A háromnapos Expanded Vjism című showcase és workshop ízelítőt adott abból, hol is tart a hazai VJ-színtér a nemzetközi mezőnyben. Az artPortal a Dürer Toronyban járt, és elmerült a

Fénypróféták Pesten

A háromnapos Expanded Vjism című showcase és workshop ízelítőt adott abból, hol is tart a hazai VJ-színtér a nemzetközi mezőnyben. Az artPortal a Dürer Toronyban járt, és elmerült a VJ-múltban is.

2013-04-13

Továbbképzéssel egybekötött bemutatóra invitálta a múlt hétvégén a szcéna hazai képviselőit és a kortárs fényfestészet iránt érdeklődőket a VJ Torna International és az AV Open Studios. Budapest új független zenei és popkulturális csomópontján, a Blokk Művészeti Központ mellett, a Dürer Kert szomszédságában, a Dürer Toronyra átkeresztelt egykori Professzorok Házában ugyan nem tolongott a nagyérdemű, a workshop 21. századi vizualitása viszont megmutatta, hol is tart a világszínvonal.

„Még igazítok rajta egy keveset, de tulajdonképpen kész” – nézett föl a laptopjából a Cinetrip-alapító  L.Laki László múlt szombat este fél nyolckor. Az elmúlt két évtized budapesti partikulturájának kulcsfigurája az utolsó simításokat végezte az Expanded Vjism címmel meghirdetett háromnapos vizuális showcase (ápr.5-7.) főinstallációján.

A pártfőiskolának épült, aztán jó ideig a Professzorok Házának is helyet adó, 2008 óta ingatlanfejlesztők tulajdonában álló, építészetileg semmitmondó épület aulájának egyik falára – széttárt szárnyú pillangóra emlékeztető – geometrikus formákból álló térbeli objektet szereltek kollégái. A Laki által kezelt laptop vezérelte a plafonra applikált, nagy teljesítményű projektorokat, amelyek a szóban forgó objektre vetítették a VJ-k által kreált – animált – objektfestményeket. A szakzsargonban loop-nak nevezett alkotások kitöltötték a fali tárgy formáit, egyben át is értelmezve azt. „Ez az év eleji mexikói seregszemlére készített objekt mása, és a legjobb loopokat mutatjuk be” – folytatja Laki. Szombat este mások mellett a mocsárbeli lidércfényeket idéző amerikai és az azték/inka motívumkinccsel operáló brazil fényíró munkái borzolták a publikum retináját.

fotó:VJ Torna International

„Ez egy speciális VJ-szoftver, a brazil barátom nemrég lett kész vele, mondhatni én vagyok az egyik első tesztelője. Hasonlít egy építészeti programra, hiszen egész pontosan be lehet vinni a bevilágítandó felület alaprajzát, a vetítendő képeket, formákat, alakzatokat ehhez igazítja a gép, miközben kalkulál a két projektor torzításaival, fedéseivel is” – magyarázta a kilencvenes évek derekán elkezdett Cinetrip nevű fürdős bulikkal Budapestet a nemzetközi party-turizmus centrumába emelő Laki.

A kezdetben csak a zenés, táncos mulatságok látványvilágáért felelős visual jockeyk, azza VJ-k ma már nem csupán a kilencvenes évek eleje óta gomba mód szaporodó elektronikus tánczenei partik közönségét szórakoztatják. A szakszlengben mapping néven futó akcióikkal nem csupán beltereket, de épülethomlokzatokat is átformálnak. Ezt az igényt ismerték fel a VJ-k szerte a világon. A Live Performers Meeting nevezetű, a pesti programok szervezésében is részt vevő világhálózat olasz és lengyel szervezői nagyszabású nemzetközi seregszemlék keretében hozzák össze a szcéna képviselőit. A már idézett Laki által gründolt VJ Torna nevezetű ernyőszervezet pedig Sao Paolótól Minszken át Mexico City-ig szervez bajnokságokat, amelyeken egyre inkább a műfajt képzőművészetként művelő alkotók mérik össze tudásukat.

A VJ-k a kilencvenes évek elejének hazai és nemzetközi partikultúrájában még grassroot-forradalmárok voltak, eleinte házilag barkácsolt diavetítőkkel, később már videoprojektorokkal és reflektorokkal vetítették be a buliszínhelyeket.Gyárcsarnokokat, kőbányákat, üzemen kívüli ipari kikötőket, vagy éppen gőzfürdőket. A falakra, plafonra, padlóra vagy szabadtéri felületekre vetített diaképek sorozata kezdetben olcsóbb volt, mint bármilyen más dekoráció, nem igényelt különösebb szervezést, szerelést, mégis  elvarázsolta a közönséget.

Az első vetítéseket amúgy a hatvanas évek legendás amerikai pszichedelikus bandája, a Grateful Dead produkálta: náluk jelent meg először látványelemként a vetített kép. Aztán a New York-i Filmore East Auditorium nevű szórakozóhelyen a korszak sztárjainak ilyen képshow-kat rendezett a Joshua Light produkció. "Egyfajta sajátos csináld magad megoldás volt ez. Elszállt képzőművészektől való diákat, népművészeti motívumokat vetítettek. A módszert aztán a lámpaparkok, lézereffektusok ideiglenesen kiszorították a fősodorból" – ismerteti a félmúltat Rúzsnyomok (Lipstick Traces: A Secret History of 20th Century, 1989)  című dokumentumkönyvében Marcus Greil brit popszakíró. Szerinte a videodiszkó 1980-as évek eleji megjelenésével változott meg a helyzet. A táncparkett mellett elhelyezett tévéképernyőkön a közönség láthatta az akkoriban nagykorúsított videoklip műfajának gyöngyszemeit is. „Ekkor született meg a vj kifejezés, az úttörő bizonyos J. J. Jackson volt, aki egy bostoni kábeltévé popműsorát vezette” – írja 1995-ben megjelent, DJ-kultúra (DJ Culture, 1995) című könyvében az elmúlt húsz év radikális popkulturális eseményeit elemző Ulf Poschardt német újságíró. – A VJ kifejezést aztán a brit Music Television ötletemberei futtatták be. Ők eredetileg a klipeket felkonferáló műsorvezetőkre ragasztották ezt a titulust.

Dr. Eskaton szerint pedig, aki a kilencvenes évek eleje óta aktív művész, „a mai VJ multimédia-művész, aki kreatívan használja a vizuális berendezéseket a diavetítőtől, a szuper 8-as kamerától az analóg, majd digitális videón keresztül a számítógépig, és így hoz létre csak rá jellemző, gondolatgazdag látványt”.

Szerző: Vajna Tamás
Cimkék: kollektíva, kortárs művészet, VJ, Dürer Torony, Expanded Vjism, Laki, AV Open Studios

Hozzászólások