Trafó Galéria, Budapest, 2013 október 30. – december 8.
A jó vadász először szemrevételezi a terepet, rejtekhelyet keres, ahonnan mindent alaposan megfigyelhet, elhelyezkedik, figyel, kivár és a megfelelő pillanatban lő. Gerhes Gábor ez alkalommal titkos társaságok, és nagy összeesküvés-elméletek után vadászik: felderít, tetten ér, lencse végre kap, majd a közönség elé tárja a zsákmányt.
A Trafó Galéria terébe lépve, mintha egy furcsán átalakított trófeatárba térne be az ember, preparált állatbőrök, letakart büsztök, kínzóeszközök (vagy bizarr szexjátékszerek?), rejtélyes fényképek fogadják a látogatót. Az utalásokkal és szimbolikus jelekkel telített konceptuális fotómunkáiról ismert Gerhes Gábor ezúttal egy ismeretlen szekta, a Neue Ordnung („Új Rend”) szertartási aktusait és eszközeit tárja elénk.
A szöveges műtárgyak alapján úgy tűnik, az Új Rend egyik központi kérdése – talán mozgatórugója – egy ősfilozófiai fogalom, a szabadság értelmezési kereteinek feszegetése, melyre a mesterséges eredetű eszperantó nyelven írt idézet “…A szabadság szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még istennel és a természet törvényeivel is…” is utal. A minden bizonnyal felvonulásokon, körmeneteken és különböző ünnepeken vagy szertartásokon használt vaddisznóbőr zászlók pedig az Örök Fény, Azonnali Megvilágosodás, Végtelen Szabadság jeligéket hirdetik.
Az Új Rend tagjairól portréfotók, szertartásaikról zsánerképek is készültek, ám ezek, az arcokat álarcokban vagy maszkokban, az alakokat álruhában vagy hátulról ábrázoló képek – egyetlen kivételtől, vélhetően a rend legvonzóbb asszonyának aktképétől eltekintve, nem fedik fel a tagok kilétét. A Confabulatio című kép valószínűsíthetően a rend mindenkori vezetőjének öltözetét reprezentálja. A sötét színű, geometrikus mintázatú, arcot is eltakaró fejfedő, a hófehér felsőrész, az egyik szárán félhosszú, másik szárán hosszú nadrág, az állati eredetű szőrből készült ágyéktakaró és a tornacipő viselete, illetve a szertartásos rítusok eszközei, a fordított kereszt, a skapuláré, az áldozathozatalhoz szükséges tőr kombinációja a rend történetében bekövetkező divatstílusok keveredésére utal.
A rend életvitelének és filozófiájának fontos elemét képezi a rejtettség és a titokzatosság fenntartása, melyet jól mutat a posztamenseken lévő büsztökre kiállított, fejre helyezendő, arcot eltakaró kendők hangsúlyos elhelyezése. A szertartások további, olykor brutális, olykor zavarba ejtő ereklyéi, mintha kínzókamrákból vagy bűnbarlangokból kerültek volna elő. A horganyzott acélláncok közé fogott fémnyelű balta, a supersex szövegekből álló expander(?) eszközök használati módjainak elgondolása csak erős idegzetűeknek ajánlott.
Gerhes az Új Rend rend tagjait leplezve hagyva leplezi le. Egyben pedig nyitva hagyja a kérdést, hogy egy valós, akár több titkos társaságból összeálló csoportosulásról, vagy egy újabb fikció bemutatásáról van-e szó. Időben és térben is változatos helyekről merít munkáihoz, kiemel, kisajátít, átkonstruál és rekonstruál, olykor saját motívumait értelmezi újra, vagy épp világítja meg új szempontból. A Neue Ordnung kiállításon szereplő munkáival azonban nem csak a múltból emel ki mozzanatokat, hanem az aktuális politikai viszonyokra és a jelenkori közhangulatra is reflektál. A közelmúltban kutatások is szóltak arról, egyre többen gondolják úgy Magyarországon, hogy az országot titkos összeesküvések, háttérben szerveződő csoportok irányítják. Minderre a kormányzat kommunikációja is ráerősít, amikor Európát úgy állítja be, mint különféle pénzügyi körök, háttérerők mozgatta bábszínházat.
Gerhes, akit kép és hazugság viszonya személyesen igencsak érdekli, továbbfűzi a konspirációs elméletek szálait, bizonyítékokkal áll elő, miközben a hittételek és dogmák megkérdőjelezésére ösztönzi a nézőt. Hazugságokat keres, miközben ő maga is blöfföl, kutatja, majd gegként tünteti fel az élet alapigazságait és erkölcsi kérdéseit. Provokál, tabukat dönt, határokat feszeget, biztonsággal lép ismeretlen terepekre, ahol a „vadat” meg is lövi, haza is viszi, meg is süti, fel is tálalja a fogyasztást és emésztést azonban már a nézőre bízza. Bon appetit!