A Műcsarnokban megrendezett Derkovits – Most című kiállítás több szempontból rendhagyó. A Derkovits Gyuláról elnevezett képzőművészeti ösztöndíj-pályázatot idén – az MMIKL (Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus) körüli átszervezések következtében – a MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.) hirdette meg. Az ösztöndíjra – a tavalyi évben elmaradt pályázati kiírás miatt – 35 éves kor helyett 36 éves korig lehetett pályázni. A győztes pályázók munkáinak kiállítása idén nem korlátozódik a pályaművek bemutatására, hanem a pályázatot elnyerő alkotók munkásságának tágabb kontextusban való prezentálása volt a cél. S ezen felül a kiválasztott alkotások bemutatására az elmúlt évek hagyományaitól eltérően nem az Ernst Múzeumban, hanem a Műcsarnokban került sor.
Az alábbiakban egyrészt azt vizsgálom, milyen jelentősége lehet annak, hogy 2013-ban a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása a Műcsarnokba lerült; másrészt milyen módon reflektálnak egyes műalkotások az intézmény körül fennálló helyzetre. Harmadrészt pedig hogyan értelmezhetjük a kiállított műveket mindezen körülmények ismeretében.
Az elmúlt hónapokban a Műcsarnok mint kortárs művészeti kiállítóhely kiemelt figyelmet kapott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) térnyerése és az ezáltal kiváltott események révén. A Műcsarnok tulajdonjogának az MMA-hoz kerülése ellen az elmúlt fél évben több megmozdulás is történt. Gondolhatunk például a Műcsarnok Nemzeti Kulturális Emlékhellyé való avatására a Nemzeti Művészetért Alapítvány szervezésében (2012.12.06.); a Fekete György nyilatkozatára való reflexióként, a művészet szabadságáért a Műcsarnok terében megrendezett Gangnam-style akcióra (2012.12.10.); vagy a Szabad Művészek Einstand-flashmobjára (2013.02.19.) és folyamatosan zajló egyéb akcióira. Utóbbi csoport tagjai művészeti egyetemisták, oktatók, illetve képzőművészek, ám ezek a megmozdulások nem művészi céllal jönnek létre, hanem mint a jelenlegi kultúrpolitikai történésekre adott társadalmi reakciók, demonstrációk.
Van példa a Műcsarnokot érintő változások képzőművészeti alkotótevékenység keretein belül való feldolgozására is. Ilyenek például a Kívül tágas – Kiállás minden héten projekt keretében megvalósuló munkák. A projekt Kozma Eszter, Mélyi József és Pacsika Márton szervezésében zajlik: hetente egy-egy kortárs képzőművész reflektál az MMA térnyerése révén a Műcsarnokot érintő problémákra. A projektben résztvevő művészek a Műcsarnok épületének közvetlen környezetében, de azon kívül valósítják meg ötleteiket, amelyekről fotódokumentáció készül. A fotók hetente felkerülnek a www.kivultagas.hu honlapra. A projekt 2013. januárjában indult, így már több mint egy tucat mű született a keretében – többek között Kicsiny Balázstól, Gerhes Gábortól, a Société Réaliste-tól, vagy Nemes Csabától.
Horváth Tibor munkája a Kívül tágas-projektben, 2013. január. www.kivultagas.hu;
fotó: Réthelyi-Prikkel Tamás
A Kívül tágas – Kiállás minden héten keretében készült Borsos János azon munkája, melynek egyik része a Derkovits – Most kiállításon látható. A műegyüttes a Kívül-belül tágas címet viseli. A website-ra felkerült fotó a projekt keretében eddig született munkákkal ellentétben a Műcsarnok kiállítóterében, míg az ösztöndíj-kiállításra készült fotó a Műcsarnok épületén kívül, a bejárathoz vezető lépcsőn készült. Mindkét kép középpontjában megjelenik a művész alakja utólag kivágva, feketére színezve. Borsos többszörösen játszik a „kint-bent” problémával. A Derkovits-kiállításra egy manifesztum is készült, melynek címe Manifesztum jóról és szarról 1.0, ez megtekinthető a művész honlapján. A kiáltvány a politikai vezetés és a képzőművészet viszonyát tárgyalja „A művészet megítélői” és „A művészet megítélése” szempontjából tizennégy és tizenkettő – valamint további négy – pontban.
