A MOME Média Design tanszék mesterképzésén online digitális archívumot hoznak létre az Európa Kiadó zenekar történetéről. A projektet, azaz lényegében kurzust Szénássy Alex média szakember, a Laboratory Group kommunikációs ügynökség tulajdonosa vezeti – vele beszélgettünk arról, mi ez a projekt, mit céloz, miért hozták létre.
Az Európa Kiadó és a Balaton zenekar 1986-os közös koncertje. CD-borító 1998-ból.
atPortal: Honnan az ötlet?
Szénássy Alex (Sz.A.): Legjobb barátom Beck Zoli, a 30Y énekese, és amikor tavasszal az Európa Napon együtt énekelték Menyhárt Jenővel a Romolj meg című számot, elhívott egy próbára. Utána elkezdtünk beszélgetni Jenővel és feleségével, Horváth Éva Mónika képzőművésszel. Elindult egy kapcsolat, barátkozás a jelenben, azon túl persze, hogy a fiatalságom meghatározó élménye volt az Európa Kiadó. Nézegettem, mi található meg a neten, akár erről a zenekarról, akár a nyolcvanas évek undergroundjáról, és megdöbbentem, mennyire kevés az anyag. Ez egy olyan érték, ami a generációmnak nagyon sokat jelentett, de félő, hogy eltűnik. Olyan érzés fogott el, mintha egy halványuló fotót néznék. Elkezdtem gondolkozni azon, mit lehetne ezzel az egésszel kezdeni. Fontos történet számomra az Európa Kiadó, nem titkolom, szívesen visszahoznám újra a köztudatba. Kommunikációs ügynökségem van, hivatásszerűen is ezt csinálom, de ez egy egyetemi projekt lesz. Innovációt tanítok a MOME Média Design szakán, minden évben egy központi feladat köré rendeződik a kurzusom. Volt már BUFU, Budapest Fun Közterületi Hangulatjavítás mobiltelefon segítségével, vagy egy másik, ami abból a fikcióból indult ki, hogy szüntessük meg itt is az óriásplakátokat, mint Sao Pauloban, de a hallgatóknak ki kellett találniuk helyette alternatív kommunikációs csatornákat. Legutóbb perszonalizált desktopokat terveztek, abból kiindulva, hogy mit szeretnének a saját számítógépükön látni. Beszélgettem Szirtes Jánossal, a Média Design szak vezetőjével és együtt kitaláltuk az október végén induló kurzus tananyagát, ami Az Európa Kiadó zenekar 21. századi online archívumának tervezése címet viseli. De a tantárgyleírásban nyomatékosan felhívtam a hallgatók figyelmét arra, hogy nem weboldalt készítünk.
A Popzene című album borítója, 1987-ből. Tervező: Vető János
Akkor pontosan mit?
Sz.A.: Pont ez a szépsége és egyben a lényege is az ilyen kreatív kurzusoknak, hogy nem tudjuk mi lesz a végeredmény. Meglátjuk, milyen ötletekkel állnak elő a hallgatók, még az is nyitott kérdés, be tud-e valamilyen formában kapcsolódni a többi tanszék. Szándékaim szerint egy internetes teret hozunk létre, ahová bemész, mint egy időgépbe és valamilyen módon visszajön a nyolcvanas évek milliője. Mióta közzétettük a felhívást, miszerint Európa Kiadó relikviákat gyűjtünk, rengeteg visszajelzést kaptam, bárkivel beszélgetek, kiderül még mindig érdekli az embereket, ott lappanganak a lelkünk mélyén az akkori idők. Többen meg is kérdezték, miért csinálom, azt szoktam rá válaszolni, félig viccesen, félig pátoszosan, hogy szeretném a magyar undergroundot megmenteni a feledéstől. Tudok párhuzamos történetet is mondani: jó barátom Pados Gábor, az acb Galéria illetve az Irokéz gyűjtemény tulajdonosa. Nem tudatosan kezdett gyűjteményépítésbe, az „éhező” művészbarátok találták meg a 80-as, 90-es években, ő pedig – hogy elkerüljék a soha vissza nem adott kölcsönök kínosságát – inkább műveket vásárolt tőlük. Mára többen már nincsenek a köztudatban, de az akkor készült és Pados által megvásárolt alkotások, főleg így együtt, fontos korlenyomatokká váltak. Ha nem hozott volna létre egy ilyen gyűjteményt, akkor kimarad egy fejezet a magyar művészettörténetből. Sok szó esik a hungaricumokról is. Nem söpröm le az asztalról az ötletet, gondoljuk végig mi lehet az a magyar érték, ami megismételhetetlen, csak itt jöhetett létre, nem lehet igazán érthetővé tenni nemzetközi szinten. Nekem az Európa Kiadó ilyen szubjektív hungaricum.
