Mark Lombardi 2000-ben elkövetett öngyilkossága előtt felettébb különös műalkotásokat készített. Rajzai — térképeknek vagy diagrammoknak is nevezhetjük őket — világméretű pénzügyi és politikai botrányokat térképeznek fel. Egyes rajzok mintegy 5 méter szélesek, halvány ceruzavonalakból, nyilakból, és a hozzájuk tartozó nevekből állnak. Ezekből áll össze a szereplőket összefogó finom pókháló.
A rajzok a pénzmozgások irányát követik, ahogy azt Lombardi a nyilvánosságra hozott információkból össze tudta állítani. A művek témája érzékeny pontokra tapint, szerepel rajtuk a Vatikáni Bank, pénzmosás, kábítószer-kereskedelem, a CIA, Bill Clinton, George W. Bush, valamint Irak felfegyverzése a 80-as években Ronald Reagan és George H. W. Bush elnök segítségével.
Lombardi munkáinak különlegessége és egyedisége nem az információk és kapcsolatok részletes bemutatásában rejlik, hanem azok megjelenítésének módjában. Lombardi elsősorban művész volt, nem oknyomozó riporter, ezért a képek fő erőssége a kapcsolatok vizuális bemutatása, a globális kapcsolatrendszerek ábrázolása.
Mark Lombardi neve röviddel 48 éves korában elkövetett öngyilkossága előtt vált ismertté, és hírneve azóta is nő. A képek elsősorban a művészvilág politikai aktivistáinak köszönhetik népszerűségüket, és annak, hogy részletes, finom de mégis puritán formájukban az emberi létezés tapasztalatának mélyebb rétegét érintik.
Bizonyos értelemben Lombardi absztrakt művész, a világ őt érdeklő részeit minimalista formában diagrammként próbálta ábrázolni. A művek koncepciója az idő és a tér összevonása.
A művek a szeptember 11-i terrortámadások után új aktualitással bírnak, a nagyhatalmak árnyékában működő globálisan szerveződött bűnszövetkezetek tevékenysége következtében csökkent az emberek biztonságérzete. Lombardi művészete ennek a félelemérzetnek és paranoiának az okát ábrázolja. A stílus modernsége ellenére is klasszikusnak tűnik, a rajzok a misztériumokkal teli világegyetemet középkori kozmológiára jellemző módon ábrázolják.
A diagrammok ötlete 1993-ban merült fel Lombardi fejében, amikor egy barátjával beszélgettek egy bankbotrányról, és megpróbálta az abban résztvevők nevét és a kapcsolatokat nyilakkal ábrázolni. A rajzok egyre nagyobbak lettek, és a rendelkezésre álló információk összegyűjtése után mintegy 14 000 elemet számláltak.
A Lombardi által választott témák és az általa ábrázolt személyek korántsem csak a képzelet szülöttei. Az egyik egyesült államokbeli kiállításon a titkosszolgálati ügynökök is megtekintették a képeket. Elmondásuk szerint nem az ábrázolt pénzügyi és politikai kapcsolatok gyakorolták rájuk a legnagyobb hatást, mivel az már korábban is ismert volt előttük. Lombardi nagyszerűsége abban rejlett számukra, hogy elegáns és értelmezhető formában tárta eléjük az egymással látszólag távoli kapcsolatban álló információdarabokat.
(The New York Times, szerk: Varga Zsolt)