A kisvárosi faragó.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr
mácius 29-ig
E sorok írója először a Kolozsváry Ernőnél tett látogatásán találkozott Kovács Ferenc (1924 – 2003) szobraival, amelyek abszolút autentikusnak tűntek Anna Margit vagy Bálint Endre művei mellett, a látvány mégis meghökkentő volt: vajon viccelt a fafaragó vagy halálosan komolyan gondolta ezt az egészet?
Ahogy ma sem, úgy a kilencvenes évek közepén sem volt kínos nem ismerni a váci nyugdíjas sofőr, Kovács Ferenc különös életművét, hiszen rövid és rapid karrierje akkor alig néhány éve kezdődött, és aki nem tartozott a kevés beavatott közé, nem tudhatott róla, hogy létezik egyáltalán. Éppen Anna Margit művei közelében válhatott világossá, hogy a „naív” nem feltétlenül jelent „amatőrt”, lehet akár egy alkotói módszer vagy egy gondolkodásmód – ma talán outsider art-nak, vagy art brut-nek neveznék – és ezen a vonalon haladva Kovács Ferenc esetlenül merev testtartású, bamba ábrázatú figurái tartozhatnak éppúgy a high culture körébe, mint a népi fafaragók megmosolyogtató termékeinek táborába. A lovas vitézek és a bájos angyalok mellett a nyersen erotikus jelenetek persze akár felül is írhatták ezt a gondolatmenetet, de egy Kolozsváry-gyűjteményben a látogató nem feltétlenül ragad le néhány fafaragványnál, még ha a legmeghökkentőbb darabjai is a páratlan kollekciónak.
Ezek után nem véletlen, hogy éppen a győri Rómer Flóris Múzeum vállalkozott arra, hogy kiállítsa az időközben elhunyt Kovács Ferenc szobrait, és kiadjon hozzá – az artPortal-lal közösen – egy kötetet, két gyűjtő, Bakonyi Péter (aki mellesleg újságírói is) és Alföldi Róbert szövegeivel. Az életút viszonylag egyszerű és „civil”, hiszen a kiállításon látható darabok a nyolcvanas évek közepétől, az alkotó hatvan éves kora után születtek.
Van azonban a megelőző időszakban egy érdekes momentum: Kovács gyerekkorában a nagyapja kegytárgyboltjában dolgozott, ahol bizony – az erotikát kivéve persze – hasonló figurákat láthatott, bibliai szereplőket és jeleneteket, sematikus Krisztus-ábrázolásokat, amelyekből ő is készített jó párat később, a maga módján, és kétségtelenül izgalmasabban, mint amilyeneket a kegytárgyüzletekben kapni lehet. Valójában mintha álmok és megálmodott társak születtek volna a fafaragó kezei között: házőrző kutya a lakótelepi lakásban, az elhunyt szülői pár, mesehősök, vitézek, történelmi figurák és ledér asszonyok, némelyike életnagyságban. Ahol a bonyolult motívumot nem lehetett faragással megoldani, az gipszből vagy egyéb anyagból kapott toldást, nem beszélve a talált tárgyakról: bőrszíjak, gyöngyök, textilek, vagy éppen rugó – zsidó pajeszként.
Kovács Ferenc szobrait elemezni nehéz, szeretni annál könnyebb. A kiállítás sajnos csak a hét végéig látható Győrben, a kétnyelvű kötet viszont elérhető marad ezt követően is.