatot tapasztalt. „Csendesebben indult számunkra a vásár, mint tavaly, amikor tíz műtárgyat adtunk el rögtön az első napon” – mondta a galériás, akinek kínálatában John Singer Sargent egy magasra értékelt képe, és egy késői Picasso önarckép is szerepel.
Már az első napon eladta Rudolf Stingel Picassót ábrázoló cím nélküli portréját a neves Gagosian Galéria, amely 2006. után idén vesz először újra részt a TEFAF-on. Hogy pontosan milyen összegű üzlet köttetett, nem tudni, csak annyit, hogy a hétszámjegyű tartományba tartozik. Stingel Picasso portréja mellet négy valódi Picasso kép várja az érdeklődőket a Gagosian standján.
„Ez olyan vásár, ahol a feleség ékszert, a férj képeket kaphat. Szeretnek idejárni az emberek” – mondta Christophe van de Weghe, aki veterán kiállítónak számít, és szintén sikerrel indította az idei eseményt: 8 millió dollárt kapott Picasso Homme au cahpeua című 1964-es képéért, és 525 ezer eurót egy Roy Lichtenstein kollázsért.