Politikáról szóló és politikailag mégis korrekt diskurzust folytatni a kortárs művészetben nem könnyű feladat. Mint ahogy nincsenek tökéletesen pártatlan politikai elemzők, úgy nincsenek pártatlan művészek sem. Minden politika, mindenki politikus!
Ráadásul korrekt és higgadt válaszokat adni vagy legalább kérdéseket feltenni egy olyan társadalomban, ahol a kulturális és oktatási rendszer (maradjunk annyiban, hogy) gyökeres átalakítása zajlik, és amely a legkevésbé sem bír egységes történelmi és kulturális tudattal, különösen nehéz, ugyanakkor fokozottan szükséges. A Stúdió Galéria PROTEKT című kiállítása valami ilyesmire vállalkozik, és úgy tűnik sikerrel.
A két kurátor, Sárai Vanda és Margl Ferenc a kiállítást eredetileg a legutóbbi választások idejére tervezte, amikor az egymással ellentétes politikai diskurzusok természetes módon a leginkább jelenvalók voltak. A téma azonban mit sem veszített aktualitásából, hiszen a kurátorok által megfogalmazott egymással parallel módon futó, ezért metszéspontokban soha sem érintkező narratívák, az egymással össze nem egyeztethető gondolkodási módok, interpretációk és tévképzetek mentén kirajzolódó harcok már jó ideje állóháborúvá merevedtek nálunk, és sajátos módon nem csak az éppen aktuális választások alatt, de a mindennapokban is jellemzik a társadalmat. A kiállítás címében foglalt védelem, leginkább abban az értelemben van használva, ahogyan az aktuális politikai hatalom védelmébe vesz bizonyos értékeket, védelmet gyakorol valaki vagy valami fölött. A védelemnek viszont ára van. A magyar társadalmat úgy tűnik, jól megszerkesztet és már régóta működő védelmi mechanizmusok teszik ugyanakkor képtelennek arra, hogy a különböző nézőpontokat képviselő védelem alatt állók párbeszéde meginduljon.
Molnár Judit Lilla: Játéktér. Fotó © Csanaki Melinda
Molnár Judit Lilla, Játéktér című alkotása, amely a kiállítás címét inspirálta, a kiállítótér közepén helyezkedik el. Az installáció egy járóka, pontosabban egy négy oldalról, kordonszerű kerettel levédett parkettapadló, ahol a feltépett parkettalapok egy toronyszerű rakássá vannak halmozva. Így ez a védelem, egy nagyon is kéretlen védelemnek tűnik. A mű, amely számtalan interpretációnak enged teret, a hatalom, legyen az akármilyen hatalom, és a gyerekként kezelt vagy lekezelt művész/művészet kontextusában olvasható leginkább. A Silence már egyértelműen az oktatáspolitikával szemben foglal állást. A deszkapadlóra felhalmozott tankönyvekbe az angol silence szó van vésve, ami magyarul a csendet és a tudás hiányát is jelenti.
Molnár Judit Lilla: Silence. Fotó © Csanaki Melinda
Horváth Csaba Árpád: Átalakuló emlékmű. Fotó © Csanaki Melinda
A budapesti Döbrentei téren egykor állt Gömbös Gyula emlékmű bonyolult történetét írja tovább Horváth Csaba Árpád Átalakuló emlékmű című munkája. Gömbösnek 1942-ben állított szobrot az akkori hatalom, amit két évvel később egy illegális kommunista csoport felrobbantott.
Ugyanitt a hatvanas években az egykori szobor maradványait felhasználva egy kőtáblát helyeztek el, amely a szobor felrobbantását a nácik elleni harc megkezdéseként interpretálta, és amit nem sokkal később ismeretlenek elloptak.
Ezt azóta pótolták, de megint csak ismeretlenek festékszóróval lefújták, illetve kikaparták belőle Gömbös nevét. A művész egy flashmob keretében két fából készült táblát helyezett el a téren, amely akciót itt két fotó és egy videó dokumentálja. A táblák, amelyek szintén szerepelnek a kiállításon az emlékmű szövegét szedik ketté bebizonyítva, hogy ugyanazon szövegnek, több, egymásnak totálisan ellentmondó értelmezése is lehetséges. Horváth Csaba Árpád munkája kérdésessé teszi azoknak az emlékműveknek a létjogosultságát, amelyek mindig valamiféle végleges választ akarnak adni, egy bizonyos történelmi narratívát akarnak érvényesíteni, holott sem történelmi tudatunk, sem az emlékezés nem egységes vagy lezárt.
Borsos Lőrinc: Zászló sorozat. Fotó © Csanaki Melinda
A Borsos Lőrinc művészpáros még 2010-ben megkezdett, a többféle nemzeti, kulturális identitás egymás mellett és egymásban élését vizsgáló zászlósorozatának újabb három darabja került most kiállításra. A művészek elmondása szerint a projekt azon a viccen alapul, mely szerint egy székely akkor válik románná, ha Magyarországra megy. A Magyarban a magyar című képen a nemzeti zászló önmagába épülése egyszerre jelzi a táradalom totális megosztottságát és önmagába zárkózottságát. A nagyobbik magyar zászló úgy foglalja magába a kisebbiket, hogy azok kétszeresen is H-betűt formáznak. Kiáltó szó a pusztában című hangisntallációjuk politikailag össze nem illő magyar párok szexuális közösüléseinek hangjait tartalmazza.
Nemmivoltunk Crew: Cím nélkül. Fotó © Csanaki Melinda
Ha szigorúan vesszük a kiállítás koncepcióját, az öt művészt magába foglaló Nemmivoltunk Crew installációja, Molnár Judit Lilla Játéktere mellett a leginkább a védelem fogalmát tematizáló, egyszersmind az egyik leginkább explicit alkotás. A Cím nélkül, egy interaktív installáció. Egy üvegdobozban, Fekete György Aranykor című albumát helyezték el bársony alapon, amihez az üvegfelülethez rögzített gumikesztyűk segítségével lehet hozzáférni. Az alkotás pedig éppen akkor működik igazán, ha ezt meg is tesszük, hiszen a kesztyűkkel csak nagyon nehézkesen lehet a finom felületű oldalakat lapozgatni. Úgy tűnik, hogy nem csak a hatalom által diktált kultúrpolitika, de az ezzel ellentétes oldal is alkalmazza saját védelmi mechanizmusát, ebben az esetben azonban a párbeszéd lehetetlen. A mű, korrekt és humoros módon, úgy fogalmaz meg rendszerellenes kritikát, hogy önkritikát is gyakorol, és a lehető legjobban fejezi ki a kurátori koncepciót is. Nem kizárt, hogy a jövőben, mint az évtized egyik emblematikus alkotására tekintünk majd vissza rá, csak éppen nem mindegy, hogy ki és hogyan írja majd akkor a kánont.
Kiállító művészek: Borsos Lőrinc, Horváth Csaba Árpád, Molnár Judit Lilla, Nemmivoltunk Crew
Kurátorok: Margl Ferenc és Sárai Vanda
A PROTEKT című kiállítás december 5-ig látogatható a Stúdió Galériában.
A cikk nyitóképe: Protekt. Kiállítási enteriőr Molnár Judit Lilla munkáival. Fotó: FKSE