Semmi eget rengető nincs abban, hogy a pekingi Red Gate Galleryben november 7-én Death is Going Home címmel nyílt kiállítása egy kínai képzőművésznek, Tao Hongjing-nek. Egy kicsit érdekesebb, hogy a kiállítást egy Alexandre Ouairy nevű francia művész mutatja be. A legérdekesebb, hogy a két művész egy és ugyanaz a személy, aki francia. Quairy ugyanis kínai művészt hamisított magának, magából, és jól megvezette a művészeti világot. Azt gondolta, ha Kínában szinte minden világmárkát hamisítanak, ő miért ne hamisíthatna kínai művészetet. Sikerült neki.
Quairy 15 éve ismeretlen francia konceptualistaként élt Sanghajban. Idegenként sem a kínai művészeti élet nem érdeklődött iránta, sem a külföldi galeristák, szolid jelentéktelenségben élte napjait, művei megközelítően 150 angol fontos, azaz kb. 60-70 ezer forintos áron keltek el. A galeristája adta az ötletet ahhoz, hogy megalkosson egy kínai művészt, és azontúl az ő műveiként alkossa és adja el saját műveit. Tao Hongjing tíz évig élt és dolgozott, művei most 20 ezer fontot, azaz 8-9 millió forintot érnek. Tao Hongjing egy 5. századi kínai költő, kalligráfus és taoista neve, aki egyébként remek humorérzékkel bírt.
Quairy kiváló intuícióval akkor alkotta meg kínai alteregóját, amikor a kínai művészet még nem került a figyelem és ismertség középpontjába, a művészek jórészt a kommunista szellem és örökség súlya alatt alkottak. Kínai művészként Quairy egyrészt a hagyományos kínai ikonográfiát és motívumokat használta fel, Buddha szobrokat, írásjegyeket, a klasszikus kínai tájkép elemeit, továbbá „realista” városi tájakat, épületeket, autókat, másrészt mindezt megbolondította némi pop-art és konceptuális elemmel, színekkel, stílusjegyekkel, vibrálással.
A művek a kínai piacon, művészetben újszerűnek, frissnek, izgalmasnak hatottak, és kifelé, a külföldi galeristák felé is elérték ugyanezt a hatást, akik vevők voltak e fogyaszthatóbb, nyugati szemmel, ízléssel is értelmezhető művészetre. A történet további része ismerős. A kínai művészet az utóbbi tíz évben magas árakkal törte át az aukciós piacot, vásárokon, biennálékon rendre komoly érdeklődés kíséri a kínai fejleményeket. A művészeti élet is nyitottabbá vált, a nyugati hatások és kapcsolódások már nem kivételesek, nem keltenek akkora izgalmat. Quairy ezért úgy döntött, nincs értelme tovább fenntartani a kínai identitást és a Red Gate Gallery friss kiállításán leleplezte azt.
A történet érdekessége, hogy rávilágít a művészet és műalkotások befogadásának, eladásának egyik igen fontos elemére, a kontextus jelentőségére. Ugyanazon művek máshogy beszélnek, mást mondanak Kínában egy francia művész munkáiként, mást egy kínai művész alkotásaiként. Egyszerűen más dimenzióban értelmezhetők ugyanazon művek, ha idegenként, egy másik kultúrába tartozóként tekintenek rájuk, mintha a saját kultúra egy friss fejleményeként. Ahogy az eset kapcsán egy kínai galerista, Yang Yang elmondta, a kortárs művészet is területhez, azaz kontextushoz, lokalitáshoz, identitáshoz kötött, és nemigen létezik olyasmi, hogy a művészet nemzetközisége. A művész, és közvetve a művészete nemzetisége fontos, semmiképp sem elhanyagolható tényező.
A cikk lejjebb folytatódik.