A mértékadó külföldi művészeti folyóiratokban való megjelenés fontos indikátora a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi pozíciói alakulásának. Most egy igen fontos eseményről számolhatunk be e téren: a Londonban megjelenő tekintélyes ArtReview márciusi számának címlap-sztoriját Maurer Dóra adja.
A címlapon a kezében „Hét elforgatás” című munkáját tartó művésznő mellett a „Maurer Dóra – Magyarország legjobban őrzött titka” felirat szerepel, a lapban pedig hatoldalas, gazdagon illusztrált írás mutatja be Maurert és munkásságát.
A megjelenés rangját emeli, hogy a cikket a folyóirat főszerkesztője, Mark Rappolt írta. Rappolt az elmúlt év decemberében a Műértő meghívására járt Budapesten, látogatásának apropóját a Műértő Power 50-es listájának bemutatása adta, mely az ArtReview Power 100-as rangsorának mintájára készült. A főszerkesztő akkor négy napot töltött Budapesten, s ezalatt számos galériában, több művész műtermében járt és megnézett néhány múzeumi kiállítást is. Tapasztalatairól nagyon pozitívan nyilatkozott és ígérte, hogy hamarosan újra visszatér Budapestre. Látogatásának első – és információink szerint nem utolsó – kézzelfogható eredménye a most megjelent írás.
Rappolt tanulmánya a 70-es évektől követi nyomon – szóban és képben – Maurer munkásságát, felvillantva az egyes korszakok olyan emblematikus alkotásait, mint az említett Hét elforgatás, a Rejtett struktúrák vagy a Kézi fraktál. A Mit lehet csinálni egy utcakővel? című, három évvel 1968 után keletkezett fotósorozat kapcsán röviden téma az is, hogyan „politizált” a művészet a rendszerváltás előtti évtizedekben. Rappolt kitér Maurer műveinek rendkívül pozitív kritikai visszhangjára a tavalyi isztambuli biennálén, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a művész „a nemzetközi (értsd: az amerikai – nyugat-európai) művészeti kánon szélesebb körben elismert részévé váljon” és olyan kollégáival együtt állítson ki, mint Nauman, Ruscha, Baldessari vagy Polke. A szerző olyan – ritka – művészként írja le Maurert, aki a konceptuális művészetet emberközelséggel és jól érthetőséggel párosítja.
Az írás vége felhívja a figyelmet azokra a kiállításokra, ahol Maurer munkái jelenleg láthatóak. Ez a lista is örvendetesen hosszú: a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, a budapesti Vasarely Múzeum és a Vintage Galéria mellett szerepel rajta a „Konceptuális művészet és fotográfia” című kiállítás az Art Institute of Chicago-ban valamint a „Recto/Verso” című tárlat a londoni The Approach galériában is. (E két említett külföldi kiállítás már csak március 11-ig látogatható.)
Az ArtReview legfrissebb számában egyébként nem ez az egyetlen magyar vonatkozású cikk. A folyóirat közli Fenyvesi Áronnak, a Trafó Galéria vezetőjének írását a hazai művészeti szcénát foglalkoztató néhány aktuális kérdésről, így többek között a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria tervezett összevonásáról, az önkormányzati kezelésben lévő nonprofit művészeti intézmények súlyos anyagi helyzetéről.
A cikk lejjebb folytatódik.