A Boulevard Raspail amúgy is hangulatos és szép környéke Párizsnak, de a sok klasszikus épület között elhelyezkedő üvegpalota, a Fondation Cartier épülete még itt is különleges látványosságnak számít. Nemcsak a kortárs képzőművészet értőinek kedves ez a Jean Nouvel által megálmodott, 1994-ben épült ötszintes, hatalmas üvegfelületeivel könnyed hatást keltő épület, hanem a szép parkokat és a természetet kedvelőknek is. Sőt, a csak éppen arra sétálóknak is, hiszen az alapítvány különleges botanikus kertje már az utcáról is jól látható.
Ilyenkor pedig, amikor a cseresznyevirágokra végre tavaszi napfény süt, még nagyobb a csábítás – hát még, hogy Bruce Naumannak, a kortárs képzőművészet kiemelkedő alakjának jó néhány alkotását is láthatjuk most a Fondation Cartier kiállítótermeiben.
Körhinta (Rozsdamentes acélból készült változat), 1988, rozsdamentes acél, alumínium, poliuretán hab, elektromotorral hajtva, © Bruce Nauman / ADAGP, Paris 2015, fotó a Glenstone jóvoltából
Az 1941-ben született Nauman matematikát és képzőművészetet tanult. Ismereteit később társadalomtudományokkal is bővítette – talán ez lehet a magyarázata annak, hogy társadalmi érzékenysége még a legmeghökkentőbb munkáin is jól érződik. A közvetlen, sokszor nyers és brutális ábrázolásmód Nauman ifjúkori munkáinak velejárója volt, ugyanis akkori krédója szerint az emberekben rejlő előítélet és harag könnyen képes társadalmi gyűlöletté alakulni. Emblematikus „ringlispíljén” megnyúzott, acélhurkokba akasztott állati tetemek forognak körbe-körbe, lelógó csonka lábuk félelmetes zajjal súrlódik a földre fektetett deszkán, jelezve, hogy a kegyetlenség már a gyerekek számára fenntartott területre is beférkőzik. Mindemellett Nauman alkotásainak azonnal érezhető belső rendje és fegyelme van, mint a matematikai képleteknek: semmi sem véletlen, még ösztönösnek vagy éppen improvizatívnak tűnő installációin-performanszain sem, amelyekből a Fondation Cartier néhány újabbat is bemutat.
Az üvegfalakkal szinte szabadtéri hatást keltő földszinten két nagyméretű installációt láthatunk. A „Mr. Roger felemeli a ceruzát” című egy hatalmas felületű képernyő, amelyen Mr. Roger egyébként láthatatlan keze egy mindkét oldalán szúrósra kihegyezett ceruzát emel fel két másik, hasonlóan kihegyezett ceruza segítségével. Az egyensúly keresésének folyamata, majd a gravitáció legyőzésének pillanata a néző számára is esztétikai és lelki élményt nyújt, megnyugvást ad, és a látvány békéjét csak fokozza, hogy a videón egy pillanatra feltűnnek Mr. Roger háttérben sétáló macskájának mancsai.
Mr. Rogers felemeli a ceruzát, 2013, audiovizuális installáció, © Bruce Nauman / ADAGP, Paris 2015, fotó Sperone Westwater, New York jóvoltából
Az épület alagsorában felállított installációk már jóval felkavaróbbak. Itt láthatjuk Nauman már említett alkotásának, a Körhintának rozsdamentes acélból készült öt és fél méter átmérőjű változatát. Ugyanebben a térben egy másik multimédiás videó installáció is „megüti” a belépőt, ugyanis hatalmas hangerővel, különböző irányokból érkező, ritmikus kántálást hallunk. Az előadó – Rinde Eckert énekes – három különböző egysoros verset ismétel szüntelenül. Mindezt közeli beállítású képeken, hat képernyőn és három kivetítőn szinkronban láthatjuk is, kettőn fejjel lefelé. Ezt az Anthro/Socio című performanszot Nauman az egyén szorongásának, félelmének, szexuális és egzisztenciális függőségének és kiszolgáltatottságának bemutatására kreálta.
Anthro/Socio (Rinde szemben a kamerával), 1991, audiovizuális installáció, © Bruce Nauman / ADAGP, Paris 2015, fotó a Glenstone jóvoltából
A belső termek után a kiállítás idilli környezetben, a kertben folytatódik. Nauman – akit mindig is foglalkoztatott az emberi kéz, az alkotás létrehozása nélkülözhetetlen eszközének tevékenysége – néhány évvel ezelőtt fedezte fel Bartók Béla Gyermekeknek című, zongoratanításra ajánlott kottáit. Különösen az foglalkoztatta, hogy Bartók ezeknek a daraboknak az összeállításánál a gyermekek kezének kisebb méretét is figyelembe vette. Nauman rajzokkal kísért zenedarabot komponált, amelyben a klaviatúra közepén lévő do-ra határozta meg a zongorista kezének alapállását, és utasítása szerint a darabot a pianistának keze felemelése nélkül kell interpretálnia. Ennek rajzát For Children/For Beginners címmel láthatjuk a belső térben, és ezt a dallamot hallhatjuk az egyébként több mint 200 féle növényfajtát bemutató botanikus kertben.
Nauman látásmódja az elmúlt évtizedben érezhetően megváltozott: a társadalom és az egyén konfliktusa ugyan változatlanul központi kérdése műveinek, de az ábrázolásmód higgadtabbá vált és egyfajta, az esztétikai értékek állandóságából eredő bölcsesség is formát ölt installációiban.
A Fondation Cartier kertje, a szerző felvétele
A Fondation Cartier június 21-ig látogatható Nauman-kiállítása kiváló program azok számára, akik egy látnivalókkal zsúfolt párizsi napon úgy szeretnének megpihenni egy parkban, hogy még erre az időre se maradjanak képzőművészeti élmények nélkül.