2015 novemberében első alkalommal kerül sor az Ékszerek éjszakája című rendezvényre, ahol több mint 30 helyszínen hazai ékszertervezők, ötvösök munkáit lehet megismerni.
Az artPortal addig is igyekszik bemutatni néhány alkotót a színtér szereplői közül. Kuti Kriszta és George Radic letisztult gondolatvilágú ékszereit néztük meg, amelyek a házaspár hitvallása szerint, azon túl, hogy vizuális élményt nyújtanak, még komfortosan hordható darabok is.
A két különböző gyökerűl alkotói életút a kilencvenes évek végén kapcsolódott össze. A FISE-ben (Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület) ismerkedtek meg, gyakorlatilag azóta együtt dolgoznak. Krisztina a kisképzőbe járt, 16-17 évesen drótból hajtogatott ékszereit meglátta a nyolcvanas évek underground butikjának, a fogalommá vált New Wave-nek a tulajdonosa, és azonnal rendelt tőle. Sokat köszönhet későbbi mesterének Bartha Ágnesnek, aki a szakmai fogásokon túl bíztatta, bátorította, kapcsolatrendszerét önzetlenül átengedte.
“Bartha Ágnes legfontosabb tanítása számomra a szabadság és a lehetőség, hogy ‘lehet ezt csinálni’. Miközben terelgetett, segített, hagyta a saját stílusom kibontakozását. Nem művészcsaládba születtem, polgári közegből jövök, és bár sosem akadályoztak, de el kellett fogadniuk, művészpályára lépek” – mondja Krisztina, aki ezzel együtt félig meddig autodidaktának vallja magát. Legalábbis George Radic életútjával összehasonlítva, aki New Yorkban, rangos iskolákban tanulta ki az ötvösmesterséget és neves ékszertervező cégeknél dolgozva mélyítette el gyakorlattá.
“Én a mai napig nem szoktam rá az előzetes tervek készítésére – mesél munkamódszerük különbözőségéről Krisztina – inkább vázlatokat rajzolok, és hamar nekilátok a kézi munkának. Türelmetlen vagyok, ha elkezdek egy ékszert, szeretem hamar befejezni. Nem tudok heteket, hónapokat várni, látni akarom a valóságban, ami a fejemben már összeállt. George ellenben 3-4 hónapot is simán eltölt egy darabbal, az ő ékszerei gyakran több apró mozgó részekből állnak össze, ezeket külön-külön kidolgozza viaszból, majd a viaszöntvényeket finomítja. Komoly tervezőmunkát igényel kitalálni, miként fognak ezek illeszkedni, úgy összeállítani az ékszert, hogy mozgása akadálytalan legyen. Játékosak a tárgyai, ám mindegyik mögött végiggondolt, precíz tervezés húzódik. Nekem sem ártott, hogy az évek során George engem is radikálisan rászorított a pontosságra, gyakran mondogatja, hogy a párhuzamosoknak párhuzamosnak kell lennniük, még a szabálytalanabb ékszerek esetében is.”
Kuti Krisztina, gyűrű obszidiánnal foto: Workshop Galéria jóvoltából
Kriszina sok követ használ, amiket rendszerint maga csiszol. Változatos helyeken szerzi be féldrágaköveit, az e-bay-től az ezoterikus boltokig, azt mondja, lehetetlen helyeken is remek darabok jönnek szembe, és szinte bármibe képes belelátni, mivé varázsolható.
George több országban élt és tanult, mielőtt lehorgonyozott Budapesten, az anyanyelve szerb-horvát, de legtöbbet ma már angolul kommunikál.
“Különböző stílusban dolgozunk, de óhatatlanul hatunk egymásra, ahogy múlik az idő. Minden egyes darabbal fejlődünk és párhuzamosan egymáshoz is idomulunk. És ami legfontosabb: tökéletesen megbízunk a másik ízlésében, támaszkodunk egymás értékítéletére, biztos alapot ad, és segít előre lendülni amikor átbeszélünk egy készülő munkát” – ad magyarázatot George arra, hogy az általuk létrehozott Workshop Galéria és látványműhely anyaga mitől simul olyan szépen össze.
Krisztina munkáinak erőssége a kézi megmunkálás, szeret az anyaggal játszani, a kő texturájával, sok esetben oxidálja a fémet, több réteget rak egymásra. Van ahol durván mattít, máskor köszörűkővel dolgozza át, többféle speciális szerszámmal munkálja meg a felületeket, kihasználva az ezüst tulajdonságait. A felületet mattra, az éleket fényesre csiszolja, minden réteg textúrája más és más.