Borsos Lőrinc: Kívül-belül tágas (részlet a műből) plakát, 300×400 cm, interneten közzétett fotó,
manifesztum; fotó: Kovács Alida
A Készman József által kurált kiállításon egyértelműen Borsos műve reflektál legdirektebb módon a műcsarnoki helyzetre, azonban érdemes lehet megfigyelni, milyen többletjelentést kapnak egyes művek a Műcsarnokban történő kiállításuk által teremtett kontextusban. Rögtön az első teremben – az előbb tárgyalt művel egy térben – szerepelnek Brückner János munkái, például a Magyar hipszterek sorozat, vagy a Himnusz 2.0. Mindkét mű a „mi a magyar?” kérdésre reflektál. Bár Brückner állásfoglalása nagymértékben ironikus, a felvetett problémák az esetleges jövőbeni műcsarnoki művészetet is érinthetik. Hasonló jelentést hordozhatnak magukban Szvet Tamás munkái. Az alkotó maga is azt nyilatkozza, hogy műveivel arra kíván reflektálni, „hogyan változik meg a dolog szemlélete a kontextusától”. Szvet kiállított munkái esetében a látogató egy fa dobozba kukucskálva kizárólag ebből a pozícióból és a perspektíva szabályainak köszönhetően láthatja azt, amit a művész elénk kíván „vetíteni” – így többek között Magyarország alakját. A magyarságra reflektálnak Szanyi Borbála egyes művei is, például a Psalmus Hungaricus hiperérzékenységgel megmunkált facsipkéje. A Takács Szilvia gipszmakettjeihez kapcsolódó interaktív kísérőprogram keretében a látogatónak nyílik módja új jelentést adni a műnek – a miniatűr gipsz-Műcsarnok kifestésében végtelen lehetőség rejlik. Végül Nagy Karolina Fekete napok című installációját és Szabó Klára Petra ugyanebben a teremben elhelyezett munkáját, a Walking on the edge című videót említem. Nagy Karolina munkája belülről LED-ekkel megvilágított paraffin-pöttyöslabdákból áll. A 2011-ben készített mű címében szereplő „fekete” szó nyilvánvalóan nem állhat direkt kapcsolatban az MMA elnök nevével, a kiállítás teréül szolgáló Műcsarnokban a jelenlegi kultúrpolitikai szituációt ismerve azonban most akár Fekete Györgyre is asszociálhatunk a mű kapcsán. Ugyanígy Szabó Klára Petra videómunkája esetében is tőlünk függ, mire vonatkoztatjuk a késélen járkálást.
A Derkovits-Most megnyitóján. Fotó: Andorka Tímea; mucsarnok.hu
Az említett művek bár nem minden esetben reflektálnak célzottan a műcsarnoki szituációra, mégis jól mutatják azt, milyen kérdések merülhetnek fel az intézményi körülmények ismeretében a kiállított munkák kapcsán. A döntés a miénk: Brückner János nagymagyarország-mintás partyszemüvegén keresztül nézzük-e végig a kiállítást vagy sem.
Derkovits-Most, Képzőművészeti ösztöndíjasok kiállítása
Budapest, Műcsarnok, május 12-ig.
Nyitókép: Borsos-Lőrinc: Kívül-belül tágas (részlet a műből), 2013. Forrás: kivultagas.hu
„Kívül-belül tágas
A projekt keretében két fotó készült: egy a Műcsarnok terében, egy pedig az épület előtt. Mindkét képből a művész utólag kivágta magát, és a helyét feketére színezte. A kiállítótérben készült kép leadásra került a Kívül tágas projektre, az épületen kívül készült fotó pedig a Derkovits – most kiállításra (Műcsarnok). A projekt keretében közzétett manifesztumot itt lehet elolvasni.”