A bíróság jogerős ítélete alapján a múzeum közölte, hogy a képek (teljes listájuk az Átlátszó cikkében), a kölcsönzés három hónapja alatt az V. kerület, Szerb utca 9. I. em. 1. szám alatt voltak. A képeket egyenként, potom havi nettó 15 ezer forintért bérelte a Halkó Gabriella és Jáksó László tulajdonában lévő Brand Lab Kft. A ház és a lakás több vonatkozásban is szerepelt már a hazai médiában.
A kölcsönzési történet hátterében egy szakmailag erősen megkérdőjelezhető törvénymódosítás áll, amelyet L.Simon László és Dr.Gyimesi Endre nyújtott be, és amely szerint miniszteri engedéllyel nem muzeális intézménynek, azaz akár magánszemélynek is kölcsönbérletbe adható állami tulajdonú műtárgy: „A muzeális intézmény nyilvántartásában szereplő kulturális javak nem muzeális intézmény számára, továbbá külföldre történő kölcsönzéséhez a miniszter hozzájárulása szükséges.”
A számos ponton problematikus törvénymódosítás után az Átlátszó és a VS.hu vizsgálódásai, pontosabban megismételt közérdekű adatkérései nyomán derült fény a fenti esetre, amelynek szépségét tovább fokozza pár adat. A múzeum nyilatkozata szerint ugyanis nem volt miniszteri engedélyük a kölcsönzésre. Továbbá, a kölcsönbérleti szerződést 2013. november 29-én kötötték és 2016 végéig lett volna érvényes, ám valószínűleg a hirtelen támadt médiaérdeklődés miatt, a múzeum három hónap múlva indoklás nélkül felmondta a szerződést, amire addig nem volt példa. Nem tudjuk, hogy az ominózus lakás körülményei megfeleltek-e az ilyen értékű műalkotások tárolásához elengedhetetlen állományvédelmi feltételeknek.
(Az artPortal írása a műtárgykölcsönzés és -mozgatás nemzetközi követelményeiről itt!)
Maffeo da Verona: Jupiter Ámor diadalmenetében
Az ügyben több dolog is különös. Az, hogy a Szépművészeti, bár egy törvénymódosítás adott szabad kezet és jogalapot hozzá, mégis kihagyta azt a valószínűleg könnyen megszerezhető tollvonást a minisztertől. Az, hogy folyamatosan megpróbált keresztbe tenni a közérdekű adatigénylésnek, pedig nem egy zacskó szotyiról volt szó, amit valaki a privát jacuzzijában ropogtatott el a miniszterelnöki tanácsadóval, aki – mint tudjuk – nem is létezik, bár a Szerb utcában, az ominózus lakásban többször is látták. Szóval nem erről van szó, hanem majdnem 300 milliós összértékű, 16-17. századi műalkotásokról, amelyek egy közgyűjtemény, egy állami tulajdonú múzeum állományába tartoznak, azaz voltaképp: hozzánk.
Különös a finoman fogalmazva is ügyetlen, tarthatatlan érvelés, az amiről az Átlátszó ír az első, vicces tárgyalásról szólva, amely szerint a Szépművészeti azért nem akart adatot szolgáltatni, mert a tárgyalás pillanatában már ismét a múzeumban voltak a műtárgyak – persze, hiszen gyaníthatóan stikában, és igen gyorsan visszavitték őket. És ha így van, nincs is probléma, a múlt az elmúlt!
Gerritsz van Bronckhorst: Vidám társaság hegedűvel
Különös a szívósság is, amellyel – miután másodfokon is vesztettek – felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához. Természetesen ott is tarthatatlan volt az, amiért titkolták az adatokat.
Csak remélhetjük, hogy nem látunk majd legközelebb egy közgyűjtemény valamely kiállításán kávéfoltos, lemorzsázott vagy mondjuk darts-ozás nyomait viselő festményt, amely korábban valamely kiváltságos magánszemély otthonában tartózkodott valahol, egy nem is olyan távoli galaxisban.
A képek forrása: VS.hu
A cikk lejjebb folytatódik.