Európa Kiadó koncert az A38-on, 2010
Érzékelhetően van egy erős személyes elkötelezettség benned, de ha egy mondatban kell megfogalmazni a diákok felé, mi ennek a digitális archívumnak a lényege, akkor az hogyan hangzik?
Sz.A.: Azt a módot kell kitalálniuk, amivel át lehet adni mindazt, ami akkor volt. Van a fejemben egy idea, valami lélegzetelállítóról. A tálalás kulcskérdés. Vissza kell adni azt, vagy inkább újra megteremteni az akkori élményt. Félrevezető az archívum kifejezés, mert ez alapvetően nem múzeum kíván lenni. És nem a régi szép idők felidézéséhez szeretnénk fórumot teremteni, kerüljük el a nosztalgikus, cuki felhangokat. Friss legyen, újszerű és ne legyen lezárt. Menyhárt Jenő személyére fókuszál a projekt, ő van a központban, sőt aktívan részt is vesz benne. A magam részéről úgy fogom fel, mintha ő lenne az ügyfél. Még a gyűjtés folyik, a beérkező anyagokat digitalizáljuk, a magnó-, vagy videofelvételek minőségét amennyire tudjuk, feljavítjuk, de örömmel fogadunk koncertjegyeket, plakátokat, fényképeket, tulajdonképpen bármit, ami a zenekarhoz köthető.
Szeretnétek majd kiállítást is az összegyűjtött anyagból, vagy akár a halllgatók áltak most készített alkotásokból?
Sz.A.: Semmiképpen sem! Nem halott tárgyakat szeretnék felhalmozni, hanem milliőt teremteni. Élő dolgot létrehozni. Az Európa Kiadó jelenleg is létezik, Menyhárt Jenő életműve nem zárult le, alkot, zenél. Semmi vitrin, kivetítő, teremőr, diszkográfia, plakátok, lemezborítók. Úgy kell tálalni a múltat, hogy a fiatalok rácsodálkozzanak. Minden generációt a saját nyelvén kell megszólítani, ahogy ők beszélgetnek. Könyv, e-book is, kiállítás, – ezek mind a mi eszközeink, nem az övék.
Menyhárt Jenő és Kiss László a nyolcvanas években. Forrás: Artpool
Van a fejedben valamilyen külföldi minta, ehhez a projekthez?
Sz.A.: Nincs és nem is szeretném. Sokat foglalkozom kortárs képzőművészettel, inkább onnan vannak inspirációim. A Chicago-i Millenium parkban áll Anish Kapoor gigantikus méretű szobra, a Cloud Gates. Ez a fényes, fém cseppforma, amely visszaveri a környezet képét, valahogy úgy működik, mint egy mágnes, elkezdte behúzni az embereket, odajárnak és magukat nézegetik benne. Valami ilyesmit szeretnék. Egy izgalmas dolgot, amiről beszélnek az emberek és felkeresik. A fiataloknak való felmutatás mellett remélem 40-50 évesek pedig felrázódnak az intenzív élmények felidézése révén, megkeresik és megtalálják magukat a képeken, koncertfelvételeken.
A zenekar egy régebbi felállása: Kiss László, Dénes József, Menyhárt Jenő, Kamondi Ágnes, Magyar Péter.
Fotó: europakiado.eu
Van egy kitűzött dátuma a megvalósulásnak?
Sz.A.: Nagymértékben azon múlik, milyen ötletbe szeretünk bele, de szeretném ha jövő tavaszra kész lenne, vagy legalábbis működőképes, és majd tovább csiszolható. A kurzus alatt csak az ötletek összegyűjtésére lesz lehetőségünk, konkért létrehozásra nem, ezért felvettem a kapcsolatot médiaügynökségekkel, programozókkal, akik segíteni tudnak majd. Ez lelkesedés-projekt, a végén sokféle ember munkája lesz benne.
Akinek van a birtokában bármi, ami érdekes lehet a MOME hallgatóinak, az archiv@europakiado.eu címre írjon. A bedigitalizált anyagokat visszajuttatják.
Menyhárt Jenő az A38 színpadán, 2013-ban. Fotó: europakiado.eu