A tárlat előkészítése a Moholy-Nagy által alkalmazott rendkívül sokféle technika, a változatos és a maga korában sokszor szokatlannak számított anyaghasználat miatt az átlagosnál összetettebb feladat. Egyben pedig jó alkalmat kínál ezeknek a technikáknak és anyagoknak az eddigieknél mélyebb és alaposabb vizsgálatára, az egyes alkotások karbantartására, szükség szerinti restaurálására.
A Solomon R. Guggenheim Museum, mely az 1920-21-es Architektúrától kezdve a művész életének utolsó évében készült Duális forma krómozott rudakkal című munkáig Moholy-Nagy 13 fontos egyedi alkotását őrzi, ezen előkészületek kapcsán jelentette be, hogy a művek mélyreható vizsgálata érdekében együttműködési megállapodást kötött a Northwestern University és az Art Institute of Chicago által közösen létrehozott Center for Scientific Study in the Arts-szal (NU-ACCESS).
Az Andrew W. Mellon alapítvány támogatásával működő program célja a tudományos módszerek alkalmazása a művészeti alkotások elemzésében és restaurálásában, az ily módon szerzett ismeretek integrálása a szakemberképzésbe, illetve tapasztalatszerzési lehetőségek biztosítása fiatal szakemberek számára az egyetem és a múzeumok közös programjaiban. Moholy-Nagy munkássága éppen a sokszínű anyaghasználat és az úttörő technikák alkalmazása miatt izgalmas terep egy ilyen projekt számára.
Moholy-Nagy László: A II, 1924, olaj, vászon, 115.8 × 136.5 cm, Solomon R. Guggenheim Museum, New York, © 2014 Artists Rights Society (ARS), New York/VG Bild-Kunst, Bonn
A Guggenheimnek, mint Carol Stringari, a múzeum főrestaurátora elmondta, az ilyen jellegű tudományos vizsgálatok elvégzésére nincs belső szakembere, ezért szükséges az együttműködés más cégekkel. A múzeumi kurátorok és restaurátorok a múzeum valamennyi Moholy-Nagy képét közösen fogják megvizsgálni a Northwestern University-n dolgozó tudósokkal. E munkában szinte minden alkotás más-más kihívás elé állítja majd a szakembereket. Az említett Architektúra esetében például a festék-pigmentek és a kötőanyagok elemzésétől várják annak pontosabb megismerését, hogyan kísérletezett Moholy-Nagy olyan jelenségekkel, mint a fény elnyelése vagy a visszatükrözés.
Az 1924-es A II. című olaj-vászon kompozíciónál a pigmentek és a kötőanyagok arányával történő kísérletezést vizsgálják majd elsősorban, ami a felvitt festékrétegek áttetszőségét befolyásolta. A Sil 2 című 1933-as kompozíció vizsgálatának fő feladata a szokottól eltérő fém hordozók használatának pontosabb feltérképezése és a hatékony konzerválási módszerek kidolgozása lesz. Az 1942-es B-10 Térmodulátor plexiüveg hordozóra készült olajfestékkel; az ilyen hordozókat Moholy-Nagy rendszerint magas hőmérsékleten, különböző eszközöket használva deformálta; a szakemberek most ezeket a technikákat vizsgálják, hogy pontosabb ajánlásokat tudjanak megfogalmazni az ilyen munkák tárolására, bemutatására és állagmegóvására.
Moholy-Nagy László: Architektúra, 1920–21, olaj, zsákvászon, 75.6 × 48.9 cm, Solomon R. Guggenheim Museum, New York, © 2014 Artists Rights Society (ARS), New York / VG Bild-Kunst, Bonn
A cikk lejjebb folytatódik.