Az idei Fotóhónap központi témája az archívumhasználat, illetve az archívumok megjelenése a fotográfiában. A Budapest Galéria Lajos utcai épületében egyszerre két kiállítás is nyílt, melyek ezt a tematikát járják körül. Ez a két kiállítás más és más fókusszal foglalkozik a múlttal, míg a Random 14 című pedig kifejezetten a jelenben való léttel foglalkozik egy fiatalabb generáció szemével. Három ajánlat a Fotóhónap kínálatából!
Memory Lab (2015. jan. 12-ig)
Ez a kiállítás egy sorozat része, a nemzetközi fotóhónapban résztvevő városok közös iniciatívájaként jött létre. Minden részvevő városban más kurátorral, de hasonló koncepció mentén valósultak meg kiállítások azonos cím alatt.
A budapesti verzió elsősorban a közelmúltra és a második világháborúval kapcsolatos témákra koncentrál. Borut Peterlin munkái kifejezetten az utolsó évek gazdasági válságának következményeivel foglalkoznak, mint már lezárt időszakkal. Akár egy jövőbeli archívumból is származhatnának Marko Lipuš képei. Személyiség nélküli katonák portréi, férfi és női arcok, már amennyit a katonai felszerelés látszani enged. Már valaki beléjük rajzolt, az idő megkoptatta a felületüket, múlttá váltak egy képzeletbeli családi albumban.
Jonathan Olley is egy nevezetes helyszínt keresett fel múltat felfedező utazása során. A verduni csata helyén nőtt erdő fái között állunk. Itt pont az a hely fontos, amit az erdő elfed. A szenvtelen természet visszafoglalta a területet, ahol a talaj minden négyzetméterére 150 lövedék hullott az első világháború egyik legnagyobb csatájában. A repkény befutja a lövészárok és a bunker oldalait. A felszaggatott, egykor pusztaságig lepusztított tájat, a természet, a katonák vérével együtt visszaveszi, beilleszti a körforgásba.Két olyan anyag is a bekerült a kiállításba, melyek érintik a hegy jelképes szerepét a náci ideológiában. A hegyhez könnyű az erőt, az állandóságot, a méltóságot asszociálni. Talán Hitler rajongása sem volt véletlen irántuk. Andreas Mühe a salzbergi hegyek közé a náci hadsereg tisztjeit helyezi. Magányos alakjaik eltörpülnek az Alpok hegyei és erdői között. Ősz Gábor munkájának a középpontjában szintén a salzbergi táj és azon belül Hitler volt nyaralója áll. Az Ablak projekt egyik állomásaként megvalósított művek a már nem létező hitleri nyaralóból látható tájképet rekonstruálják. Arról a pontról, ahonnan pont azoknak a hegyeknek a méltósága tűnhetett szemébe, melyeknek erdeiben Andreas Mühe alakjai állnak. (Az artPortal kétrészes nagyinterjúja Ősz Gáborral itt és itt!)
Andreas Mühe: Soldat am Obersee, c-print, 2012
A kiállítás anyagai közül ki kell emelni Gerhes Gábor munkáit is. Gerhes nem közvetlenül a múltat helyezi érdeklődése középpontjába. Víziói inkább az abból leszűrhető tanulságokra koncentrálnak. A képek maguk, feszesen szerkesztettek, de így is felkavarók. (Az artPortal cikke a NEUE ORDNUNG című Gerhes-kiállításról itt!
Retracings – Archívumhasználat a kortárs fotográfiában (2015. jan. 12-ig)
A Lajos utcai kiállítóhelyiségben megtalálható kiállításnak is Uhl Gabriella volt a kurátora. Amennyiben a Retracings címet visszafejtésnek fordítjuk, akkor Hajdú József projektje fedi le legpontosabban a szó jelentését. A kurátori statement az archívumhasználat megjelenéséről szól és Hajdú projektje tényleg a Magyar Királyi Posta 1914-ben átadott temesvári épületében készült fotók alapján rekonstruálja az eredeti felvételek paramétereit.
Telek Balázs családi képekből kiinduló munkái olyan területeket vonnak be a fotográfia világába, a fotográfia és a szobrászat határmezsgyéjén, mely éppen az utóbbi években került a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. A bécsi Ostlicht galéria éppen az Eyes-On fesztivál keretében szentelt teljes kiállítást az ilyen jellegű munkáknak, fotóplasztikáknak.
Károly Sándor Áron: Saving WW I., akrill képtranszfer Fabriano papírra, töltények
A kiállítás egyik példaértékű koncepcionális precizitással és gondossággal kidolgozott sorozata Károly Sándor Áron nevéhez fűződik. A képek, amelyek a Gun Works sorozat részei, szimbolikusan megmentik volt katonákat azzal, hogy felnagyított képeiken az alakjukat lőtte körbe megfelelő pisztolyokkal.
Csontó Lajos: Rosa Luxemburg, digitális nyomat, 2014
Csontó Lajos kettőzött portréi az első világháború idejének jellegzetes és fontos szereplőinek arcmásaiból indulnak ki. A középvonalra tükrözött képek, révén létrejövő groteszk képmás indítja el a nézőt valami új felfedezésére.
Random 14 (dec.12-ig)
A Random egyesület kiállítása a Kolta Galériában kapott helyet és a központi kérdése az volt, mit jelent az alkotók számára a jelenlét? Hol definiálhatjuk a jelenlét határait? A múlt és jelen között? Az álom és az ébrenlét között? Az tudatalatti és a tudatos között? A belső világunk és a minket körülvevő környezet között? Ezekre a kérdésekre nagyon változatos válaszok születtek.
Borsay Márti: Jelenlét, digitális nyomat, 2014
Borsay Márti munkája egy mindennapos tájkép folytonos változásának a rögzítésén keresztül válaszol erre. Költőibben: a hétköznapok csodáin keresztül.
Deim Balázs: Térfigyelő rendszer 7., szolarográfia, 2014
A városi környezet jelenét feszíti ki Deim Balázs, hónapokig tartó expozíciókkal átlagolja, eltüntetve az egyest, az esetlegest a mindig állandóan jelenlevő mellől.
Martinkó Márk: Numero 6, lambda print
Martinkó Márk és Szami számára is az álom, az alvás a jelenlét másik pólusa. Martinkó munkái az alvás mélységének ábrázolhatóságát keresik. Szami fotóinstallációja mint két fázist definiálja az alvást és az ébrenlétet. A tőle megszokott érzékenységet tükrözik Kerekes Emőke képei is. A kiállított művek a HOME című sorozatból valók. A diptichonok egyfajta hidat építenek Kerekes Emőke belső világának szimbólumaihoz külső helyszíneket kötve. Hol is vagyunk igazán otthon?
A Fotóhónap kontextusában ez a kiállítás arra is rávilágít, hogy mindaz, ami bennünk van, ami a saját egyéni életünk és történelmünk, egyfajta archívumként is felfogható.
A cikk lejjebb folytatódik.