Kuti Krisztina, gyűrű labradorittal foto: Workshop Galéria jóvoltából
George szereti a fényes felületeket, általánosságban is sokat játszik a formák mellett a fénnyel: “Szeretem megtapasztalni a különböző anyagok különféle reakcióit, kombinálom az ezüstöt arannyal, plasztikkal, eloxált alumíniumot, és fát is használok, hol az anyagot igazítom a témához, hol a témát az anyaghoz.”
George-ot gyakran készít tematikus kollekciókat, ilyen volt a Nautilus, majd legutóbb a Repülés. Bár ő maga nem érzi elég bátornak magát a repülés kipróbálásához, azt szereti, ha más a pilóta, de az ékszereivel kifejezi a repülőgépek iránti szeretetét. Beleszeret egy-egy részletbe, a propellert, csapágyat, motoralkatrészt ékszerbe ülteti át. Nem konvencionális ékszereket készít, inkább a szobrászathoz van közük – miközben alkotójuk sosem felejtkezik el a hordhatóságról.
George Radic, gyűrűpár ébennel, arany csavarokkal fotó: Workshop Galéria jóvoltából
George Radic New Yorkban nagy ékszertervező cégekkel dolgozott (mint a Bulgari, a Van Cleef & Arpels vagy a Harry Winston), vagy állásban, vagy szabadúszóként. Az itthon kevésbé ismert David Yurman is erős hatást gyakorolt rá. “ A világ nagy ékszercégei gyakran szerveznek ki a munkákat kis stúdiókba, és szabadúszóként is kaptam tőlük részfeladatokat – meséli erről az időszakról. Ez olyan tapasztalat ami hosszú ideig megmarad, láttam az új designe-okat, kapcsolatokat építettem, ellestem stílusukat.”
Innen ered a mai napig tartó érdeklődése a „high end jewellry” iránt, van egy ilyen kollekciója is, ahol minden darabnál mindenből a legjobb minőséget használja, értékes köveket, zafírokat, gyémántot, 18 karátos aranyat. Tiszta és finom munkák, minőségi anyagokból, elől- hátul szépek. “Ezek nagyon speciális alkotások, mindegyik egyedi, és a kimagasló értékű anyagok mellett a bennük materializálódó szakmai tudás és kreativitás is fontos, a műalkotás igényével készülnek.”
Mindketten egyöntetűen leszögezik, az alkotói válság ismeretlen számukra. Az épített és természeti környezet formái, a hidak, növények, emberek, gépek, repülők, mind ötleteket adnak. “Sétálsz a világban, észreveszel érdekes dolgokat, és az elindít benned valamit. Az egész világ egy játszótér ” – mondja George.
George Radic, Jet engine medál–kinetikus ékszer ezüst, zománc fotó: Workshop Galéria
Krisztinát gyerekkora óta elvarázsolják a kövek: “Mániákusan is gyűjtöttem őket, sokszor ötleteket adnak, inspirálnak. Azt vettem észre, az agyunk akkor is fényképez, amikor látszólag nem ezzel foglalkozunk, és ha az ember leül tervezni, előjönnek a titkos fényképek.”
Galériájuk egyben a műhelyük is a belvárosban, de gyűjtőkörük már a 2014-es nyitás előtt kialakult.
“ Eljött az idő, mikortól nehézkessé vált otthonról dolgozni, de a körülöttünk kialakult közegre szükség volt a nyitáshoz. Épp időben jött a lehetőség. Sokan redszeresen benéznek, de nem az a jellemző, hogy a saját elképzelések szerint rendelnek, inkább arra kiváncsiak, mi hol tartunk. Főleg George-ra jellemző a bátrabb kísérlezetés, mozgékony és játékos személyiség, pont olyan mint az ékszerei“ – mondja Krisztina, aki egyedül azt fájlalja, kevés férfi vásárol, még a férfikollekcióból is inkább nők válogatnak. Természetesen az is lecsapódik náluk, hogy az itt élők számára egyelőre nem az ékszervásárlás az első számú prioritás. Továbblépni épp ezért nem egyszerű, olyanoknak, akik a kortárs ékszereket az ötvösművészet felől közelítik. Az internet nem a legalkalmasabb terep erre, az ékszervásárlás személyes ügy, fel kell próbálni, meg kell érinteni, barátkozni kell vele, úgyhogy még a tehetősebbek is sem költenek el több ezer eurót a neten. A nemzetközi ékszervásárok a kis stúdióknak elérhetetlenek, ott inkább a nagy cégek mutatják be legújabb vonalaikat.
Kuti Krisztina, gyűrű obszidiánnal fotó: Workshop Galéria
George többször fogad tanítványokat, szereti megosztani tapasztalatait: “A szakmai fogások mellett leginkább azt igyekszem hangsúlyozni, milyen sok örömöt ad ez a tevékenység. A legtöbb tudás, amit átadhatok egy szóban megragadható: élvezd! “
A cikk lejjebb folytatódik.