Vinkler Zsuzsi Tudattorna című kiállításának plakátján egy test merül alá az uszoda vizébe, torzóját – látszólag – a víz alól látjuk. A nézö is hasonlóképpen száll alá a test tudatalattijába ahogy lefelé lépked a Vajda Lajos Stúdió szentendrei pincegalériájának lépcsőjén.
Létünk érzékelése és testünk megtapasztalása csaknem ugyanaz, mégis mintha ezt a tapasztalást megannyi vakfolt nehezítené meg. A pszichológia szakot végzett művész, Vinkler Zsuzsi ezek között kalauzolja a nézőt, felhívja figyelmünket testünk mikrorezdüléseire, melyek elkerülik a figyelmünket, talán mert hétköznapi rutinszerű cselekvéseink során túl közel vannak. Vajon eszünkbe jut-e, hogy rúzsunkkal önkéntelenül is testlenyomatot hagyunk, s ha ez nem is mutat olyan nagy változatosságot mint ujjlenyomatunk, mégis egyfajta személyes kézjegy, önreflexióra késztető nyomhagyás a térben. A Lantos Judittal közösen készített object (L”ipstick pour L”ipstick) erre hívja fel figyelmünket. Vagy itt van például az önbizalom, amiről azt képzeljük, ha birtokában vagyunk felszabadultan önmagunk lehetünk. Az önbizalmat definiáló William James 1890-ben felállított képlete szerint az önbizalom mértékét úgy kapjuk meg, hogy az elért sikert elosztjuk az elvárásokkal. Ha túl alacsony szám lenne az eredmény, álljunk bátran Vinkler Zsuzsi Önemelője elé, és adjuk át magunkat a pozitív szuggesztióknak, hogy szebbnek, erősebbnek és okosabbnak érezhessük magunkat. A művész ahol tud, segít.
Vinkler nagy figyelmet szentel munkáiban a hajnak és a szőrzetnek. Saját hajából és ágdarabkákból ecseteket készít, majd alakít mobillá, Gondolatrajzoló című objektjében Marina Abramovic munkáját idézi fel a videoművészet hőskorából (Art must be beautiful, 1975) és társítja a szürrealisták elidegenítő módszerét követve egy ceruza-hajkefével. Ezzel mintegy összekapcsolva a kreativitást és az emberi bizonytalanságot. Asztalból átalakított objektje, a Vonzalom interaktivitásra hívja a nézőt, aki mágnesrudak segítségével egy mellkas fotóján “szőröket” helyezhet ide-oda, miközben akár azt is végiggondolhatja, miként változik korszakonként az ideális testről alkotott közmegegyezés. Az Intim Bajusz című objekbe, akár egy peepshow-ba kukkantva ismét a szőrrel, ezúttal a fanszörzettel találkozunk meglepő kontextusban. A haj és szőrzet bizony megannyi vonzás és taszítás eredője, s ha épp nem a fejen található, máris megfosztódik ártatlanságától.
Vinkler Zsuzsi műveit nem csupán látjuk hanem megtapasztaljuk, s ez a tapasztalat tudatos és tudattalan tartalmakat hív életre, sajátos önreflexióra ad alkalmat. Rutinszerű cselekvéseink nyomokat hagynak rajtunk, minderre azonban leginkább megszokott környezetünkből kilépve, például egy galéria terében tudunk igazán rácsodálkozni, különösen Vinkler Zsuzsi értő kalauzolásával.